Játszma az állami termőterületekkel

Több milliárd forintot fizethet ki az állam a kereskedelmi bankoknak a Nemzeti Földalapkezelő 2003 óta futó egyik programja miatt. A szervezet ugyanis egy szűk gazdálkodói rétegnek sajátos, állami garanciavállalás mellett biztosított hitelkonstrukciót dolgozott ki több pénzintézet bevonásával. A bankok mellett a hitelfelvevők is több száz millió forintos haszonnal szállhatnak ki az ügyletből. Egy biztosnak tűnik: az állam rosszul jár, s az okozott kárt ismét az adófizetők pénzéből állják.

Lapunk számtalanszor kért magyarázatot az állami földek felett rendelkező Nemzeti Földalapkezelőtől (NFA) arra, hogy miért adja el úgynevezett értékesítési egységekben az állami termőterületeket. Az elmúlt években erre konkrét, megnyugtató indoklás egyszer sem érkezett, miközben az NFA tovább folytatta e gyanús földeladási módszert. Az értékesítési egységekben általában több száz, esetenként több ezer hektár földet vontak össze úgy, hogy azok különböző helyrajzi számon szerepeltek, sőt különböző településhez is tartoztak. Ezzel lényegében elzárták a földhöz jutási lehetőségétől a helyben lakó gazdálkodókat. Úgy tűnik, a birtokunkba került dokumentumok választ adhatnak arra, hogy miért is választották ezt az értékesítési formát.
Az NFA még Benedek Fülöp elnökségének idején kidolgozta azt a banki együttműködési megállapodást, amit 2003-ban Tömör László, a szervezet elnökhelyettese írt alá. Tudomásunk szerint huszonkét bankkal kötöttek ilyen szerződést, amely lényegében arról szól, hogy az NFA visszavásárlási garanciát ad azon pénzintézeteknek, amelyek szabad felhasználású hitelt nyújtanak a földalapkezelő által eladott termőföldek vásárlóinak. Vagyis amennyiben a hitelt felvevő nem fizeti a banknak a törlesztőrészleteket, úgy az NFA visszavásárolja a földet a pénzintézettől. A bankok természetesen ráugrottak e lehetőségre, hiszen köztudott, hogy a kormány a jogi személyek – tehát a cégek – számára is lehetőséget akart biztosítani a termőföldszerzésre. Vagyis az állami garanciavállaláson kívül a pénzintézetek abban is reménykedhettek, hogy a gazdálkodók képtelenek lesznek visszafizetni a felvett hiteleket, s így abban a pillanatban, amikor a vállalkozások előtt megnyílik a földpiac, már igen komoly ingatlanportfólióval rendelkezhetnek. Ennek értéke pedig nyilván erőteljesen megugrik, amint a cégek lehetőséget kapnak a földvásárlásra. Ez az uniós szabályozás miatt legkésőbb 2011-ben következhet be, bár a pénzintézetek nyilvánvalóan arra számítottak, hogy a kormány végigviszi akaratát, s még 2005-ben megváltoztatja a földtörvényt.
Ugyanakkor a bankok számítása nem válhatott be, egyrészt mivel a kormány az általános felháborodás miatt nem tudta megváltoztatni a törvényt, másrészt pedig azért, mert az NFA a földeket jellemzően többszörös árra értékelte fel. Ilyen mértékű áremelkedés pedig nem, vagy csak nagyon hosszú távon valószínűsíthető. Mindazonáltal a felülértékelés azt a gyanút is erősítheti, hogy éppen a bankok érdekében történt mindez, hiszen így a gazdálkodó képtelen lesz megtermelni az adott területen a hiteltörlesztésre elegendő összeget. Tehát a pénzintézetek e konstrukcióban jellemzően a többszörösére értékelt földekre adtak hitelt a vevőknek, s úgy tűnik, számításaik egy része be is következett, hiszen sokan két-három év után felhagytak a hitelek törlesztésével. Mivel a remélt földáremelkedés nem következett be, a bankoknak most mégsem jó üzlet megtartani a bedőlt hitelesek földjét.
Nem feltétlenül kell sajnálni a hitelt felvevőket sem, mivel ők sem jártak feltétlenül rosszul. A csak egy szűk vevőkör számára elérhetővé tett konstrukcióban ugyanis az NFA-tól földet vásárlóknak lehetővé tették, hogy a már meglévő saját földjeiket is bevonják a hitelkérelembe. A jellemzően értéktelen földeket is hektáronkénti egymillió forint körüli áron számították be. Emellett az sem hagyható figyelmen kívül, hogy szabad felhasználású hitelről volt szó, vagyis a pénzt arra költhették, amire akarták, akár be is fektethették. Vagyis a bennfentes vevők is legfeljebb a hitelből megvásárolt állami földet, illetve saját, a piacon el sem adható ingatlanjukat veszíthették el úgy, hogy közben százmilliós összegeket vághattak zsebre.
A banki oldalról a jelenlegi helyzet az, hogy már el is kezdtek kopogtatni a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő (MNV) Zrt. ajtaján, hogy beváltsák az állami garanciát, vagyis a földek visszavásárlását követelik a vagyonkezelőtől. Az NFA tehát lényegében úgy adta el a szóban forgó állami földeket, hogy azokat most a hitelfelvevők értéktelen földjével együtt a valóságos érték többszöröséért kénytelen viszszavásárolni. A felülértékelt földekért tehát százmilliókkal tömhették meg a „vásárlók” a bukszájukat, az állam pedig további milliárdokat lesz kénytelen kifizetni a bankoknak. A nevük elhallgatását kérő bennfentesek szerint több tíz milliárd forintról beszélhetünk, ami majd az államkaszát terheli. Vagyis feltételezésük szerint az adófizetők pénzéből tömték meg egy szűk csoport zsebét, s fizethetnek további milliárdokat a bankoknak.
Az első kereskedelmi bank már be is jelentkezett a vagyonkezelőhöz. A Raiffeisen közel 610 millió forintot követelt az MNV Zrt.-től, mégpedig az NFA által vállalt viszszavásárlási kötelezettségre hivatkozva. A MNV Zrt. előbb ezen öszszeggel kérte a Vagyongazdálkodási Tanács jóváhagyását; mára azonban „felülvizsgálta” a bank által
visszavételre felajánlott ingatlanok helyzetét, s 35 különböző helyrajzi számon lévő ingatlan visszavételét javasolja, mégpedig 439 millió forintért. Ezzel elérték azt, hogy az MNV Zrt. saját körben dönthessen a kifizetésről, hiszen a vagyonkezelő felügyeletét ellátó Vagyongazdálkodási Tanács jóváhagyása csak az 500 millió forintot meghaladó kifizetések esetében kötelező. Az ingatlanok visszavásárlásáról szóló javaslatot Benedek Fülöp terjesztette elő, aki jelenleg az MNV Zrt. agrárportfóliójáért felelős vezérigazgató-helyettese. A kifizetésről pedig immár Kamarás Miklós, az MNV Zrt. nemrég kinevezett vezérigazgatója dönthet. Ám mielőtt ez megtörténne, lehetősége van még megvizsgálni például azt, hogy Nógrád megyében mennyibe kerül egy hektár szántó. Szakértők szerint a 20 aranykoronás termőföld aligha haladja meg a hektáronkénti 250-300 ezer forintot. A Raiffeisen Bank eladási ajánlatában szereplő egyik 32,6 hektáros ecsegi terület – melyen szántó, gyep, legelő és gyümölcsös található – viszont 130,840 millió forintért kerülne vissza a vagyonkezelőhöz. Amennyiben a területen megtalálható gyümölcsöst is figyelembe vesszük, s azt mondjuk, hogy emiatt a föld értéke hektáronként eléri a 700 ezer forintot, még akkor is csak 22,8 millió forintot érhet a több mint 130 millió forintra értékelt ingatlan.
A területek felülértékelésén kívül az ügyletekkel kapcsolatban egy másik probléma is felmerülhet, hiszen kérdéses, hogy Benedek Fülöp vagy Tömör László mint az NFA vezetői, rendelkeztek-e olyan felhatalmazással, illetve törvényi jogosítvánnyal, amely szerint több évtizedre milliárdos értékű kötelezettségeket vállalhattak az állami költségvetés terhére.