Addig gyűjtheted a motorokat, ameddig száz darab lesz belőlük itthon – mondta könnyelműen férjének néhány évvel ezelőtt Marótiné Koczur Györgyi, egy autós-motoros könyvekkel foglalkozó kiadó vezetője. Maróti József saját bevallása szerint ma körülbelül száznegyven régi kétkerekűnél tart, jelentős részük magyar, főleg Csepelek, Pannóniák, Danuviák. Pesti házukban rendeztek be kiállítótermet, ahová ötven jármű fért be, a többit a pincében, a garázsban és a nagyszobában tartják, legutóbb a karácsonyfa alá is jutott egy. Úgy tűnik, a férfi mindent tud a motorokról, kívülről fújja, melyek a pontos műszaki paramétereik, melyikre milyen díszítés került, kik és hol versenyeztek velük. Valódi megszállott, nem tagadja. Feleségével együtt azt mesélik, nyugaton már két évtizede hódít a járműretró-szenvedély, Magyarországon pedig az utóbbi öt évben kezdett emelkedni a régi autók és motorok szerelmeseinek száma. Marótiék is tisztában vannak persze azzal, hogy nem éppen olcsó hobbiról van szó, ám egy-egy régi motor megszerzése azért nem elérhetetlen álom, Danuviákat akár hatvanezer forintért is lehet találni. Olykor pedig különleges darabok is feltűnnek, mint például az az 1957-es D–Csepel, amely alig háromszáz kilométert futott, szinte szalonállapotban került a Maróti-gyűjteménybe. De található itt 1930-ból származó Csepel és olyan Pannónia típus is, amelyet azért gyártottak sorozatban narancssárga, nem pedig fekete vagy piros színben, mert állítólag túl sok ilyen festéket rendeltek a szemetesautókhoz, a maradék pedig a motorgyárban kötött ki. Sőt látható itt Danuvia márkájú ébresztőóra is, amelynek érdekessége, hogy még Svájcba, a minőségi óragyártás fellegvárába is exportáltak belőle.
Hiába azonban a számtalan legenda és a pontos dokumentáció, az ár-érték arányokat nehéz pontosan megállapítani, hiszen a régi motorok kereskedelmének egyelőre nem alakult ki olyan kultúrája, mint például Olaszországban. Ám a kereslet élénkülését mi sem bizonyítja jobban, mint hogy immár hamisítják is az antik gépeket, legalábbis egyes alkatrészeiket. Azt, hogy egyre nagyobb az érdeklődés a dísztárgyaknak sem utolsó régi motorkerékpárok iránt, megerősíti a technikatanárként dolgozó, de szinte minden szabad idejét kétkerekűek felújításával, csavarról csavarra történő összerakásával töltő Geiger Jenő is. Budafoki műhelye körül mindenhol motorblokkok, üzemanyagtartályok, különféle csövek hevernek, amelyek nagy része pincékből, padlásokról került elő, hogy aztán a mester új életet leheljen beléjük. A megrendelők között akadnak az átlagemberek sorából kikerülő gyűjtők és gazdag üzletemberek is, akik számára egy szép régi motor birtoklása immár presztízskérdés.
Szendrődi Ferenc, a Vujicsics együttes alapító tagja az előbbiek táborát gazdagítja, igaz, nagy bánatára mostanra meg kellett válnia motorjainak többségétől. Két Pannónia – egyikük egy különleges, 350 köbcentiméteres darab – azért még mindig ott pihen a budakalászi garázsban. A zenész több albumra való fotót gyűjtött össze a régi nagy túrákról, találkozókról, motorosarchívumát sokan irigyelhetik.
Mindhárman egyetértenek abban, hogy a hazai motorgyártást fel lehet, sőt fel kell éleszteni, hiszen az üzemek politikai okokból történt felszámolása előtt a magyar kétkerekűek, túlzás nélkül állítható, világhírűek voltak, teljesítményükkel, üzembiztonságukkal pedig a legjobb nyugati és japán márkákkal is felvették a versenyt. Ennek ékes bizonyítéka, hogy a Maróti-gyűjteményhez tartozó egyik Pannónia Amerikából került vissza, egy másik pedig Franciaországban nyert huszonnégy órás versenyt. A keleti blokkban azonban ez nem számított, így születhetett meg 1975-ben az a döntés, amely szerint Magyarországnak elég, ha buszokat gyárt, motorokat majd előállítanak a KGST-térség más országaiban, Csehszlovákiában, az NDK-ban.
Sokaknak azonban így is a Csepelről kigördült motorok maradtak a kedvenceik. Így volt ezzel az eszéki származású horvát Vladimir Kovacevic is, aki, mint állítja, hatéves korában szeretett bele a Danuviába. Két évtizede, hogy megfogadta: egyszer feltámasztja a legendás márkát, majd céget alapított, s tízévi munka árán az álom valóra vált, immár Budapest határában. Nem lett volna csoda, ha bejelentését sokan kétkedve fogadják, hiszen a Pannóniák újbóli gyártása körüli hírverésnek nem túl régen nagy csalódás lett a vége. Az állítólagos konstruktőrök ugyanis országszerte szétkürtölték, hogy hamarosan új magyar motorok lephetik el az utakat, ám gyorsan eltűntek, azóta sem telefonon, sem e-mailen nem lehet elérni őket. Vladimir Kovacevic azonban nem ígérget, inkább az üzemcsarnokba invitál, ahol menetkész állapotban mutatja be a Danuvia család két legifjabb tagját, a Super Retrót és a Novát. Előbbi, nevéhez híven, lágy vonalvezetésű, klasszikus formavilágú kétkerekű, egyszerre árad belőle a dinamizmus és a szelídség. Társa ezzel szemben óriásszúnyogra emlékeztet: kemény enduromotor, vadabb formák.
Az 510 köbcentiméteres, körülbelül hetven lóerős járművek induló ára 5000 euró körül lesz, a gyártó szerint ez mindenképpen kedvezőnek számít a kategóriában. A beszállítókkal megállapodtak, jelen állás szerint az alkatrészek körülbelül harminc százaléka lesz hazai gyártású, de ha feltűnnek újabb potenciális magyar gyártók, ez az arány növelhető. A blokk francia, a fék olasz, minden egyes alkotóelem ismert, kipróbált gyártóktól érkezik, az viszont egyelőre nem reális, hogy sorozatban készüljenek minden porcikájukat tekintve saját gyártású járművek, hiszen erre még a legnagyobb külföldi cégek is csak nagyon ritkán képesek. A tervezés és a fejlesztés – a váz és a futómű mellett – viszont teljesen magyar, s az is marad. Vladimir jó üzletember, egyelőre óvatosan nyilatkozik a számokról, de állítja, most már semmi sem állhatja útját a sorozatgyártásnak. Felkészültségüket bizonyítandó munkatársával a számítógép vezérelte gyártósoron a szemünk láttára formáznak másodpercek alatt megfelelő alakúra egy vázegységet, amelyet a férfi aztán büszkén forgat a kezében, majd magával is visz. Mint mondja, mindent pontosan elterveztek, s arra számít, ha piacra dobják, óriási lesz a versengés, ki szerezze meg a gyártósorról legelsőként leguruló motort.
