Ráfizetéssel járt az elbocsátás

Sokkal inkább ráfizetést, mintsem megtakarítást jelentenek a közszférában végrehajtott leépítések. Az elbocsátott közszolgák többsége nem tud elhelyezkedni a versenyszférában, azaz a munkanélküliek számát gyarapítják, másokat viszont visszavesznek a közszolgálatba – azaz kiderül: úgymond feleslegesen küldték el őket, fizetve annak minden költségét.

A tervezettnél mintegy tíz százalékkal teljesítette túl a kormány a központi közigazgatásban végrehajtott létszámcsökkentést, így 37 helyett nettó 46 milliárd forintos megtakarítást sikerült elérnie – jelentette be nemrég elégedetten Veres János. Az elbocsátottakon túl szakértők sem osztoznak a pénzügyminiszter örömében, mondván: sokkal inkább ráfizetést, mintsem megtakarítást jelentenek a közszolgálatban végrehajtott leépítések.
– Köztudomású, hogy a rendkívül magas elvonások miatt a munkaadó és a munkavállaló által befizetendő illetmények együttesen közel azonosak a bruttó bérekkel. Így minden elbocsátott dolgozó után ennyivel csökken az állami bevétel is – mondta lapunknak Yerecyan Ara. Az osztrák gazdasági tanácsadó hozzátette, ez nullszaldós egyenleget jelentene, ha az államot nem terhelnék az elbocsátottak után új költségek. De terhelik, ilyenek például a végkielégítés, a segélyek, tehát a végeredmény az, hogy minden elbocsátott dolgozó az államnak nem hasznot, hanem jelentős veszteséget jelent.
Sárközy Tamás, a közszféra racionalizálásával, hatékonyabbá tételével 2004–2005-ben megbízott kormánybiztos is hasonló véleményének adott hangot. – Pusztán attól, hogy ötezer embert elbocsátanak, még nem lesz olcsóbb az adminisztráció. Ennyi bér nem nagy megtakarítás, főleg, ha végkielégítést kell fizetni. Viszont ha hatékonyabban és ellenőrzöttebben működik a rendszer, akkor kevesebb pénz kell a fenntartásához – hangoztatta több alkalommal Sárközy.
Az elbocsátások költséghatékonyságának mond ellent a Magyar Köztisztviselők és Közalkalmazottak Szakszervezete is. Tapasztalataik szerint a leépítéseknek hosszú távon biztos nincs semmilyen haszna, hiszen már több hazai és külföldi felmérés is bizonyította, hogy évek múlva újra feltöltik ezeket a helyeket, mivel a megmaradt munkaerő nem tudja ellátni a többletfeladatokat. Hazai példa: a Bokros-csomag idején tizenötezer közszolgától váltak meg, ám egy-két év múlva már ugyanazzal a létszámmal dolgoztak a hivatalok. Ugyanez volt megfigyelhető a földhivataloknál is, ahol a nagyarányú elbocsátások után jelentősen megnőtt az ügyhátralék, és több millió forintot kellett beleölni, hogy ezt a lemaradást végül ledolgozzák. Ez azonban pénzkidobás, hiszen az új embereket megint be kell tanítani, ami a munkafolyamatok lassulását is jelenti.
A szakszervezet adataiból kiderül: 2003-ban csaknem hétezer ember állását szüntették meg az állami szektorban; ezek fele valamilyen ellátást vett igénybe, például előre hozott öregségi nyugdíjat, de a többiek helyzete elkeserítően alakult: évekkel az elbocsátásuk után nagy részük még mindig nem talált magának állandó munkát.