Haláltánc

Csupán a múlt vasárnap Mexikó egyetlen városában, Ciudad Juárezben 29 halottja volt a kábítószerbandák leszámolásainak. E hét elején a mexikói határokról hétszáz korrupcióval gyanúsítható határőrt hívtak vissza, helyettük katonák és frissen kiképzett újoncok látják majd el a feladatot. Ez év első felében a bandaharcok következtében több mint háromezer ember vesztette életét. Hihetetlen összegekről van szó.

Három amigo
Soros éves ülésén ünnepelte a múlt héten 15 éves fennállását az észak-amerikai államok szabad kereskedelmi övezete, az Alena, amely magában foglalja Kanadát, az Egyesült Államokat és Mexikót. Természetesen a Guadalajarában megrendezett csúcstalálkozón is meghatározó problémaként merült fel a Mexikóból az Egyesült Államokba áramló dél-amerikai kábítószer.
Az amerikai elnök még áprilisban ígéretet tett 1,4 milliárd dolláros támogatásra, amelyet három évig egyenlő részletekben folyósítanának a mexikói kábítószer-ellenes harc támogatására. Barack Obama éltette a mexikói elnök kivételes bátorságát, amelyet a kábítószerkartellekkel vív. Ugyanakkor Felipe Calderón mintha több konkrétumot várt volna a nagy szomszédtól.
A határokon átnyúló mexikói bűnözés ma már nemcsak az Egyesült Államokban, hanem Kanadában is gondot okoz. Mindkét fél felajánlotta a mexikói elnöknek, hogy a rendőrök kiképzésében segítséget nyújt. Ugyanakkor Calderón azt kérte Obamától, hogy tegyen valamit a Mexikóba áramló amerikai fegyverekkel szemben. Az Egyesült Államok is csak a határőrzés fokozását rendelheti el, de mint eddig is láttuk, ez nem hozott nagy eredményt, ugyanis a legkorszerűbb fegyverekkel lövik halomra egymást a mexikói drogcsempészek.

Ott hevertek a kereszteződéstől kicsit távolabb. Messziről nézve kupacnak tűntek, mintha valaki itt szabadult volna meg teherautónyi fölösleges holmijától. Aztán egy mexikói közelebb vetődött hozzájuk: emberi holttestek voltak. Egymásra hányt, megkínzott szövetségi rendőrök tetemei. Tizenkettő. Köztük egy nő. Kábítószercsempész-banda még soha nem merészkedett ilyen messzire, hogy szövetségi ügynököket gyilkoljon halomra. Ugyanis ott volt – üzenet formájában – az elkövető névjegye: A Család, a La Familia kartell.
Nem az említett északi határváros, Ciudad Juárez, a „halálváros” volt a helyszín, hanem az ország középső állama, Michoacán, ahonnan a hivatalban lévő elnök, Felipe Calderón is származik. Az esetet egy hónappal ezelőtt fedezték fel, azóta már a kormány 5500 fővel emelte az államban szolgálatot teljesítő katonák számát. A Család elnevezésű bandából több vezetőt el is kaptak, és tíz helyi rendőrt őrizetbe vettek a gyilkosságokban való közreműködés vádjával.
Az El Universal mexikói lap szerint röviddel azt követően, hogy megtalálták a szövetségiek hullahegyét, az internetes Youtube-on megjelent egy videofelvétel, amely a rendőrök megkínzásáról készült. Ezt a mexikói rendőrség is gyorsan észlelte, és azonnal megakadályozta a hozzáférést.
A Család nevű bűnbanda egyébként majd minden „médiaeszközön játszik”. A közelmúltban egyik vezetőjük tévéinterjúban fordult a lakossághoz, amelyben a mexikóiak támogatását kérte „harcukhoz”. Az álnéven bemutatkozó gengszter természetesen ostorozta Calderón elnök korrupt kormányát, és felhívta a többi kábítószerkartellt, hogy miután megdöntötték a rendszert, Mexikóban teremtsék meg a béke és nyugalom országát. Ha ez mégsem sikerülne, akkor – sajnos – A Család folytatja a „korrupt rendőrök” eltávolítását, akik akadályozzák a kábítószer-csempészésben. De az is előfordult már, hogy az írott sajtót használták szócsőnek, hirdetést adtak fel egy lapban.
Idáig jutott Mexikó: egy bandita élő tévéadásban az állam megdöntésére biztat. Miközben 36 ezer katona három éve vívja kilátástalan csatáját a mexikói bűnözőkkel. A három esztendő alatt több mint tízezer halálos áldozatot követeltek a gengszterek közti leszámolások, a karhatalommal vívott tűzpárbajok. Hiába voltak a különböző kartellek vezetőinek látványos elfogásai, azonnal újak léptek a helyükbe, és folytatták a minden képzeletet felülmúló, kegyetlen területszerző háborújukat.
Hihetetlenül nagy pénzről van szó. Mint Ricardo Ravelo mexikói újságíró a kartellekről szóló könyvében, Az elátkozott örökségben megírta, a becslések szerint a tíznél kevesebb bűnbanda a kábítószer-csempészésből évente összesen 25 milliárd (!) dollár tiszta nyereségre tesz szert. Ennek az összegnek csupán kis szelete is akkora vagyon, amely megőrjíti a mexikói fiatalokat.
De honnan került elő A Familia névre hallgató bűnbanda? Négy éve a hatóságok előtt sem volt nagyon ismert. Először a főleg az Atlanti-óceán partvidékét ellenőrző Zeta klánhoz tartozott – mint valami michoacáni leányvállalat. A volt katonákból álló bűnbanda 2006 szeptemberében tette le a névjegyét, amikor vagy húsz csuklyás tagja berontott egy diszkóbárba, ahol egy zsákból öt emberi fejet gurítottak a táncolók közé. Elkezdődött a szokásos kíméletlen leválási háború az anyaszervezetről.
Ők magukat nem bűnözőnek, hanem Isten igazságosztó öklének tekintik: nem ölnek pénzért, nem gyilkolnak ártatlan embereket, csupán a bűnösöket büntetik meg. Felsőbbrendű milíciának tartják magukat. Mindezt megbolondítják zavaros vallási szövegeikkel, hogy az egész szervezetről misztikus szekta képét sugallják. Mélységes istenszeretetükből, csupán jó szándékból kell ölniük, meg kell tisztítaniuk a mexikói társadalmat. Gyakran lelki szemináriumokra íratják be tagjaikat, hogy így szolgálják fejlődésüket. Az igaz, hogy kábítószer-csempészésből és -gyártásból élnek, de hát valamiből nekik is tengődniük kell…
Az igazság ezzel a szamaritánusi magatartással szemben az, hogy bátran kijelenthetjük: egész Mexikóban ez az egyik legkegyetlenebb bűnbanda. Áldozataikat bestiálisan megkínozzák. Ők vezették be a mexikói alvilágba a lefejezést, amely előtte nem volt szokásban. Nemcsak kokainban utaznak, hanem nekik van az országban a legnagyobb szintetikus kábítószert előállító kapacitásuk, csupán az idén 140 (!) labort fedeztek fel a mexikói hatóságok. De marihuánát is termesztenek, és kiegészítőként emberrablással, védelmi pénzek szedésével is foglalkoznak.
Az egy hónappal ezelőtti rendőrgyilkosságokat követően valóságos hajsza indult meg a bandatagok után. „A szárazföldön, vízen, levegőben jelen lévő egységeink nem hagynak lélegzetvételnyi időt sem A Családnak” – jelentette ki Felipe Calderón államfő, aki három éve épp ebben az államban, Michoacánban, szűkebb pátriájában kezdte meg a háborút a csempészbandákkal. Rövidesen el is fogták Arnoldo Ruedát, a kartell egyik vezetőjét, aki viszont tartja a száját. Az ilyen gyors letartóztatások általában csak bosszút szülnek a szabadon maradt bandatagok részéről, mégpedig könyörtelenebbet, mint korábban.
Alejandro Sánchez társadalomkutató szerint az a baj, hogy véres ütközetek által a kormány egy térségből kiszorítja a bűnözőket, de ezt nem kíséri semmifajta szociális fejlesztési program. Az így keletkezett légüres térbe azonnal bevonul egy másik banda. A kutató megpendíti a globalizációellenes húrt is: „Amióta aláírtuk Washingtonnal a szabad kereskedelmi megállapodást, elárasztottak minket az amerikaiak által szubvencionált termékek. Óriási mezőgazdasági területek néptelenedtek el, a fiatalság egyetlen távlata, hogy illegálisan kijusson az Egyesült Államokba, vagy beálljon az egyik drogkartellba.”
Abban nincs vita A Családdal, hogy a rendőrség korrupt. Nyilván nem a jó munkáért bocsátottak el hétszáz határőrt a héten. A hadsereg veszi át a határellenőrzést, Calderón szerint az egyetlen erő Mexikóban, amelyben megbízhatnak. Az elbocsátottak helyére diplomás, frissen végzett határőrök jönnek, akiket úgy válogattak ki, hogy ellen tudnak állni a megvesztegetésnek. Majd meglátjuk, meddig.
A La Jornada mexikói napilap a közelmúltban idézte a titkosszolgálat jelentését, amely szerint a rendőrség 62 százaléka valamiképpen a kartellek kezében van. A borítékok errefelé különösen vastagok. A helyi önkormányzatok több mint fele úgy táncol, ahogy a narkócsempészek fütyülnek. Az állam e haláltáncában az a legborzalmasabb, hogy egyre kevesebb a hely, ahová a becsületes ember menekülhet. Ma már a társadalmi szervezetek, a polgári mozgalmak is egyre inkább a bűnözők irányítása alá kerülnek: előbb lelövik a civil mozgalom megvesztegethetetlen vezetőjét, majd helyére ültetnek olyan személyt, aki a bandáknak engedelmeskedik.
Itt nem túlzás arra hivatkozni, hogy életveszélybe kerül, aki belekotnyeleskedik a kábítószerbandák ügyeibe. Tavaly év eleje óta tizenhét újságírót öltek meg. Már ott tartunk, hogy Irakban biztonságosabb tényfeltáró tollforgatónak lenni, mint Mexikóban. Igaz, mindkettő háborús övezet.