MI A MAGYAR?

A vár, melyhez ezeréves történelmünk szerint sok visszaemlékezés s esemény fűződik, a magyarországi várak között egész 1710-ig a jelentékenyebbek sorában foglalt helyet. Addig, mig a háború főfegyvere a nyíl és íj volt, Szepesvár mint határerősség stratégiai tekintetben is hatalmas védelmi pontja volt az országnak. Mely sorscsapás okozta a vár elpusztulását, villámcsapás-e vagy (mint Szepesváralján általában hiszik) 1780-ban egy mulatság alkalmával a várbeli vendéglőben kitört tüzvész-e, biztosan megállapítani lehetetlen.
A légköriek romboló behatása folytán teljes pusztulásnak induló várrom mészkősziklán áll, mely kelet, nyugat és éjszak felől meredek és járhatatlan, csak déli oldalán mutatkozik egy kis menedékes lejtőség. Szepesvár régiségére avagy első építésére nézve semmi bizonyosat nem tudunk. Hogy a vár Pannóniának a rómaiak által történt meghódítása előtt állt volna, az nagyon kétséges, mivel épen történelmi beigazolása ezen állításnak mind e mai napig hiányzik. Annyi bizonyos azonban, hogy e vár Pannónia Árpád által meghódítása előtt még nem létezett; mert ha létezett volna, mint Fessler véli, III. Béla névtelen jegyzője történelmi müvében bizonyára megemlítette volna. Anonymus mindazon várakat név szerint sorolja fel, melyek a magyarok bevándorlása előtt állottak Pannóniában. Árpád vitéz tetteit elbeszélvén, egyedül a roppant nagy erdőséggel bővelkedő Zepusról emlékezik meg.
Sokan azt tartják, hogy Borsu, Bunker egyik fia, a ki Álmos és ennek fia Árpáddal jött Ázsiából Pannóniába, lett volna Szepesvár építője. Eme felfogást maga Anonymus azon állítása is megerősíti, mely szerint Borsu a Szepességet kapta Árpádtól ajándékúl, a ki a galicziai határon egy várat épített. Ha tehát ezen állitás az igazságnak megfelel, úgy Szepesvár fennállásának idejét ezer évre tehetjük, minthogy 1884 és 1889 közt immár ezer éve lesz annak, hogy a magyarok Álmos vezérlete alatt Magyarországon megtelepedtek.
Néhány oklevél, valamint több író, mint például Melczer Jakab szerint, a Borsu által épített határvár nem állt volna ott, a hol jelenleg romjai szemlélhetők, hanem a Sztráska és Késmárk közti tájékon. E szerint azon hely, hol a kérdéses határvár állt volt, talán ott volna keresendő, hol ma napság Sztráska községe van. Sztráska (a német Nehre, Nagy-Ewr-ből származik) magyar nyelven ma is Őrnek neveztetik, a mi máskülönben őrházat is jelent. Ezen régi magyar elnevezés nyelvi jelentősége Ewr, Oer betü szerint a még ma is szokásos tót Sztráska elnevezésnek megfelel, a mi hasonlóképen őrházat jelent.
(Hradszky József: Vándorlások
a Szepességen, 1884)