Bozsik Cucu, az Aranycsapat jobbfedezete azt kérdezi a forgatókönyv szerint a rendkívül sokoldalú sportembertől, Hajós Alfrédtól: „Ki volt a legjobb játékosuk, Frédi bácsi?” Hajós válasza: „Ray Feri, a kapitányunk! Remek játékos volt, de egy hibájáról sose bírtuk leszoktatni. Állandóan azt kiabálta a pályán: »Passz! Passz!« Minden labdát ő akart.” Lóránt Gyula, az Aranycsapat középhátvédje erre megjegyzi: „Ó, ilyen kapitányunk nekünk is van…”
Terényi Imre, az ötvenes években a párt adminisztratív osztályának munkatársa, később a Testnevelési Főiskola igazgatója (1967– 1973) – a cenzor – szigorúan bizalmas feljegyzésében így érvel:
„A forgatókönyv jóformán bírálat nélkül veszi át labdarúgásunk múltját, megkerüli azt a tényt, hogy e múlt nem minden esetben pozitív. (…) Ajnározza az FTC-t, az MTK-t, az UTE-t, amelyek profi egyesületek voltak, részvénytársasági alapon működtek.”
A továbbiakban azt kifogásolja, hogy népszerűsíti a forgatókönyv a külföldre szökött „hazaáruló” labdarúgóinkat, például Sárosi dr.-t, Zsengellért és másokat. Elismeri ugyan, hogy a magyar labdarúgás történetéből a szóban forgó csapatokat nem lehet kihagyni, de azt javasolja: „Csínján kell bánni velük.”
„Ugyanakkor érthetetlen – olvassuk –, hogy a Vasas SC szereplése miért maradt ki a filmből? A Vasas valóban a mi haladó hagyományunk a labdarúgásban. A régi rendszerben a munkásosztály egyetlen, nagy eredményeket elért csapata, amelynek szereplése éveken át politikai tiltakozás is volt a Horthy-rendszer ellen. Erre a csapatra méltán lehetünk büszkék, de a forgatókönyv még a nevét sem említi.”
Hibának tartja a feljegyzés, hogy végigvonul a forgatókönyvön a nacionalista beállítás, a magyar labdarúgás dicsérete. „Az ilyesmi megjegyzések: »mutassátok meg, mit tud a magyar, ha hagyják cselekedni…«” Vagy: „Nem tanácsos arról beszélni, hogy régebben Budai, Kocsis, Czibor a Ferencvárosban voltak. Eleget említik ezt e nélkül is.” Terényi nehezményezi, hogy a forgatókönyv „vastagon” terjeszti a személyi kultuszt, amit a sportban általában sztárkultusz néven emlegetnek. Mindenekelőtt az Aranycsapat labdarúgóit magasztalja az égig, pedig sokan közülük nem példaképei a szocialista sportolónak. A forgatókönyvben ez áll: „Puskás lakásában panorámázik a felvevőgép… Kocsis a kormánykerék mellett. Kanyarodik, kifigyel az ablakon… Villanegyedben pásztázik a felvevőgép lencséje. Bemondó: Ha nem tévedek, ezen a környéken lakik Hidegkuti Nándor.”
A pártkatona reflexiója: „Nem hiszem, hogy dolgozóink előtt népszerűek lennének a film kockái, amelyek Puskás, Hidegkuti és mások lakását, Kocsis autóját és más ilyen dolgot mutatnak be. Eleget hallani a nélkül is, hogy legjobb lenne futballistának születni, mert azok élnek, mint Marci Hevesen.”
Másutt pedig: „Nem tartja az író ízléstelennek a következő mondatokat? „Bemondó: Itt van! Ne zavarjuk azonban Cucut, aki most Bozsik József képviselő és törvényeket alkot…”
Egy szó mint száz: Terényi alkalmatlannak tartja a film gyártását, és azt javasolja, dolgozzák át a forgatókönyvet. Erre azonban – tudomásunk szerint – sohasem került sor. Pedig nagy kár, mert akkor még – ahogy tervezték – megszólalhatott volna a filmben Hajós Alfrédon kívül Schlosser, Takács I és Takács II, Bukovi, Titkos Korányi, Opata, Mándi, Avar – a magyar labdarúgás egykori csillagai. Ám a politika felülírta a futballtörténelmet is, különösen az elvesztett vb-döntő után. Javasolják viszont, hogy a magyar munkássport történetét dolgozzák fel.
A forgatókönyv végén a Vidámszínpadot idézik a szerzők. A rendőr megkérdezi a járókelőtől: „Hová megy?” „A Zakariás utcába.” „Megváltozott. Szojka utca lett. Tudja, Zaki nincs formában…” (Zakariást ugyanis a vébé után az Aranycsapatban Szojka váltotta fel.) „Értem, és hogy jutok el oda leggyorsabban?” „Itt mindjárt a Puskás tér sarkán felül egy 11-es focibuszra…”
De a 11-es „focibusz” ötvenöt évvel ezelőtt nem gördült be a megállóba.
Schobert Norbert
Schobert Norbi: Schmuck Andornak eltitkolt menyasszonya volt, teljesíti az utolsó kívánságát
