Nyáronsültek

Miért nyaraljunk inkább otthon?
Elmenni, minek? Idejön helyünkbe a klímaváltozás. A jó kis meleg, amelyet úgy hiányoltak az én drága honjaim, hogy a Balatont is hidegnek és snassznak tartva meg sem álltak a Földközi-tenger partjáig, sőt Afrikáig. Most megint kemence lett a Balaton mindkét partja, ja meg dögletes pára lengedez, hát ide (is) jönnek.
Közben Itáliában nem indulnak el az autók, a szicíliaiak esténként előkeresik a nagypapa kötött pulóverét. A tevék szomjan halnak a sivatagban. A mexikóiak vacognak a hidegtől, és elindulnak délnek. Az alaszkaiak elmennek korizni, de úszás lesz belőle. A kanadaiak fölvesznek egy pólót. A venezuelaiak látják a saját leheletüket. Az ázsiai törököknek pillantás közben az arcukhoz fagy a szemhéjuk. Szibériában szúnyoginvázió van a melegtől.
Nyugi. Lesz ez még így se. Ha már „mindent vissza!” lesz újra a jelszó, akkor a kínai nagy faltól az Atlanti-óceánig mindent, a hunok testvériségének jogán. Hátha így megfelelő hőmérsékletű helyre lelünk.
Nyári ajánlatok
Vágjunk füvet. Vagy legeljünk. A fű percenként egy centit nő nyáron; ha megfelelő sebességgel haladunk egy megfelelő nagyságú kertben, éppen újra nő, mire befejezzük a vágást. Tehát: kezdhetjük újra.
Együnk a szabadban. A nagymama fedeles piknikes kosarába söpörjünk mindent, ami a kezünk ügyébe kerül. A gyerekek úgyis planírozott pizzát, hótdögöt és hamari hamburgit fognak kérni, a mélyhűtőről se feledkezzünk meg. De a legjobb, ha útközben megvesszük, oszt’ kész. Az étel jobban esik a szabadban. A méhek, hangyák, legyek, sőt a kullancsok is ezen a véleményen vannak. Amellett nem is esznek olyan sokat.
Ha parkba megyünk, ahol biciklipálya és mindenféle más pálya van a gyerekeknek, gondoljunk a pólyára. Ne arra, amelyikbe beleszületett a kölök, hanem arra, amelyet a lábára, karjára stb. kell majd tekernünk.
A szúnyogellenes kenőcsöt se hagyjuk otthon. A legjobb, ha utánfutót, még jobb, ha kocsit is viszünk magunkkal. Van olyan gyerek – bár ritka –, amelyik bizony elfárad estére.
A nyaralás csodás alkalmat ad arra, hogy még egy percig se felejtsük el a budapesti dugókat, stoplikat, tömítéseket, csak külföldön a lekvárban (vagyis a dzsemben) vagyunk nyakig. Plusz nem értjük, mit mondanak, ezért mutogatunk. Továbbá egy vagyont költhetünk szállásra, ételre, italra, plusz a látnivalókra. A lábunk estére kész a sok mászkálástól, testünk az idegenekkel vívott közelharctól. Végre egymásba folyik izzadságunk más népekével. Előrelátó turista az út utánra pótszabadságot vesz ki, hogy kiheverje külföldi megpróbáltatásait.
Az úszás elengedhetetlen része a nyaralásnak. Ha a parton gondosan beburkolózunk (különben meg hol lehet itthon szalmakalapot kapni? a Székelyföldön, na persze), akkor csak a tarkónk és a bokánk ég le, ami nem kis teljesítmény az ózonlyukfoltozás mai korszakában.
Megteszi a magáét a sok különböző nacionáléjú étel, de otthon is padlóra küldhetjük magunkat egy kis kerti sütögetéssel, amely denaturált szesszel nyakon öntött faszénnel az igazi. A mobil vagy a szomszéd tűzoltó kéznél legyen ám, mert a házunk is rámehet, ha van. Hogy milyen száraz és rághatatlan konyhaművészeti remekünk, arra ne legyen gondunk: öntsünk rá az egészre Worcester- (magyarul vorcseszter), szója-, barbecue-, tabascoszószt. Különben is minden rendes ember részeg, mikorra kisütöttük a sütnivalónkat.
A sportok sem maradhatnak ki, de ha már unjuk a tömeget, válaszszuk a bandzsi (kancsal) dzsömpinget vagy még inkább a vadvízi evezést. Felejthetetlen élményben lesz részünk, és a kórházban a biztosítás minden forintja megéri az árát.
Miért számoljam meg,
hogy hány macska van Katmanduban, amelyet még nem ettek meg?
A part túl homokos lesz, az emberek lusták, esik az eső, vagy túl sokat süt a nap. A Ray-Ban napszemüvegbe, amelyet egy utcai árustól vettem tízezer forintnyi valutáért, sörösüveg alja volt becsiszolva a keretbe. Túl olcsón be lehet szívni, így magamnál sem voltam, hogy megkérdezzem: hol kapni lángost, zsíros kenyeret lila hagymával, rendes gulyást, szegedi halászlevet és fröccsöt? Na hol?
Nefelejts Főnök
Egy ausztrál megszállt egyszer egy kanadai Hiltonban, és kijelentkezéskor megkérdezte az igazgatót, hogy az előcsarnokban ülő indián miért van ott mindig.
Ó, mondta a főnök, ő Nefelejts Főnök. Valamikor az ő területük volt ez a hely is, így szerződésünk van vele, hogy addig üljön itt, amíg akar. Kilencvenkét éves, de mindenre emlékszik.
Az utazó odalépett az indiánhoz, és azt mondta:
Heló, haver. Mi volt a reggeli a huszonegyedik szülinapodon?
A főnök, föl sem nézve, azt mondta:
Tojás.
Az utazó elment, és a keleti parton elmesélte a történetet másoknak is. Mind egyetértettek abban, hogy udvariatlan volt a megszólítás. Meg kellett volna kérdeznie, hogy van a főnök. Stb. Fél év múlva az utazó visszatért a szállóba, és meglepődve látta, hogy a főnök még mindig ott ül az előcsarnokban, és egy botot farigcsál.
Hogy…?, szólította meg a főnököt az utazó.
Rántottaként, mondta a főnök.
Nyárnyalóknak
A Balcsin és a pesti pályaudvarokon mindenütt találunk jövendőmondó cigány asszonyokat, akik rendszerint zsebtolvajlással egészítik ki szűkös keresményüket.
Egyszer hallottam, amint ketten összetalálkoztak a Déliben (nem, én nem akartam utazni, csak újságot vettem).
Azt mondja az egyik: Szép időnk van.
Ja, mondja a másik, engem ez a 2010-es nyárra emlékeztet.
Egy barátom meséli: A Balatonon rendeltem egy steaket. Persze hátszínt hoztak bélszín helyett, bele se tudtam vágni. Hívtam az üzletvezetőt: Hozzon másikat! Dehogy hozok! Hiszen maga már meghajlította.
A szállóban megkérdeztem, miért ilyen vékony az egyik fal. Szinte át lehet rajta látni. Az az ablak, nyugtatott meg a szobaasszony. Különben tud maga énekelni?, kérdezte. Nem tudok. Tanuljon meg gyorsan, mert a folyosó végén lévő fürdőszoba ajtajáról megint lelopták a kallantyút.
Legalább jó időd volt?, kérdeztem.
Ahogy vesszük. Egy hét alatt kétszer esett. Egy ízben három napig.
A walesi tartomány
Egy házaspár elvetődik Walesbe, méghozzá a világ közismerten leghoszszabb nevű városkájába. Ha jól emlékszem, huszonhárom szótag a neve. Leülnek egy helyen étkezni, a feleség megkérdezi a pincért: Ki tudná ejteni a hely nevét, ahol vagyunk? De kérem, lassan tegye!
Mire a pincér: Böööööööööööörrrrrrrgggggggeeeeeerrrrrrr Kiiiiiiiiiiiing!
Tévedés
Egy férfi egy nappal előbb ér a nyaralóhelyre, mint a felesége. Küld neki e-mailt, de tévedésből az egy napja megözvegyült református papnénak címezi. A szöveg a következő: „Biztonságban megérkeztem, várom holnapi érkezésed, elég meleg van itt.”
Az ügyvéd nyaral
Egy fiatal ügyvéd nyaral. Összemelegszik a helyi kocsmáros lányával. Alig várja a legközelebbi találkozást. Akkor a lány megmondja, hogy állapotos.
De hát miért nem szóltál nekem még időben?
A családi tanács azt mondta: inkább egy fattyút, mint egy ügyvédet a családba.
Minden nyárnak vége van egyszer
Mórickának újra iskolába kell mennie, bizony.
Két nap múlva tanárnő a következőt írja az üzenőfüzetbe:
„Kedves Szülők! Csak két napja vagyok a gyerekkel, de kibírhatatlan. Nemcsak az osztálytársait, de engem is rugdos. Nem lehet vele bírni. Tegyenek valamit vele.”
Móricka papája visszaír:
„Kedves Tanárnő! Velem két hónapig volt a nyáron a kölök, de ha jól emlékszem, egyszer sem írtam magának, bár iszonyú rossz volt.”