Orosz járőrözés Grúzia belsejében

Eltérően ítéli meg Moszkva és a Nyugat, hogy a grúziai konfliktus beszüntetéséről kötött megegyezésnek megfelelően zajlik-e az orosz csapatok kivonása. Míg Washington szerint ellenőrző pontok felállítása, valamint ütközőzónák létesítése nyilvánvalóan nem része a megállapodásnak, addig a talán túlságosan is magabiztos Oroszország úgy látja, békefenntartóinak minden tevékenysége a francia elnökkel aláírt elveken nyugszik.

Láthatóan nem izgatják túlságosan a nyugati világ különböző fővárosaiból érkező követelések Moszkvát, amely a „kutya ugat, a karaván halad” stílusában reagál a tűzszüneti megállapodás végrehajtását érő bírálatokra. Az orosz hadvezetés egyelőre kizárólag saját stratégiai céljait tartja szem előtt, s a béke kikényszerítését úgy értelmezi, hogy egyetlen katonai bázist sem hagy meg Dél-Oszétia közelében, mondván, ne kelljen kétszer bevonulni. A Kremlt érezhetően megnyugtatja, hogy mind az Európai Unió, mind a NATO szintjén megosztott a Nyugat, az ENSZ-ről már nem is beszélve. Moszkva véli úgy, hogy semmilyen komoly következménye nem lesz a napokban elhangzó, a G8-as tagságot vagy a stratégiai partnerségről folytatott tárgyalásokat érintő fenyegetéseknek. Mindez nem véletlen, hiszen a NATO-együttműködés felfüggesztése például inkább érinti érzékenyen az észak-atlanti szervezetet, mivel ennek hiánya alaposan megnehezíti az afganisztáni missziót. De az sem rázza meg Moszkvát, ha David Miliband brit külügyminiszter látványosan Tbiliszibe utazik, s megveregeti Mihail Szaakasvili grúz elnök vállát, mivel közben kiáll azért, hogy fennmaradjon az együttműködés a NATO és Oroszország között.
Mindezeknek megfelelően hiába „aggasztja mélységesen” Nicolas Sarkozyt és George Busht, hogy Oroszország nem tartja tiszteletben Grúziával kapcsolatban vállalt kötelezettségeit, Moszkva befejezettnek nyilvánította csapatainak kivonását, s úgy véli, teljesítette a francia és az orosz elnök által kötött egyezséget. Ugyanakkor több grúz városban (így Potiban és Szenakiban) továbbra is vannak orosz egységek, s mint Anatolij Nogovicin tábornok, a vezérkari főnök helyettese magabiztosan közölte, az oroszok akkor is járőrözni fognak a fekete-tengeri kikötővárosban, ha az kívül esik az ütközőövezeteken. „Talán üljünk a lövészárok mögött? Mi értelme lenne? Ők (a grúzok) Hummerekkel közlekednének, teherautóval szállítanák a lőszert, mi meg csak számlálnánk őket?” – válaszolt kérdéssel a témát feszegető újságíróknak.
Megfigyelők szerint azonban visszaüthet, Oroszország elszigetelődésével járhat, ha Moszkva túlságosan messze megy, mert ugyan láthatóan kész helyzet elé állította a Nyugatot, amely a dél-oszétiai bevonulást hallgatólagosan még el is fogadta. Felhívják a figyelmet arra is, hogy Moszkvának a koszovói párhuzammal is óvatosan kell bánni, mert míg Amerika 1999-ben bár szűk, de mégiscsak létező szövetségesi körre számíthatott, addig Oroszország ezt most nem mondhatja el. Figyelmeztető lehet, hogy még Angela Merkel német kancellár is lehetőleg Oroszország nélkül akar regionális konferenciát összehívatni a grúz kérdésben.
Közben egy humanitárius segélyt szállító amerikai hadihajó befutott a grúziai Batumi kikötőjébe, s hamarosan két másik amerikai hadihajó (köztük a földközi-tengeri VI. amerikai flotta zászlóshajója) követi, hasonló rakománnyal. Eközben a NATO a spanyol, a német és az amerikai haditengerészet egy-egy hajója részvételével „rutin hadgyakorlatot” kezdett a Fekete-tengeren. Moszkva szerint mindez nem segíti a térség stabilizálását. A helyzet ingatag voltát jelzi, hogy robbanás történt egy gázolajat szállító vasúti szerelvényen Goritól nyugatra, a fő kelet–nyugati vasútvonalon, miután a vonat valószínűleg sínekre helyezett aknára futott.