Intellektuális divat mindenkinek

Hazai és külföldi szakmai körökben igazi sikertörténetként emlegetik a USE Unused pályáját. Bár a Füzes Eszter, Tóth András és Godena-Juhász Attila alkotta háromfős divattervező csapat elsődleges vevőköre a kreatív szakmákból kerül ki, ők még a hazai közízlés formálásáról sem tettek le. Több más ok mellett ezért vallják azt, hogy nem hagynák el (végleg) Magyarországot.

Vallják, hogy a nemzetközi piacra való betörés ellenére a USE kiszakíthatatlan sajátos, közép-európai közegéből. Ez konkrétan miben nyilvánul meg?
Tóth András: – Ez a közeg ugyanakkora előnyt jelent nekünk, mint amekkora hátrányt, hiszen itt, Kelet-Közép-Európa szívében távol vagyunk az olyan divatfővárosok-tól, mint Párizs, Milánó, New York vagy London. Ennek nagy előnye, hogy nem vagyunk annyira megfertőzve a kinti trendekkel, és így képesek vagyunk olyan kollekciókat tervezni, amelyeken nem a trendek utóízét érezni. De sokszor nyúlunk vissza olyan dolgokhoz is, amik nem lennének, ha nem lett volna a negyven év kommunizmus itthon, a konfekció aranykora. Szeretünk szemezgetni a 70–80-as évek formavilágából és a konfekciós elemekből. Külföldön általában bejön, ha egy kicsit érződik a kollekción a kelet-európai hatás.
– Azt pedig, hogy mennyire érződik, az is bizonyítja, hogy még a Kiscelli Múzeum is vásárolt állandó gyűjteményébe az önök ruháiból. Most min dolgoznak?
T. A.: – A jövő tavaszi/nyári kollekción. Volt, aki azt mondta, ezekkel a ruhákkal megtaláltuk a hangunkat. Bizonyos szempontból valóban egy szinttel feljebb léptünk velük az eddigi kollekciókhoz képest. Előremutatóbb a dizájn, izgalmasabb a vonalvezetés. Kevesebb klasszikus elem van bennük, és ami van, azt is modernebb formába öntöttük.
– A USE első és utolsó kollekciója közt nagyon erős változás érezhető. Mintha villámgyors evolúción estek volna át a kezdetek óta.
Godena-Juhász Attila: – Technológiai, formai szempontból sok mindentől megtisztultak a kollekcióink. Ma már inkább a sziluettre koncentrálunk, és a forma mindezt csak támogatja a munkáinkban. Nincsenek olyan erős funkcionális, technológiai jegyek a ruhákon, mint például a gombok, csatok, vállpántok. Bő három-négy szezonos kitérő után nagyjából ahhoz a vonalhoz tértünk vissza, ami még a fekete kollekcióra volt jellemző. Természetesen most már egész más darabok születnek, csak a stílus, a gondolkodás hasonló.
– Milyen a nőideáljuk?
G.-J. A.: – A hazai törzsvásárlói körünkben, amely most kezdett beérni, vannak olyanok, akik megtestesítik azt a nőideált, amelyiknek tervezünk, de a legjobb alany arra, hogy leteszteljük a ruháinkat, talán mégis Eszter. Intellektuális divatot alkotunk, és a befogadásához is szükség van az intellektusra. Ugyanakkor nem mondható, hogy túlkódolt lenne a munkánk. A célunk mindig is olyan egyszerű ruhák tervezése volt, amelyek megbújnak kissé a viselőjük személyisége mögött, és támogatják azt, ahelyett, hogy fölé kerekednének. Megfizethető, jó minőségű dizájn a miénk. A fiatal, kortárs tervezők kategóriája külföldön nagyon is létező, Magyarországon viszont még nincs bejáratva. Itt az Andrássy út és a Váci utca árfekvése között nem nagyon gondolkodnak másban az emberek. Mi pedig valahol a kettő közt vagyunk, igaz, árban még mindig inkább a Váci utcához közel.
– Nemzetközi viszonylatban hol mérettetnek meg rendszeresen?
T. A.: – New Yorkban és Los Angelesben. A többi szezontól függ. Legközelebb is New Yorkban rendezünk bemutatót, szeptember második hetében, a dizájnhéttel egy időben. Utat szeretnénk találni az utca embere és a high-fashion között. A Je Suis Belle-lel és Luu Anh Tuannal közösen rendezett performansz tulajdonképpen egy rögtönzött fotózás lesz, és a modellek közé beállítjuk majd a nézelődőket. A polaroid géppel készített fotókkal aztán beborítjuk a téren felállított üvegkockát, és így rögtön egy kiállítás is keletkezik.
– A szakmán belül igazi sikertörténetként emlegetik az önökét. Igazuk van?
G.-J. A.: – Nekünk sem fenékig tejfel az életünk, és amit elértünk, azért keményen megküzdöttünk. Úgy érzem, hogy az itthoniakból hiányzik a kitartás. Külföldön sem egyszerűbb, sőt ott sokkal nagyobb a verseny. Bármely másik európai nagyvárosban hússzor ennyi kortárs fiatal divattervező dolgozik. Nem panaszkodni kell, hanem küzdeni azért, hogy elérjük, amit akarunk, hiszen nehézségek mindig lesznek.
– Önök nem is gondoltak arra, hogy máshol próbálnak szerencsét?
T. A.: – Dehogynem, sőt még most is szeretnénk New Yorkba menni. Ott három és fél éve újra és újra megmérettetünk, de fontos lenne, hogy a márkához arc is társuljon, hogy jobban jelen legyünk a divatvilágban. Persze ez nem jelenti azt, hogy hátat fordítanánk Magyarországnak, csak éppen kétlaki életet élnénk. Bennünk mindig élt a vágy, hogy kicsit hassunk a hazai közízlésre. Ezért is vállaltuk el, hogy a Coca-Cola Lighttal közös projektet indítunk Hello you collection címmel. Létrehoztunk egy weboldalt, amelyen a mi segédletünkkel felsőket lehetett tervezni. Mi adtuk meg a színeket, a formákat, amelyekből dolgozhattak az ország minden pontjáról bekapcsolódó érdeklődők. Így született meg egy tizenöt darabos kollekció, amely majd az utcára kerül, és talán elérünk vele olyan embereket is, akikhez egyébként nem jutnánk el.