A megfeneklett középosztályosodás

Leginkább a munkanélküliség növekedésével számolhattunk az elmúlt hetekben. Hasonlóképp az adó- és járulékszabályok átalakításának egyik kulcskérdése, hogy miként érinti az alacsony és a legalacsonyabb jövedelmi szinten élőket. Ebből a szempontból csak annyi bizonyos, hogy a minimálbér szintjén vagy az alatta élő csaknem kétmillió ember között sok a részmunkaidős,vagy olyan, akinek csak az év tört részében volt munkája, és sokan vannak a bejelentett minimálbéresek is, akik egyáltalán nem dolgoznak. S azt ma már senki sem vitatja, hogy a feketemunka, valamint a társadalombiztosítási járulék megkerülése társadalmilag elfogadott magatartássá vált. Mindez a középosztályosodás ellen ható folyamat része, kivált azért is, mert a zsebből zsebbe történő bérfizetés szintén emelkedett, ami részben oka, részben következménye annak, hogy tömegessé váltak a számla nélküli tranzakciók. A meggyökeresedett kétfajta csalás minden tekintetben egymást feltételezi, mivel például a vállalkozók csak akkor tudnak zsebből fizetni, ha nyilván vannak számla nélküli, zsebbe kapott bevételeik. Ezek miatt sem véletlen, hogy a legújabb OECD-jelentés szerint is zsákutcába kerültünk, s a gazdasági zsugorodás napról napra érzékelhető, a többi között a beruházások hatszázalékos csökkenése jövőre is hasonló szinten marad. Így aligha lehet kétséges, hogy bár a munkanélküliség tömeges, a szociális háló kiterjesztése mégsem változott szemernyit sem, hiszen az adatok arra utalnak, hogy sok százezer családnak a megélhetés alapja vagy fontos része az állami nyugdíj, vagy éppenséggel a különféle jogcímeken felvett, a megélhetéshez viszont semmiképp sem elegendő adómentes segély.
Mialatt szintén tapasztalhatjuk, hogy a kétkeresős, két-három gyermekes családmodell elkerülhetetlenül visszaszorult, aminek kiváltó oka között szerepel a pénzügyi források csökkenése is. És nem azért, mert a gyermekneveléshez nyújtott támogatások akár kifejezett ellenösztönzést adnának a legális munkavállalás valamilyen formájához, hanem sokkal inkább azért, mert egy-egy megszülető gyermekre vetítve a megélhetési költségek folyamatosan növekednek. Jóllehet a kormányzati hatalmon lévők lépten-nyomon azt hangoztatják, hogy a családtámogatási rendszerek eleve igazságtalanul osztják el a közterheket, mintha keveseken kívül bárki is képes lenne az önfinanszírozásra. Inkább az alulfoglalkoztatottság, nem pedig a tényleges munkavállalás bármiféle eltitkolása vezet katasztrofális helyzethez. S megint csak a legnagyobb önáltatások közé tartozik, mintha a hazai kis- és középvállalkozások bővülésének önmagában a kereslethiány lenne az oka. Hisz a mindennapi tapasztalatok azt mutatják, az állampolgárok valóban igényelnék azokat az árucikkeket, amelyeket a hazai kisipar képes lenne termelni, s nem szorulnának indokolatlanul vissza a láncba szervezett multinacionális cégekkel szemben.
De hogyan is várhatnánk el a középosztályosodást, mikor például hatalmas űr tátong a regisztrált és a ténylegesen működő vállalkozások között? S valójában folyamatos csökkenés tapasztalható az ötvenfős, illetve ennél nagyobb létszámú vállalkozások körében? Az európai szintű igényeknek kisvállalkozási méretekben, versenyképes áron egyszerűen lehetetlen eleget tenni. Miként mindvégig csak ábránd a középosztályosodás, ha minden ízében a különféle társadalmi struktúrák megmerevedésével, s a középen lévők mobilitási és szociokulturális életlehetőségeinek végzetes beszűkülésével számolhatunk. Mert ha kimondjuk, ha nem, a szembetűnő gyermekvállalási hajlandóságbeli különbség főként a hátrányos helyzetű családok javára tolódott el. S a mából visszatekintve azt is könnyű megérteni, hogy az öregség, a betegség elleni pénzügyi biztosítás ugyan állami feladat, de erre források híján képtelen eleget tenni. Míg azonban generációk nőnek fel segélykultúrában, az állam pedig nem viselkedhet jövedelemtulajdonosként, hanem a befolyt összegeket mindenképp értelmesen használhatja fel, deficitjét nem pusztán az újabb és újabb hitelek felvételével fedezheti, de jóval inkább úgy, ha abban közreműködik, hogy végre megindulhasson a gazdasági növekedés, így a középosztályosodás áhított folyamata. A mostani társadalmi helyzet nyilván nem ilyen, mégsem tartható teljességgel reménytelennek.

A szerző szociológus, egyetemi előadó