Nem tűrik a burkinit a francia fürdőkben

Alighanem új piktogram jelenik majd meg a francia uszodákban. A feltételezett ábrán vélhetőleg látható lesz egy nő a feje búbjától a bokájáig teljesen beburkolva textilruhával, amint egy fejesugrással közelít a víz felé. Jól látható piros festékkel át lesz húzva ez a figyelmeztető tábla: tehát ilyen, mindent eltakaró öltözékben tilos lesz a vízben tartózkodni. Ez még csak képzelgés, de több fürdőmester szeretné elérni, hogy ilyen egyértelmű legyen a tiltás.
Történt ugyanis, hogy augusztus első napján a harmincöt esztendős Carole, aki két gyermek anyja, Émerainville-ben ilyen ruhában akarta az uszoda medencéjét használni. Carole tősgyökeres francia, tehát nem bevándorló, s 17 évesen tért át az iszlám hitre. Az előző napokban már próbálkozott strandolással burkiniben, a közel-keleti muzulmán országokban használt fürdőruhában. Akkor a nagyot néző fürdőszemélyzet még engedte neki, hogy használja a medencét, de a végén felkérték: „higiéniai okokból” rá nézve is kötelező a „nyugati” fürdőruha viselése, utcai ruhában fürödni tilos.
A második próbálkozásánál egyértelmű volt az elutasítás. A burkini, amely egy fátyolból, tunikából, bő nadrágból áll, nem utcai viselet – érvelt Carole, aki tavaly vásárolta az Egyesült Arab Emírségekben a ruhadarabot. Ez arra szolgál, hogy mint muzulmán nő a lehető legtöbbet eltakarja a testéből – idézte fel a vitát a Parisien francia országos napilap. A purparléba bekapcsolódott az émerainville-i fürdőszakszervezet elnöke is: „Asszonyom! Ebben a ruhában bármikor felkeresheti könyvtárunkat, de a fertőzésveszély megakadályozása miatt nálunk nem fürödhet. Senki egy kötéssel a kezén sem mehet vízbe, hát még ilyen teljes testet fedő ruhában.”
Nehogy azt higgyük, hogy minden kisvárosi uszodai nézeteltérésnél ott van a francia sajtó. Ám most – Carole mesterkedése révén – elég sokan megjelentek az újságírók közül. Hiába, ott is nyár van, arrafelé sem dúskálnak a témákban. A mozlimmá vált francia hölgy páratlanul szép burkinibemutatóján fényképek sokasága készült az iszlám fürdőruháról és viselőjéről, a megnyerő arcú Carole mosolyog a fejfedő alól.
A nyilvánvaló provokáció által az asszony elérte azt, hogy bekerült nemcsak a hazai, francia médiába, hanem a hírt az egész európai, sőt még a világsajtó is felkapta. Az őt ért „szegregáció” miatt a francia muzulmán nő panaszt tett a helyi rendőrségen, ám bejelentését viszonylag gyorsan elutasították. Aztán két rasszizmusellenes szervezethez fordult, hogy védjék meg emberi jogait, ő ugyanis csak a rá vonatkozó vallási előírások figyelembevételével akart a fürdés örömeinek hódolni. A rasszizmus ellen küzdő szervek majd csak ezután kezdik verni a tamtamot.
A szegény francia politikusok pedig ráharaptak az ügyre, s egyre magasabb és magasabb szintről nyilvánítottak véleményt a kérdésről, kezdve a polgármestertől, a helyi kormánypárt képviselőjén át egészen a francia parlament illetékes bizottsága elnökéig. Szép lassan, mint ahogy az a mesében meg van írva, elkezdett dagadni a botrány.
Alain Keylor, a város polgármestere kijelentette, hogy erről az esetről tájékoztatnia kell az egész közösséget. „Egyáltalán nem arról van szó, hogy valami iszlám előírást bírálnánk, de mutassa meg nekem valaki a Koránnak azt a szakaszát, amely előírja, hogy az uszodákban a muzulmán nő burkinit köteles viselni!” – így a polgármester érvelése. „Ez egy valódi, tűrhetetlen provokáció, amelynek nem ülhetünk fel – mondta Lionnel Luca, a kormánypárt, az UMP helyi képviselője.
– Nagyon határozottnak kell lennünk a kérdésben, hogy egyszer s mindenkorra befejezzük ezt a felültetést.”
Burka – burkini. Ugye érezzük a hasonlóságot? Hát persze, hogy Nicolas Sarkozynek a francia parlament és szenátus összevont különleges ülésén két hónappal ezelőtt elmondott beszéde egyik részletére akart reagálni Carole. „A köztársaságban nem üdvözlendő a burka viselése” – jelentette ki akkoriban a francia elnök. Azóta már fel is állt az összes parlamenti párt soraiból a bizottság, amely jövő év elejéig kapott határidőt arra, hogy összegezze véleményét a franciaországi burkaviselésről.
A bizottság elnöke, André Gerin, aki egyébként kommunista parlamenti képviselő, határozottan elutasította az Émerainville-ben történt „harcias provokációt”. „Itt az ideje, hogy felébredjünk, és utasítsuk vissza ezt a helyzetet, amelyet – bár jelképes értéke van, de – egy kisebbség hozott létre.”
Az biztos, hogy a burkaviselés törvényi szabályozásának felvetésével Sarkozy újból kiengedte a szellemet a palackból. 2004-ben fogadták el a „fátyoltörvényt” Párizsban, amely a közvélekedéssel ellentétben nem a muzulmánok ellen irányult. Megtiltja az állami iskolákban minden hivalkodó vallási jelkép használatát, így a zsidó kipának vagy a feltűnő méretű keresztnek a viselését is. Franciaország olyan köztársaság, amelynek egyik lényege a világiasság. Az elnöknek egyik legfőbb kötelessége ennek a megvédése, megőrzése. Még Nicolas Sarkozyt is érik bírálatok, amikor egyesek szerint túl közeli kapcsolatokat ápol a katolikus egyházzal, míg mások a zsidó kötődést tartják túlzónak.
Az azonban biztos, hogy a burka megítélése párthoz való tartozás nélkül megosztja a francia politikai osztályt. A többség azt a kemény álláspontot osztja, mint az algériai származású Fadela Amaráé, a városügyi államtitkáré. A francia politikusnő a Financial Times brit gazdasági napilap hétvégi számában nyilatkozott, szerinte a burka vagy nikab viselése (az első a teljes testet befedő muzulmán női öltözék, míg a második csupán a szemeket hagyja szabadon) „az asszonyok elnyomásának, rabszolgasorba taszításának, megalázásának eszköze”. „Nem szabad, hogy a szélsőségeseknek engedjünk. Ez egy rákbetegség, amely az iszlám egész üzenetét teljesen deformálja” – jelentette ki Amara, aki korábban is a nők egyenlőségéért harcolt.
A párizsi mecset rektorának, Dalil Boubakeurnak is hasonló a véleménye. „A Koránban egyetlen utalás sincs a burka viselésére” – állította az iszlám tudós, ám szükségesnek tartja, hogy a francia parlamenti bizottság, mielőtt döntésre jutna, találkozzon a több mint ötmillió fős muzulmán közösség képviselőivel. Eric Besson bevándorlásügyi miniszter ugyanakkor attól óv, hogy ne bolygassák meg az eddig kialakult kényes egyensúlyt.
A párizsi Le Monde napilap egyik közelmúltban közölt cikke jelzi, hogy mennyire elhanyagolható probléma ez a francia társadalomban. A lap hozzájutott egy rendőrségi jelentéshez, amely szerint Franciaország egész területén kevesebb mint négyszáz asszony hord burkát. (Mi mindenre ügyel a francia rendőrség!?) Gyakran, ha megjelennek vagy tucatnyian, kimondottan provokálni akarják a francia társadalom tűrőképességét. Egyébként a fundamentalisták azok, akik határozottan tiltják a feleségüknek a burka viselését: nehogy felhívják a figyelmet magukra. Hát valahogy így állunk a burkini viselésével is: egy burkini nem csinál nyarat. Vagy mégis?