Őrködő tollhegyek

k ö n y v e s h á z

Móricz Zsigmond szerint a magyarság a történelem folyamán öt krisztusi sebet kapott: Muhi, Mohács, Kismajtény, Világos és Trianon. (Ha megéri, bizonyára ide számította volna 1956-ot is.) „A magyarság idegen erők játékának lett áldozatává – írta 1926-ban Trianonra utalva –, s a maga erejéből heverte ki, amint békén hagyták ezek az idegen erők.” Hol volt még e mondatok megfogalmazásakor a második világháború, majd a szovjet „ölelkezéssel” érkezett törvénytelen szocializmus?!
Trianonról sok könyvet írtak. Ami mindegyikben közös: a fájdalom, amely égetni fog mindörökké, amíg a magyarság fennmarad. A történelem valójában alig több, mint az emberiség bűntetteinek, ostobaságainak és szerencsétlenségeinek egyvelege. S ebben kapott helyet a trianoni ítélőszék is. Ezúttal azonban nem a történészek ismétlik önmagukat, hanem a trianoni Magyarország kordokumentumait tárja elénk egy album, amelyeket – jóllehet itt voltak előttünk – valójában sohasem láttunk meg. Ezek a tárgyak fűznek bennünket a való világhoz, a világvégi, utolsó ítéleti szomorúsághoz. Őrt áll egy-egy képeslap, kártya, falvédő, ceruza, tolltartó, tollhegy, rajzszeg, egy szódásüveg, és híven viseli, amit rávéstek: „Nem, nem, soha!” Azazhogy nem adjuk az elcsatolt területeket. Fényüket, méltóságukat, kellemüket vesztett tárgyak hirdetik a vágyat azok halála után is, akiknek valamikor a szolgálatában álltak.
S miközben végigsimítjuk kezünkkel a tárgyak fényképeit, találó idézetsorok vezetnek bennünket Trianon útvesztőin. Szívszorítóak például azok a sorok, amelyeket a Trianon szó magyarázataként egykori kisiskolásoknak szántak: „1920. június 4-én itt erőszakolták nemzetünkre azt a békeszerződést, amely édes hazánkat megcsonkította. Kapzsi szomszédjaink itt osztották szét országunk nagy részét. Itt verték rabbilincsre az elszakított területeken élő magyar testvéreinket. Itt ajándékozták el hegyeinket, erdőinket, bányáinkat, vasútjainkat, tengerünket és iskoláinkat. Itt tették koldussá azt a magyar népet, amely a barbár Kelettel szemben megvédte a művelt Nyugatot…”
Az ország feldarabolásának hű képét az új határállomások nevei jelzik – sorolja az album; megtudjuk, hogy 107 történelmi magyar város szakadt el a hontól és szűnt meg magyar fennhatóságú lenni; összerakható Trianon-társasjáték emlékeztet az ország valamikori megyéire. El tudjuk-e sorolni őket? Vagy úgy vagyunk ezzel is, mint az aradi tizenhárommal? Otthonukból elűzött vagonlakókról láthatunk fényképeket, és a nekik később otthont adó pestszentlőrinci Szemeretelep és Szent Imre-kertváros korabeli térképével ismerkedhetünk: az utcák az elszakított területek földrajzi neveit őrzik.
Írók és költők sorai jelzik, hogy az irodalom nagyjai is jajszavakat kiáltottak. „Nem kell beszélni róla sohasem, / De mindig, mindig gondoljunk reá!” – követelte Juhász Gyula. „Hordozzuk, testvéreim, ezt a hordozhatatlan, / Kínszenvedést virágzó életet, / Ahogy lehet…” – üzente Reményik. „Valami fáj, ami nincs” – írta Karinthy Frigyes. A történelmi Magyarország kerek vonaláról pedig így vallott Babits: „Szinte szerelmes voltam ebbe a vonalba, ez volt az én első szerelmem, még az Asszony előtt!”
Trianon – ennek a szónak ezen a földön és magyar nyelven különös, sokoldalú és sejtelmes jelentése van. Nemcsak elmúlt időket értünk rajta, és nemcsak olyasmit, ami bevégeztetett. Hanem olyasmit is, ami folytatódik. Trianon – mondjuk magunk elé meredten, az albumot lapozgatva, és nemcsak az jut eszünkbe, ami elmúlt, hanem az is, ami jöhet. Ha igaz az, hogy az egyik legnagyobb magyar hiba a múltba menekülés, igaz az is, hogy az egyik legnagyobb erény: a múltból támadni fel. „Emlékezz!” – hirdetik nagy magyarjaink századok és múltak távolából, emlékezz, mert emlékeinkben megtalálod a magyar példát s a magyar karaktert, egyszóval a magyar jövőt. Emlékezz – mondják figyelmeztetőn az album szerkesztői is, kissé tanárosan és kissé prófétásan, és ez a szó úgy hangzik ajkukon, mintha ezt mondanák: készítsd a tervet és a jövőt! Koncentráld erődet az életre!
(A trianoni Magyarország kordokumentumai. Szerkesztette: Vertel Beatrix, Acsády György és Püspöky István. Árgyélus Kiadó, Budapest, 2009. Ára: 7800 forint)