Sziget: egyre nagyobb közönség és költségvetés

Ma, a –1. nappal kezdődik a térség legnagyobb ifjúsági kulturális rendezvénysorozata a Hajógyári-szigeten. A budapesti Sziget Fesztivál létrehozása Gerendai Károly, Müller Péter Sziámi és Szekfű Balázs nevéhez fűződik. Az elsőt 1993-ban tartották, akkor még diáksziget néven. A szervezők a világ legolcsóbb és legjobb nyári programjaként hirdették meg a kezdetektől fogva nemzetközinek szánt eseményt. A közel huszonhatmilliós költségvetésből a már befutott hazai és külföldi együttesek, kezdő énekesek szerepeltetése mellett filmvetítésekre és sportprogramokra is telt. Akkor két színpadra mintegy kétszáz koncert jutott, negyven színházi előadással és 43 ezer látogatóval. A következő év a woodstocki fesztivál negyedszázados évfordulója jegyében telt, s olyan világhírességek keresték fel a Hajógyári-szigetet, mint a Jethro Tull, a Ten Years After, a Grandmothers of Invention (Frank Zappa zenekara), a Jefferson Starship, a Birds, a Blood Sweat and Tears és Eric Burdon. Az Eurowoodstock néven szereplő rendezvény híre átlépte az országhatárokat, ekkor tudósított először a fesztiválról a Music Television is. A költségek természetesen jóval tetemesebbek voltak: a 18 helyszínen megtartott 350 program 120 millióba került, s az érdeklődés sem maradt el. Mintegy 140 ezren látogattak el a programokra. A részt vevők száma folyamatosan nőtt: 1995-ben 173 ezren, egy esztendővel később, az első Pepsi Szigetre már 206 ezren váltottak jegyet. A kilencvenes évek végén egyre több volt a látogató, jellemző adat például, hogy 1997-ben mintegy ötvenezerrel több fesztiválozót regisztráltak, mint egy esztendővel korábban. Az ezredforduló előtt történt az a súlyos baleset, amely nagy teret kapott a médiában is: egy körhinta két kocsija menet közben kiszakadt, s a benne ülőkkel együtt a földre zuhant, egy fiú később belehalt sérüléseibe. A szerencsétlenség azonban nem riasztotta el a látogatókat, a vendégek száma folyamatosan nőtt: 2000-ben 325 ezren, 2004-ben közel 370 ezren vettek részt a fesztiválon. Az emelkedés nem állt meg, tavaly közel 400 ezren voltak kíváncsiak a rendezvényekre.
2007-ben az akkor bevezetett nulladik napon megdőlt a világ leghosszabb koncertjének Guinness-rekordja, ugyanis a Locomotív GT 11 580 percen át nyomta a zenét. A teljes költség egyébként ebben az évben 2,5 milliárd forint volt, ami az inflációt figyelembe véve is mindenképpen jelentős emelkedés.
A kezdeti időszakra jellemző idegenkedés úgyszólván eltűnt a társadalomból. Eleinte ugyanis sokan azt gondolták, hogy a Sziget főként az alkoholizálásnak, a kábítószerezésnek biztosít legális teret. Ha voltak is kirívó esetek, ezek mindenképpen eltörpültek a színvonalas programok mellett. A szervezők később nagy gondot fordítottak arra, hogy a negatív jelenségeket kiszűrjék, s a szigorú ellenőrzés szerencsére meg is tette a hatását. Ma már a kezdeti rosszallást a kíváncsiság, a sokoldalú események iránti érdeklődés váltotta fel – jogosan. Ebben mindenképpen közrejátszik az is, hogy a fesztivál immár hat éve Kelet-Közép-Európa legnagyobb multikulturális rendezvényének számít. A koncerteken kívül meghatározóvá váltak a rangos táncművészeti, színházi előadások, gyakran tartanak komolyzenei hangversenyeket is, sőt megjelent a fényművészet és a cirkusz is a pódiumon. A fesztivál tehát kinőtte magát, s elnyerte méltó helyét a hazai kulturális palettán.
A gondokat ma már inkább a terület privatizálásának kérdése okozza. A magántőke persze nem tegnap kezdett érdeklődni a páratlan lehetőségekkel kecsegtető sziget iránt. A nyolcvanas évek végén az angyalföldi párttitkár, a későbbi üzletember, Angyal Ádám, a Ganz Danubius (GD) Hajó- és Darugyár vezérigazgatója azzal látott neki a vállalat szanálásához, hogy az óbudai gyárat eladja külföldi befektetőnek, a befolyt pénzt pedig az Újpesti-öbölben lévő üzem fejlesztésére fordítja. A terv azonban a rendszerváltozás forgatagában füstbe ment, akár az első tényleges magánosítási kísérlet 1991-ben, az Antall-kormány ugyanis nem járult hozzá az értékesítéshez. Ekkor jött létre a Hajógyári Sziget Vagyonkezelő (HSZV) Kft., amelyet a rendezési terv kidolgozásával is megbíztak, ekkor vetődött fel az is, hogy a később visszamondott világkiállítás egyik helyszíne is itt lehetne.
A felszámolásoknak köszönhetően a vagyonkezelőnek több tucat tulajdonosa lett hirtelen, idővel az off-shore cégek is megjelentek a társaságban. A Horn-érában tervezték ugyan a privatizációs pályázat kiírását, de egyrészt az ellenzék éles tiltakozása, másrészt a hajógyár területén található Hadrianus-palota miatt elálltak a tervtől. A privatizáció így egy évtizedet késett, közben pedig a döntően állami kézben lévő HSZV Kft. jóvoltából kivirágzott az élet a hajógyár romjain. A vagyonkezelő alapításakor 85 épületből mindössze 5 volt használatban, negyvenet pedig le kellett bontani. Nem volt gáz- és szennyvízrendszer, felújításra várt a víz- és elektromos hálózat, hegyekben állt a szemét. Állami támogatásból hozták rendbe az első pár épületet. A bérlők kedvezményeket kaptak a bérleti díjból, ha maguk is részt vettek az épületek megmentésében. Közben valóságos bérlőcsoportok alakultak ki, lett vendéglő, posta, fodrász, nyomtatványbolt, fellendült a sportélet is (golf, tenisz, vízisí, falmászás, jachtkikötő). A HSZV Kft. is sikeresen működött: nem vett fel hitelt, nem adósodott el, de 2002-ig így is közel kétmilliárdot költött a bérlők beruházásaival együtt az ingatlanokra, az utolsó éves nyeresége pedig meghaladta a hétszázmilliót. A Medgyessy-kormány alatt aztán mégis bekövetkezett a privatizáció: egy hazai cégen keresztül a hollandiai bejegyzésű, budapesti székhelyű, holland– izraeli érdekeltségű Plaza Centers Europe BV 4,6 milliárdot fizetett az állami üzletrészért. Az Állami Számvevőszék kifogást emelt, mondván, az állam törvénysértést követett el a Hadrianus Palota elidegenítésével. A műemlékvédelem is megmozdult, tudomásunk szerint jelenleg már tizenhárom az egyedi védettség alá tartozó egykori gyárépületek száma.
2006-ban értesülhetett a nagyközönség azokról a tervekről, amelyeket a tulajdonos a sziget déli részén kívánt volna megvalósítani. A Plaza Centers, a Magyar Kereskedelmi Bank Zrt., valamint közvetve két izraeli vállalkozó, Bernard Schreier és Sammy Smucha létrehozta az Álom Sziget 2004 Ingatlanfejlesztő Kft.-t, amely háromezer férőhelyes konferenciaközpontot, hét szállodát, négy apartmanhotelt, jachtkikötőt, amerikai hangulatú szórakozóhelyeket, százötven asztalos kaszinót, háromezer fős operaházat és negyvenezer négyzetméteres kereskedelmi központot szeretett volna létesíteni. A legmagasabb épületet huszonnégy méteresnek szánták. A sziget jellegét ez mindenképpen megváltoztatta volna. A régészeti leletek helyzete, a műemlék épületek sorsa, nem beszélve a tervekért lobbizó, a korrupció gyanújába keveredett korábbi izraeli nagykövet, Dávid Admon kirobbant ügye egyelőre ad acta tette a mini-Las Vegas tervét.