Zuschlagosodási veszély fenyegeti a civil alapprogramot

A III. Magyar Köztársaságnál is jobban működő demokráciákban az állam és a politikai pártok kevésbé telepszenek rá a polgárok életére, viszont sokkal nagyobb szerepük van a civil önszerveződéseknek. Némely naiv demokraták szerint azonban annál inkább érvényesülnek a demokrácia elvei, minél sokoldalúbbak és működőképesebbek a civil szervezetek, minél kevésbé támaszkodnak az állam kegyeire, minél kevésbé függnek a pártoktól.
Vannak olyan társadalmi feladatok, amelyeket jobb, ha civilek végeznek, s nem várnak ölbe tett kézzel a túlzsúfolt és nehézkes állami intézmények moccanására. Ez persze nem jelenti azt, hogy civileknek kell ellátniuk állami funkciókat, de kiszínezhetik, kiegészíthetik, megtölthetik élettel azokat. Nagyon egyszerű példánál maradva: a bűnüldözés és az igazságszolgáltatás állami feladat, de a polgárőrség vagy az ahhoz hasonló szervezetek nagyon nagy haszonnal járulhatnak hozzá a hivatalosok munkájához. Ugyanakkor eme közhelyes példából is élesen kiviláglik, hogy miért is rossz az, ha a pártok szoros befolyásuk alá vonják, s ott tartják a civil szervezeteket. Nincs annál rettenetesebb – megint egy triviális példát említek –, mint ha egy lakóközösség csak akkor képes összeszedni a környezetében felgyűlt szemetet, ha előzőleg végig kúszta-mászta a képviseleti demokrácia összes kanosszáját, s a lakók többségi szimpátiája szerint a hulladékot a kormánnyal vagy az ellenzékkel azonosítja. Persze mindez a demokrácia ABC-je, és ezt még annak is illenék tudnia, aki a diktatúrában volt a „nép bizalmából kinevezett demokratikus vezető”. A jelek szerint azonban mifelénk ez sem enynyire egyértelmű.
A napokban újraindult a Nemzeti Civil Alapprogram (NCA) civil jelöltállítási procedúrája. Azok a szervezetek, amelyek bejelentkeznek a rendszerbe, egy-egy képviselőt küldhetnek az elektori gyűlésekre, ahol megválasztják a program tanácsának és kollégiumainak civil delegáltjait. Ez nagyon bonyolultan hangzik, ami nem véletlen, hiszen a megválasztottak majd beleszólhatnak abba, hogy melyik NCA-nál pályázó civil szervezet kapjon egy kis pénzt, és főként, hogy mennyit? A látszólagos bonyolultság azonban más nézőpontból már-már primitív egyszerűségbe vált: az a fontos, hogy az MSZP-hez kötődő, a szocialistákkal szimpatizáló, az ő pátyolgatásukat elfogadó pályázók jussanak támogatáshoz, mert a civil is csak úgy igazi, ha szocialista. 2005-ben, a választásokat megelőző esztendőben Végvári Imre, az MSZP szervezési igazgatója körlevelet küldött a helyi MSZP-szervezetekhez, valamint a megyei központokhoz, biztatva kedves barátait arra, hogy minél több hozzájuk közel állót juttassanak be a majdani testületekbe, hiszen a megválasztott elektoroknak az elkövetkező időszak forráselosztásában döntő szerepük lesz.
A felhívás akkor nagyon is éles fülekre és értő lelkekre talált, mert 2004–2007 között mindig akadtak rászoruló és méltányolható szocialista kötődésű, azaz „független, pártsemleges és a köz javát szolgáló”, tetőtől talpig civil szervezetek, amelyek között azt az évi hétmilliárd forintocskát szétoszthatták. Kaptak aztán pénzt bőven a Zuschlag-féle jótékonysági vállalkozások, továbbá a hozzájuk hasonlatos egyéb demokrácialetéteményesek. S vajh kerülhet-e jobb helyre közpénz, mint vidéki diszkók fejlesztésére vagy ifjú szocik tábortüzeinek élesztésére? Nyakó István szóvivő pedig rögvest felvilágosította a kíváncsi világot, hogy a szocialisták pártja soha nem titkolta: jó kapcsolatokat kíván ápolni a civil szervezetekkel, s közülük is különösen azokkal, amelyek működésükben, értékvilágukban felmutatják a baloldaliság és a baloldal alapvető értékeit. Magyarán ez azt jelenti, hogy képesek jó hatásfokkal lenyúlni a közpénzeket.
Most új választások előtt áll az NCA, s bizony félő, hogy ez további zuschlagosodást jelent, vagyis a szocialisták még mélyebb benyomulását a civil szférába, a civil önszerveződések újabb térvesztését, a közvetlen, tulajdonképpen az igazi demokrácia kormányzati meggyengítését.