Garasin utca

Fölvittek Péter Gáborhoz, aki a nagy íróasztal mögött ült a bőrfoteljében, kínált nekem helyet, cigarettát, alkoholt, minden fenét fölajánlott. Előtte egy dosszié feküdt a nevemmel, jó nagy dosszié. Miután engem is tegezett, természetesen visszategeztem, és megkérdeztem, hogy olvastad-e. Azt mondja: „Nem olvastam, de belenéztem.” Mondom: „És van benne valami értelmes, kézzelfogható vád ellenem?” Azt mondja: „Nincs.” Mondom: „Nagyszerű, ez azt jelenti, hogy kikerülök innét.” Azt mondja: „Nem, behoztak, és itt is fogsz megdögleni!” Azt mondom erre: „Miért?” Azt mondja: „Mert rád nincs szükség. Hülyékre nincs szükség.” Mondom: „Miért volnék hülye?” Amire ő átnyúl az íróasztalon, mert ingben ültem ottan, csupa véresen, föl volt szaggatva az ingem, megráz engem, és azt mondja: „Te ne volnál hülye, aki Amerikából hazajöttél ebbe a szarba?” Faludy György