Régiségek dicsérete

Több mint ötszáz éve gyarapodik a világ legértékesebb műgyűjteményei közé tartozó Royal Collection, azaz az Egyesült Királyság királyi gyűjteménye, amelyben festményeken, bútorokon, órákon, arany- és ezüsttárgyakon, valamint drágaköveken kívül rendkívül ritka könyvek, értékes kéziratok, fegyverek és kárpitok is találhatók.
Mindez olyan bőségben, hogy a kollekciónak csak egy töredéke kerülhetett közönség elé a londoni Queens Galleryben rendezett tárlaton, ahogyan ez a Szalon című – a Műemlék, szépművészet, műipar alcímet viselő – folyóirat legutóbbi, 2008/4-es számának indító cikkéből kiderül. A gyűjtemény történetét és a kiállított, kimagasló értékű darabok néhányát bemutató írás a Régiségek dicsérete című rovatban jelent meg a lap elején, mintegy érzékeltetve, hogy az évente hatszor megjelenő folyóirat egyszerre tartja fontos feladatának a művészet és a műgyűjtés, ezen keresztül a legnemesebb polgári hagyományok tradícióinak őrzését.
Több dolgozat is csatlakozik ebben a tekintetben az említetthez, például a Megmentett műkincsek, a Reneszánsz kertek Magyarországon, a Török építészeti emlékek Egerben című vagy éppen a kövek egyik legszebbikét, a jadét bemutató tanulmány. Mivel nemcsak a tradíciók őrzése igazi polgári erény, hanem azok gyarapítása, illetve új alkotások megszületésének elősegítése is, a Szalon mostani számában több írás is a kortárs művészettel, illetve a hozzá kapcsolódó mecenatúrával, műgyűjtéssel foglalkozik.
A mai magyar művészet három olyan kiváló, ám egymástól igencsak különböző képviselőjét mutatja be a lap, mint Péreli Zsuzsa, ef Zámbó István és Sóváradi Valéria – egyikük sem sorolható be egy-egy műfaj képviselői közé. Képzőművészek a szó legteljesebb értelmében. Ugyancsak nem sorolható be valamelyik múzeumi kategóriába az Első Magyar Látványtár, amelynek diszeli múzeumában nemrégiben új kiállítás nyílt, s ennek történetét önálló kötetben mutatja be a kollekció egyik létrehozója, Vörösváry Ákos. A Látványtárban kortárs művek és népművészeti alkotások, talált tárgyak egyaránt megtekinthetők, együttesük a rendezői szándéknak megfelelően egyetlen nagy egységet alkot.