Elemzők szerint nem tehetett mást a néppárt, hiszen a kormány az utolsó fél évben már működésképtelen volt. Ráadásul a szocialisták feladták a nagykoalíciós kormány Európa-politikai alapkonszenzusát, s egy populista Európa-ellenes kampányairól hírhedt bulvárlapban publikált cikkben bejelentették, hogy a jövőben népszavazással kívánják legitimálni az uniós szerződésmódosításokat. Sokan ugyanakkor úgy vélik, hogy a kormány nehéz indulásához és kudarcához hozzájárult Wolfgang Schüssel, a leváltott kancellár is, aki eredményesen akadályozta a szociáldemokraták (SPÖ) legfontosabb kampányígéretének beillesztését a kormányprogramba. Ráadásul frakcióvezetőjeként sem volt érdekelt Alfred Gusenbauer kabinetjének sikerében.
Sikeres elnökváltás
Megfigyelők ugyanakkor úgy vélik, a szocialisták győzelmi esélyeit növeli, hogy jól sikerült az elnökváltásuk. Hiszen július elején, a koalíció felmondásakor még öt százalékkal vezettek a konzervatívok, ma viszont már a szocialisták állnak az élen. Úgy tűnik, a gyors elnökváltással sikerült az emberek tudatában fiatal reménységként beállítani Werner Faymannt, a Gusenbauer-kormány közlekedési miniszterét, az ő előtérbe állításával eredményesen keltve az újrakezdés látszatát. Azt a konzervatív szakértők is elismerik, a néppárt egyelőre nem találja a szocialisták kampánytrükkjeinek ellenszerét, arra sincs válasza például, hogy az SPÖ legtöbb ígérete már 2006-ban is elhangzott. Miként szintén tehetetlenül figyelik a szocialisták médiafölényét, melynek legfontosabb oszlopa a példátlanul befolyásos Kronen Zeitung nevű bulvárlap (Egy 8,3 milliós országban közel 850 ezer példányt adnak el belőle).
Külső támogatás?
A jelenlegi közvélemény-kutatási adatok alapján elképzelhető, hogy folytatódni fog a senki által sem szeretett nagykoalíció. Hiszen a 27 százalékon álló SPÖ csak a 26 százalékra taksált néppárttal közösen tudna stabil parlamenti többséget elérni. Egy baloldali koalíció a 14 százalékos zöldekkel és a négyszázalékos bejutási küszöbön egyensúlyozó Liberális Fórummal is kisebbségben maradna. Elméletileg lehetséges lenne egy kombináció az ÖVP, a 18 százalékos Szabadságpárt és a hét százalékon álló, Jörg Haider nevével fémjelzett Szövetség Ausztria Jövőjéért (BZÖ) között. Ugyanakkor a Szabadságpárt és a belőle 2005-ben kiszakadt BZÖ között olyan erős személyi ellentétek feszülnek, hogy ez a változat szintén kizárható. Ráadásul a néppárt igen rossz tapasztalatokat szerzett a koalíciós együttműködésük idején főként megbízhatatlanságuk s legendásan rossz kormányzati munkájuk okán.
Bár a szocialisták vehemensen tagadják az ÖVP-hez közeli politológusok körében elfogadott állítást, hogy nem lehet kizárni az SPÖ– FPÖ-együttműködést, mely akár egy szocialista kisebbségi kormány külső támogatásában is megnyilvánulhat. Kutatások szerint alig van különbség az SPÖ és az ÖVP nagyvárosi választói között. Az SPÖ-n belül még nem zajlottak le azok a folyamatok, melyek már megtörténtek Németországban, ahol a baloldali populistákat már kiszorították a szociáldemokraták közül. Ráadásul az alpesi köztársaságban a radikális baloldal képtelen arra, hogy megszervezze magát, teljességgel hiányzik ugyanis az a karizmatikus vezér – mint Oskar Lafontaine Németországban –, aki képes lenne magával ragadni a tömegeket.
Módosított szabályok
A megkérdezett szakértők abban egyetértettek, hogy minden idők legunalmasabb kampányát követően vélhetőleg Ausztria ugyanott fog állni, ahonnan majd három hónapja elindult. S ezen láthatólag a választójogi törvény módosításai sem segítettek. Hiába kaptak választójogot a 16 évesek, hiába hosszabbították meg a nemzetgyűlés mandátumát öt évre, s mindhiába vezették be a levélben történő voksolás lehetőségét. Könnyen lehet, hogy a széttöredezett osztrák politika most sem lesz képes más választ adni a kihívásokra, mint a nagykoalíció hamis kompromisszumait.
origo.hu
Brutális pusztítás - lángokban Jákob Zoltán raktára, a füst mindent beborít - fotók
