Röviden

TIMESONLINE
A jobboldali londoni lapban Adam LeBor nehezményezi, hogy a magyarok meglehetősen egykedvűen fogadták a grúziai eseményeket, vagyis azt, hogy orosz csapatok vonultak Grúziába. Holott LeBor azt várta volna, hogy a magyarok, akiket „Oroszország” (értsd: a szovjet hadsereg – L. I.) rohant le, szolidárisak lesznek a grúzokkal. A Budapesten már több mint másfél évtizede a szélsőjobboldal folyamatos fenyegetésétől rettegő tudósító felhívta Göncz Kinga külügyminisztert, hogy megkérdezze, miért nem „küldte Magyarország” Sólyom László államelnököt Grúziába, aki ott kifejezhette volna szolidaritását Magyarország „szomszédjával” (Budapesthez London jóval közelebb fekszik, mint Tbiliszi – L. I.). Göncz kitérően azt felelte: a legfontosabb dolog az, hogy az EU erős, egyesült arcot mutasson Grúziában, ami többet segít az egyéni cselekedeteknél. „Azt hiszem, nincs igaza. Az egyének hoznak döntéseket. Egyének azok, akik a politikát alakítják és az egyéni tettek határozzák meg a politikai programokat”, írja LeBor, aki azzal magyarázza Budapest „langyos” diplomáciáját, hogy Magyarország az orosz olajtól függ. LeBor – aki most végre felfedezi, hogy ki is Gyurcsány Ferenc – azt írja, a multimilliomossá vált volt kommunista ifjúsági vezető fontosnak tartja jó viszony fenntartását Vlagyimir Putyin orosz miniszterelnökkel. „A reálpolitika diadala nem meglepő, de egyes magyar nacionalisták körében az Oroszország iránti rokonszenv meglepő. Miért támogatnák a jobboldali antikommunisták Moszkvát? Íme a posztkommunista Kelet-Európa fordított világa, amely szintén megmagyarázható. Ahogyan Oroszországban a kommunizmus alatti társadalmi rendről alkotott kollektív emlékezet összeolvadt a dühödt hazafisággal, hogy egy erős vezető iránti vágyakozást keltsen. Egyeseknek Putyin megfelelő alak erre, mondja Nagy Böszörményi Gergely, a Nézőpont Intézet nevű agytröszttől”, magyarázza olvasóinak LeBor, aki így folytatja: „Ugyanakkor Magyarország szélsőjobboldali mozgalma vadul antiglobalista. Manapság mérge nem Moszkva, hanem az Egyesült Államok és Izrael ellen irányul. Grúzia az Egyesült Államok és Izrael barátja, szól az érv, és így Oroszországot kell támogatni.”
A cikkíró szerint „az irredenta álmok” is működhetnek: ha Oroszország lerohanhatja Grúziát saját állampolgárai védelmében, akkor ez igen hasznos precedens arra, hogy a magyarok beavatkozhassanak Romániában és Szlovákiában. Orbán Viktor viszont emlékeztet az 1956-os párhuzamra, amiért is Igor Szavolszkij budapesti orosz nagykövet Orbánt a neokonzervatívok lakájának nevezte, és hangsúlyozta, hogy Grúzia kezdte a háborút, „amely értelmezést” (!) Magyarországon széles körben osztanak.