Két „győztes” Kabulban

Bár a hivatalos végeredményre még várni kell, az afganisztáni elnökválasztás két fő esélyese tegnap egyaránt győztesnek hirdette ki magát. Hamid Karzai hivatalának közlése szerint a részvétel meghaladta az ötven százalékot, s az emberek többsége a jelenlegi elnökre adta voksát. Fő kihívója, Abdullah Abdullah ugyanakkor azt állította, a szavazók 63 százaléka választotta őt, s 31 százalék Karzait.

Türelemre intenek. Richard Holbrooke, az amerikai elnök pakisztáni és afganisztáni különmegbízottja tegnap Kabulban azt mondta, bizonyos benne, hogy a rivális felek vitatni fogják az afgán elnökválasztás kimenetelét, ezért felszólítja az esélyeseket, várják meg a hivatalos eredményeket győzelmük bejelentésével. Közben az EB tegnap szintén arra kérte az afgán jelölteket, tartózkodjanak a lehetséges eredményre vonatkozó elsietett bejelentésektől. (MTI)

(Bandar)

A tálibok csak az ország néhány déli körzetében tudták meghiúsítani a választást, az emberek azonban így is vegyes érzésekkel gondolnak a megméretésre. A hivatalos adatok szerint az eseménnyel összefüggésben 73 incidens történt, az áldozatok számát húsz körülire teszik. Ha hivatalosan is megerősítik, hogy ötven százaléknál magasabb volt a részvételi arány, akkor a tervek szerint szeptember 17-én győztest hirdetnek. Ha nem, akkor októberben második fordulót rendeznek. Szembetűnő különbség, hogy az előző, 2004-es voksoláskor a hetven százalékot is elérte a szavazók aránya.
Afganisztán lakossága olyan országban szeretne végre élni, ahol a vezetőket demokratikus úton választják meg, s amely büszke tagja lehet a nemzetek közösségének. Akik a veszély ellenére elmentek szavazni, ezt az érzésüket fejezték ki, függetlenül attól, kire voksoltak – fogalmazott megkeresésünkre az egyik nagy segélyszervezet kunduzi irodavezetője. Az afgán férfi aggodalmait jól jelzi, hogy nevét nem meri vállalni. Mint megtudjuk tőle, a Kunduz és Baglán közötti országúton a tálibok továbbra is rendszeresen megállítják az autókat, ellenőrzik a benne ülőket. Elképzelhető – teszi hozzá –, hogy bűnözői csoportok, kihasználva a zűrzavart, mindenféle ideológia nélkül külföldieket akarnak elrabolni, hogy magas váltságdíjért cserébe bocsássák csak szabadon őket. Nem emlékszem, mikor volt ennyire rossz a helyzet Kunduzban – zárja szavait.
A határok két nap után újból átjárhatók, így sikerült tegnap reggel Tádzsikisztán felől nekünk is belépnünk az országba. Innentől a különböző nemzetközi szervezetek helyi és külföldi munkatársaira kell hagyatkoznunk. Sofőrjeik, vidéki képviselőik révén telefonon szinte folyamatos a híráramlás arról, merre lehet megpróbálni az utazást, s hol járőröznek a tálibok. Megfogadjuk tanácsaikat, délutánig jelentősebb távolságot nem is tudunk megtenni. Gépkocsivezetőnk sem vállalja a további utazgatást, miután előző nap háromszor is tálib ellenőrző pontba futott bele. Bandarba, egy négyezer lelkes északi faluba érkezünk, ahol a helyiek elmondása szerint az élet a szokásos mederben zajlik, katonai járőrökből látni csak többet. A település vegyes, pastu, tádzsik, üzbég lakosságú, az emberek békében megférnek egymással. A központban éppen bárányt vágtak, gyűlik a hentes körül a férfinép. Többen büszkén mutatják a tintás ujjukat, ami azt jelzi, voltak szavazni. Ám hogy ki lenne a jobb elnök, a pastu Karzai vagy éppen a tádzsik Abdullah? Erre a kérdésre nem tudnak válaszolni. Insallah – mondják, s inkább vacsorázni invitálnak.