Cigánykérdés az EU-ban

Az Európai Tanács legutóbb május végén foglalkozott a roma népesség integrációjának kérdésével, és tíz pontban foglalta össze azokat az alapvető irányelveket, amelyeket a roma népesség integrálása során érvényesíteni kell. Ezek szerint a roma integrációra irányuló politikának konstruktívnak, pragmatikusnak és diszkriminációmentesnek kell lennie, határozottnak, de nem kizárólagosnak, kultúrák közötti kapcsolatépítéssel célozva meg a fősodrú társadalomba való integrálást. „Létfontosságú, hogy az integrációs politikák nyíltak, áttekinthetők legyenek, megfelelő és hatékony módon foglalkozzanak a nehéz vagy tabutémákkal.” Hogy melyek ezek a témák, az a tanácsi határozatból – lévén tabuk – nem derült ki.
A világ roma népességét jelenleg mintegy 15 millióra becsülik, ebből tízmillió él az Európai Unió területén. Legtöbben Romániában (2,5 millió), Spanyolországban (800 ezer), Bulgáriában (750 ezer), Magyarországon (600 ezer), Szlovákiában (550 ezer).
Magát a „roma” szót az 1971-ben Londonban megtartott I. Roma Világkongresszuson fogadták el mint a világ összes cigány származású emberének közös és hivatalos elnevezését. A romákat területi, kulturális és nyelvi különbségek alapján öt fő csoportba sorolják (kalderás, kaló, szinti, rominkal és arli). Magyar szempontból érdekes kiemelni a magyar cigányokat (romungrok), akik a magyar cigányság kétharmadát alkotják, külföldön önmagukat magyarnak vallják, míg szülőföldjükön általában romáknak vagy cigányoknak, akik elhatárolódnak a nem cigányoktól (gádzsók). Ennek ellenére a többi roma csoporthoz képest jórészt integrálódtak a magyar társadalomba, számos ismert zenész és más művész került ki közülük. A cigányság érdekes színfoltja az erdélyi, jómódú Gábor cigányok, akiket jellegzetes nagy fekete kalapjukról, illetve a hatalmas bajuszukról lehet felismerni.
A cigányság jellegzetes életmódja volt a nomád vándorlás, Nagy-Britanniában utazóknak is nevezik őket, és évszázadokon keresztül biztosítottak táborozási helyet számukra (ezt jelképezi a cigány zászló, kék és zöld mező választóvonalában egy arany kerék). Ma már az európai cigányságnak csak mintegy húsz százaléka folytat vándorló életmódot. Az európai cigányság integrálására az elmúlt évszázadokban számos kísérlet történt, amely általában gyengébb vagy határozottabb erőszakkal próbálta először letelepíteni, majd integrálni a cigányokat, a jelenleg látható sikerrel (Mária Terézia például, hogy letelepítse őket, elvette lovaikat és szekereiket, fiaikat pedig besoroztatta a hadseregbe). Az Európai Unió is – mint a bevezetőként idézett határozat mutatja – minden tőle telhetőt megtesz a cigányság integrálása érdekében. Hogy a számtalan határozat ellenére a cigányság integrációja mégsem halad előre, sőt még a nem cigány társadalom is szétesik, arról az unió már nem tehet.