Fals remények

Gulyás József, az SZDSZ országos tanácsának elnöke az MSZP „fals reményeiről” adott interjút a Hírszerző.hu internetes lapnak. Már a cím is beszédes: Sokkoló lehet számukra a következmény. Mármint az MSZP számára.
A szabad demokraták, akik eddig mindent összevéve egy kerek évtizedet kollaboráltak már a korábban öblösen kommunistázott szocikkal, igyekeznek e roppant kínos múltat végképp eltörölni, mintha semmi közük nem volna a medgyessysta-gyurcsányista országrontáshoz: az ősszel talán már ők akarják megmondani, mi is az ellenzéki minimum. Pillanatnyilag még a cégtábla szorgos átfestése folyik: verbálisan keménykednek. Elnökük, Fodor Gábor például annak a meglátásának adott hangot, hogy senki nem tudja, mit akarnak Gyurcsányék. Ilyesmi valahogy nem jutott az eszébe, amikor botcsinálta környezetvédelmi minisztert kreáltak belőle a második Gyurcsány-kormányban. Ettől persze még igaza van: csakhogy a programgyártásban világrekorder Gyurcsány kormányzási terveiről immár négy kerek esztendeje nem tudunk semmit. (Beleértve a környezetvédelmet is.) Igaz, így bajos is bármit számon kérni rajta. Fodor mostani hirtelen megvilágosodását ezért nem is tudom másnak tulajdonítani, mint hogy a fodrásznál talált egy ott heverő Magyar Nemzetet, és szórakozottan belelapozott.
Gulyás Józsefet elszánt fodoristának ismerhetjük, aki kezdettől ellenezte a Gyurcsány-klón Kóka János pártbéli hatalomátvételét. Hogy ez végül is csalással történt meg, utólag már mindegy is: fájjon emiatt annak a feje, aki mindezek ellenére még mindig hívő szabad demokrata maradt. Nem világos, a döntetlen közeli pártelnök-választási eredmény ismeretében a fodoristák mennyire uralják jelenleg az országos tanácsot – de hogy a frakcióban a kókisták vannak többségben, az közhelynek számít. Mindez persze teljességgel érdektelen harctéri jelentés volna egy törpepárt belső frontvonalairól, ha nem éppen e hajszálrepedés erezete döntene arról: meddig blöffölhet még Gyurcsány mindennemű muníció nélkül, minimális társadalmi támogatottság birtokában? Magyarán: lesznek-e mihamarabb előre hozott országgyűlési választások? (Legalább az európai parlamenti képviselői választásokkal együtt, remélhetőleg még az ország totális összeomlása előtt.)
Így aztán, amikor Fodor vagy Gulyás interjút ad, látszólag a széles közvéleménynek üzen, de valójában a kókista többségű frakciónak. Ahol Kóka persze már politikailag halott ember, Kunczét viszont kivásárolták az ingatlanbizniszbe kirakati lobbistának, s a szintén kistafírozott Magyar Bálint is megrendítő ütést kapott a Tocsik-ügyben játszott szerepe kapcsán a méltán elhíresült Kőszeg Ferenc-cikkben. Érdemes ezért a Gulyás-nyilatkozatot is inkább abban a fénytörésben vizsgálni, hogy mennyire része a belső küzdelemnek.
Az SZDSZ OT-elnök a fodori szólamokat ismételgeti a gyurcsányi programalkotás lejárt határideje ürügyén: „A kisebbségi kormány programját nem ismerjük; nem tudjuk, milyen prioritások mentén és tartalom szerint akar a ciklus végéig működni a kabinet.” Ismétlem: senki sem tudja. Mint ahogy a koalíció idején sem tudta: amit programként ránk sóztak, arról maga a nagyfőnök fejtette ki roppant választékosan, hogy megtévesztés, kamu, szemenszedett hazugság. (Amit aztán a múló idő fényesen igazolt is.) „Új programra azonban nem az SZDSZ igénye miatt van szükség: az ország nem működhet úgy, hogy nem kiszámítható, hogy mit akar a kormány.” Hát pontosan ezt szajkózzuk mi is, kereken hat éve.
Az SZDSZ „megtérési” forgatókönyvét – így a fodori propaganda hitelét is – erősen megkérdőjelezik az efféle gulyási elszólások: „Az SZDSZ már egyszer átélte, hogy bár kormányon volt, nem ismerte a kiugróan magas hiány konkrét mértékét.” A koalíciós társat is meglepte az őszödi beszéd? Őket is átdobta a palánkon Gyurcsány? Ennek ellenére nem borították azonnal a koalíciót? Vajon az SZDSZ akkor hazudott az alulinformáltsága (s ami ezzel egyet jelent: alkalmatlansága) miatt; vagy most hazudik, hogy a sarat utólag mind az MSZP-re kenje? Vagy hazudott akkor is, most is? Logikailag ez sem kizárt.
„Az MSZP mintha arra számítana, hogy valahogy majd csak megoldódik minden, a végén az SZDSZ úgyis megszavazza a költségvetést és az adótörvényeket. Hogy úgyis lefekszünk majd, vagy – újabban ezeket lehet hallani az MSZP háza tájáról – kellő számban távol leszünk a szavazáskor ahhoz, hogy átmenjen a büdzsé a parlamenten.” Köszönettel tartozunk Gulyás Józsefnek, hogy a magyar politika legnagyobb – talán egyetlen – dilemmáját ilyen pontosan és érzékletesen megfogalmazta. Nekem például ez a „lefeküdni az MSZP-nek” terminológia magamtól nem jutott volna az eszembe. Világos a képlet: vagy-vagy; nincs középút. A költségvetés elfogadása Gyurcsány megmentése, prolongálása; a költségvetés elutasítása: Gyurcsány menesztése, a történelem lomtárába való elküldése. Előre hozott választásokkal, amelyen az SZDSZ is elvérezhet. De legalább szép lenne a búcsú: javíthatnának valamicskét a szörnyűséges párttörténeti mérlegen. Gyurcsányt megmenteni nyílt lefekvéssel vagy igazolatlan hiányzással lehet. A következő hetekben sok szó esik majd nádszáltermészetű függetlenekről, schmuckista fórumosokról meg egyebekről – de ne feledjük: minden az SZDSZ-en múlik. Nincs több mellébeszélés, mentség, hadova. Gulyás így, augusztusban még eléggé világos: fals reménynek minősíti a szoci kombinációkat. „Ez egy rossz számítás. Ezzel találkoztunk már a köztársasági elnökválasztás előtt is. Akkor hiába kerestük a megegyezést az utolsó pillanatig, az MSZP elhitette magával, hogy képes egyedül is, erőből megoldani a helyzetet. Most még sokkolóbb lehet számukra a következmény, ha ugyanígy cselekszenek.” Ez még akkor is találó párhuzam, ha tudjuk: nem egészen ilyen tiszta volt a képlet. Azonkívül nem a főhatalom volt a tét, mint ezúttal.
Persze a markáns állítás rögvest fellazul, mihelyt az interjú belehatol a költségvetési részletekbe. Gulyás vigaszágon visszahozza az SZDSZ reformfrazeológiáját, feledve, hogy „a liberális reformoknak” nevezett népnyúzás miatt buktak akkorát a tavaszi népszavazáson, amelynek következményeként a koalíció – egyelőre csak formálisan – szétment. Visszacsinálni a koalíciót tartalmi értelemben úgy, hogy költségvetési egyeztetésnek álcázzuk: csavaros SZDSZ-es taktika – kivéve, ha a nép rájön, hogy ravaszdi módon meg akarják kerülni a referendum elsöprő eredményét, a népakaratot. „A makroszámok mellett legalább ilyen fontos a beltartalom, hogy mennyit és milyen módon költünk szociálpolitikára, egészségügyre, oktatásra, államigazgatásra vagy az önkormányzati rendszer működtetésére.” Vagyis megint az SZDSZ írná elő, mi legyen az MSZP programja. „Osztogató politikát ugyanakkor semmilyen módon nem támogatnánk a választások előtt.” Vagyis úgy mentenék meg átmenetileg Gyurcsányt, hogy egyúttal leválasztanák róla a még megmaradt, erősen lumpen jellegű törzsszavazói tábort. Ügyes.
S hogy ennek vajon mi értelme? „Olyan szakértői kormánynak van értelme, amit kellő számú parlamenti képviselő legitimál, és amely bátor lépéseket vállal fel. Ehhez szükséges, hogy a vezetője kellő közbizalommal rendelkezzék” – fogalmaz Gulyás. Vagyis az előre hozott választások elkerülésének az ára: egy új posztgyurcsányi paktum, erős SZDSZ-es kormánybefolyással. Az ősz kérdése: lefekszik-e ismét az SZDSZ az MSZP-nek? S ami még izgalmasabb: lefekszik-e az MSZP az SZDSZ-nek?