Teresztenye református temploma

Az észak-magyarországi Teresztenyén alig harmincan élnek. De hogyan! Aki először meglátja ezt a mesebeli települést az Aggteleki-karszt eldugott völgyében, s végigcsodálkozza a mindössze két utcából álló zsákfalucskát, rögtön megsejti: az egyik utolsó paradicsomba csöppent, nemhogy idehaza, de talán az egész öreg kontinensen. Akinek pedig a bámészkodáson kívül cselekvésre is volt mersze, és az elmúlt években házat, kertet vásárolt e gyönyörű helyen, még az átfutó látogatót is meglepő, remek minőségű életformát kapott mellé jutalmul.
A Magyarország vármegyéit és városait ismertető, Borovszky Samu szerkesztette nagy monográfia 1896-ban megjelent kötete még 45 házat és 217 magyar lakost vett számba a régi Torna vármegye gömöri határán fekvő Teresztenyén. Utolsó postája akkoriban Jósvafőn volt, most a mozgóposta látogat el a faluba hétköznaponként. Ekkor sokkal kevesebb lakos – hivatalosan 29 lélek – található a faluban, mint hétvégeken, ünnepnapokon vagy a nyári vakáció idején, amikor megérkeznek a „kisbirtokos” városi népek a hatvan kilométerre lévő Miskolcról, a négyszer távolabbi Budapestről és a világ bármely részéből, a kiadó vendégszobáknak, komfortos sátorozóhelyeknek köszönhetően.
A 26-os és 27-es számú főútvonal között, Sajókaza vagy Edelény felől, Rudabányán keresztül érhető el ez az isten háta mögötti – de mégis csak a jóisten tenyerében tartott – település. Neve 1272 és 1303 között bukkan föl írásban, Terestene alakban. A minden szláv nyelven nádast (Trstena) jelentő helynév, higygyenek is bármit az ősködevők, tisztán „beszélő” helynév, az égerszögi út felől rákanyarodva a Rét-patak menti bekötőútra sűrű nádrengetegben érünk be Teresztenyére; a középkorban a tornai királyi vár déli birtokai közé tartozó településekre csehországi vendégek – hospesek – érkeztek a XIII. század utolsó évtizedeiben, bizonyosan tőlük származik e névalak. Az 1270-es években a Kacsics nemzetségbeli Roland fiai kapták meg a tornai várföldek és erdőuradalom egy részét, Teresztenye középkori parókiájának alapítása és kegyurainak kiléte ezzel az adománnyal függhet össze.
E román kori eredetű, magas kőfallal kerített templom – amely a falu felvégén, a 365 méter magas Cigány-hegy (bocsánat!) déli lejtőjén található – a török időkben elpusztult. Az 1700-as évektől újra benépesedő község lakói építtették újjá, a református vallás gyakorlatának megfelelően tágas, téglalap formájú teremtemplomként. Festett famennyezete 1743-ban készült. Ugyancsak XVIII. századi a déli bejárat előtere fölé magasodó harangtorony, amellyel – és a kétfelől mellette álló évszázados hársfákkal – együtt festői műemléki látványt nyújt Teresztenye öreg temploma.
A valamikori Gömör és Torna vármegyék Borsoddal határos karsztos erdővidékét Aggtelek és Rudabánya között Galyaságnak nevezik. 1880 után az itt is végigpusztító filoxérajárvány vetett véget a középkorban gyökerező szőlőművelésnek, a lakosság nagy része ennek következtében vándorolt ki Észak-Amerikába. A mostani nagy népességfogyás a XX. század végének súlyos foglalkoztatási válságát mutatja.