Almási Zoltán nyolcadszor

Az ötvenes években Szabó László és Barcza Gedeon viaskodtak a sakk bajnoki címért, és örökös bajnokokká avanzsáltak, hiszen mindketten nyolcszor győztek. Ki gondolta volna akkor, hogy lesz valaki, aki kilencszer szerzi meg a trófeát? Később Portisch Lajos, úgy tűnt, hogy nemcsak megjavítja a rekordot, hanem hosszú éveken át legyőzhetetlen lesz. Ám a kilencedik győzelme után mégsem jött a tizedik, mert világbajnoki ambíciója minden energiáját lekötötte. Nyolcszor jutott be a legjobbak közé, s csak a kacifántos FIDE-kiírások akadályozták meg, hogy megvívhasson a világbajnoki címért. Petroszjan világbajnoki ciklusában Portisch +4-gyel (vereség nélkül!) nem hívhatta ki a világbajnokot párosmérkőzésre, holott a klasszikus elődöknek (Lasker, Capablanca, Aljechin és Euwe) csak pénzügyi akadályokat kellett legyőzniük egy meccsért. Ha volt pénzük, játszhattak a világbajnoki címért. Ad abszurdum: Bogoljubov kétszer is kihívhatta Aljechint párosmérkőzésre a harmincas években.
A nemzeti bajnokságokat nem értékelte sokra a FIDE: Szmiszlov, Karpov, Kaszparov előbb lettek világbajnokok, mint nemzeti győztesek. Magyar kihívónk, Lékó Péter játszhatott a világbajnoki címért Vlagyimir Kramnyikkal, s egyetlen döntetlen hiányzott a mesés trófea megszerzéséhez. Lékó sem nyert nemzeti bajnokságot: akár a szovjet példaképek. Nehéz megérteni a FIDE össze-vissza kapkodását a világbajnoki rendszer körül: kíváncsi lennék, mit szólnának a nagy öregek a múlt századból, ha véleményüket elmondhatnák nekünk…
Itthon Almási Zoltán nyolcadszor lett bajnok, megközelítette Portisch Lajos rekordját. S ezzel nem is éri be, évekkel ezelőtt bátran azt ígérte, hogy többször nyer majd, mint Portisch.
Az alábbi játszma után egyetlen nekifutás kell még az ígéret teljesítéséhez.

Grószpéter (2541)–Almási (2684)
ob, Szeged, 8. forduló
Szicíliai védelem [B42]
1. e4 c5 2. Hf3 e6 3. d4 cxd4 4. Hxd4 a6 5. Fd3 Hf6 6. 0-0 Vc7 7. Ve2 d6 8. Kh1 g6 9. Hc3 Fg7 10. f4 Hbd7 11. f5 He5 12. Fg5 0-0 13. Hf3 Hxd3 14. cxd3 exf5 15. Hh4 h6 16. Fxf6 Fxf6 17. Hd5 Vd8 18. Hxf5 gxf5 19. exf5 Fd7 20. Vh5 Kg7 21. Bf4 Bh8 22. Be1 Fc6 23. Bg4+ Kf8 24. Hf4 Fg5 25. He6+ fxe6 26. fxe6 Vf6 0-1.
Tisztelet az ellenfélnek is: nem síbolt remire, noha nem csúcsformában játszott a versenyen, de tartotta magát ahhoz, hogy a sakkpartit ki kell játszani, nem remikre szorítkozni.
Berkes és Balogh megszorították a bajnokot: legközelebb még jobban kell igyekezniük, ha a szép példákat (kevés szó esik az elődökről: Szabó, Barcza, Benkő) követni is akarják.
A nemzeti érdekeket a magyar sakkszövetségnek alkotó eréllyel kellene kezelnie.
A magyar bajnokságok rangja néha egy tisztes mesterverseny mezőnyének felel meg – nem a színvonallal van baj, de a kilencfordulós verseny rövid tíz napja nem elég komoly megméretésre. A régi húsz résztvevős „nagy” bajnokságok ünnepnapok voltak. El kellene gondolkozni azon, hogy az évtizedek előtti szovjet bajnokságok életre-halálra játszott játszmákkal a világhegemóniához vezettek annak idején. Íme, Szmiszlov híres megjegyzése, amikor Botvinnik ötödik helyezését és a sajátját így summázta: „Kérem, a világbajnokságot könnyebb volt megnyernem, a hazai mezőny nehezebb feladat elé állított! Nem tréfából mondom. Kérdezzék meg Botvinnikot is…”
Talán nekünk is el kellene gondolkoznunk, hogy miként lehetne még magasabbra tenni a léceket. A sakkvilág elhúz mellettünk, ha nem vigyázunk.
Almási Zoltán mindenesetre sokadszor teljesítette hazai feladatát. Miként örvendetes módon ismét gyarapodásnak indult Élő-pontja is mutatja, mindez a nemzetközi karrierjében sem hátráltatja. Vegyünk példát róla!