Szélmalomharc

Sebeők János korábbi írásaiban már többször bizonyította (Tél tábornok. Magyar Nemzet Magazin, 2008. január 12. és Albert Gore, másodszor. Magyar Nemzet Magazin, 2008. január 26.), hogy a természetvédelem melletti tiszteletet érdemlő elkötelezettsége ellenére sajnos a globális fölmelegedéshez egyáltalán nem ért. Írásai, amelyekben rendszeresen visszatérő téma Al Gore lejáratása, hemzsegnek a hibáktól. A legutóbbi cikkében (A szél malmai. Magyar Nemzet Magazin, 2008. augusztus 9.) Sebeők János ismét Al Gore-t támadja. Elöljáróban szögezzük le: Al Gore hosszú ideje komolyan foglalkozik a klímaváltozás kérdéskörével, a közelmúltban környezetvédelmi tevékenységéért Nobel-békedíjat kapott, az előadásai alapján készült film, a Kellemetlen igazság két Oscar-díjat nyert. Ennek az embernek a legtöbbször teljesen alaptalan kritizálását tartja újra és újra szükségesnek a Magyar Nemzet Magazin cikkírója, Sebeők János. Tévedhet-e Al Gore? Természetesen igen. Lehet-e igaza Sebeők Jánosnak? Igen, sőt bizonyos kérdésekben szinte biztosan igaza is van. A napenergia, a szélenergia és a biomasszából származó energia fölhasználása valóban sok gondot jelent. Például mindnek igen nagy a területigénye. Hazai viszonylatokban gondolkozva: a szélenergia csak az ország kisebb részén használható föl ésszerűen (főleg a Kisalföld területén), a biomassza pedig nálunk még főként sajnos az erdőt jelenti (tehát a megújuló energiát felhasználó erőművek egyszerűen az erdőt égetik el). Sebeők János aggodalmai tehát megfontolandók, az általa említett gondok egy része valóban létezik.
Tény viszont, hogy a kutatók túlnyomó többsége a klímaváltozás létezésében nem kételkedik, legnagyobb részük azt is nagyon valószínűnek tartja, hogy a fölmelegedésért az ember felelős. Mivel óriási a kockázat (hiszen az egész bolygó jövője a tét, amelyért Sebeők János is őszintén aggódik), ezért egyértelmű, hogy nem ülhetünk tétlenül és nézhetjük végig, ahogy az emberiség elpusztítja a Földet. Cselekednünk kell. Éppen ezért illeti meg tisztelet Al Gore-t. Ő ugyanis cselekszik. Könyvet ír, filmet készít, koncertsorozatot rendez, világszerte előadásokat tart, és minden erejével azon dolgozik, hogy tudatára ébredjünk: változtatnunk kell a magatartásunkon ahhoz, hogy megóvjuk a Földet és vele saját civilizációnkat. Hogy Al Gore javaslatainak egy része nem mindenhol alkalmazható, az biztos, ahogyan az is, hogy az alternatív energiaforrások használatára való átállást kellő körültekintéssel kell megvalósítani. Könnyen lehet, hogy a megújuló energiaforrások használata nem hozza meg a végleges megoldást, de hogy megfelelően alkalmazva környezetkímélőbb, mint a szén, az olaj és a földgáz elégetése, az biztos.
Al Gore javaslatai nem tökéletesek. Nem is lehetnek azok, hiszen 2008-ban születtek, és lehet, hogy tíz vagy húsz év múlva már sokkal hatékonyabb technológiák lesznek az emberiség kezében. Addig is azonban, ha Sebeők Jánosnak jobb ötletei vannak a globális fölmelegedés elleni harcra, mint Al Gore-nak, kérem, írja meg őket! Sajnos legutóbbi írásában eddig nem jut el. Az alternatív energiaforrások használatát azon az alapon utasítja el, hogy nem illeszkednek a tájba, élelmiszerválságot okozhatnak, illetve a természetes élőhelyek elpusztításával járnak. Jogos félelmek, valós veszélyek. Ezért kell alaposan átgondoltan, a lehető legtöbb negatív hatást kiküszöbölve növelni a megújuló energiák használatának arányát. Ha a Sebeők János által sugallt másik utat választjuk, vagyis marad minden a régiben, akkor előbb tönkretesszük a bolygót, majd a fosszilis tüzelőanyagok készleteinek kimerülésével végül mégis át kell állnunk az alternatív energiára.
Sebeők János modern Don Quijoteként harcol a szélmalmok (szélerőművek) ellen. Cikkében Al Gore-t Mekk mesterhez hasonlítja, aki mindenhez érteni akar, pedig semmihez sem ért. Mindenki számára, aki egy kicsit is konyít a környezetvédelemhez, nyilvánvaló, hogy Sebeők János az, aki Mekk mester szerepét eljátssza, mert rendszeresen olyan dolgokról ír, amelyekhez nem ért. Jó szándéka vitathatatlan: a természetvédelem szószólójaként ő is a bolygó javát akarja. Félő azonban, hogy jó szándéka ellenére is az olvasók egy részét a környezetvédelem ellen hangolja. Ez viszont bolygónk jövőjét veszélyezteti.
Erdős László
biológus, PhD-hallgató

A szabadság félelmetes lényege, hogy azoknak is lehet véleményük, akik végzettségüket tekintve nem értenek valamihez. A vélemény nem tiltott város, amely a szakértők számára van fenntartva. Én úgy vélem, hogy a földtörténet során számtalan klímaváltozás ment végbe. Szerintem a klímaváltozás elleni küzdelem éppoly abszurd, mintha valaki tízezer évvel ezelőtt a nagy német–lengyel jégmezőket siratta volna, mondván, ez normális, a nyírfaligetek viszont abnormálisak. Természetvédőként azért lépek fel épp a klímahisztéria ellen, mert megítélésem szerint elvonja a figyelmet az élőhelypusztítás napi valóságáról. A G8-ak semmitmondó szén-dioxid-önkorlátozó nyilatkozata például a nemzetközi figyelem középpontjába került, a Természetvédelmi Világalap (WWF) Zéró erdőpusztítást 2020-ra! felhívásáról viszont csak a szűk szakmai kör tud. Vajon miért? Amúgy pedig, ismét csak szerintem, bolygónk klímája nem kolosszális légkondicionáló, amelyet minekünk kell beállítanunk általunk ideálisnak vélt hőmérsékletre. Addig, amíg a kanadai kormány megteheti, hogy évente háromszázezer fókabébi lebunkózásához járul hozzá, nekem senki ne aggódjon a sarkvidék élővilágáért az olvadó jégtáblák miatt. Előbb számoljunk le a bunkóval, utána építgessünk légvárakat.
Sebeők János