Gyökeres Viktor
Nem nyugszik Gyökeres Viktor ügynöke, de ami itt megy, az már a vég

Pozsonyi reakció. Szlovákia kész megvédeni az államnyelvtörvény módosítását a nemzetközi szervezetek előtt is, s nem tartja hasznosnak, hogy az ügy nemzetközi problémává váljon – közölte tegnap Peter Stano. A szlovák külügyminiszter szóvivője szerint a nyelvtörvény összhangban van a nemzetközi normákkal, amit az EBESZ kisebbségügyi főbiztosa is megállapított. (MTI)
A Köztársasági Elnöki Hivatal a találkozó után azt közölte az MTI-vel, hogy az államfő szerint összeegyeztethetetlen a kisebbségeket védő nemzetközi törvényekkel és az Európai Unió értékrendjével a kisebbségi nyelvhasználat korlátozása Szlovákiában. Balázs Péter az egyeztetést követően kijelentette: Magyarország az ENSZ Emberi Jogi Tanácsához és az Európa Tanácshoz fordul a szlovák nyelvtörvény miatt. A magyar parlamenti pártok és a házelnök európai látogatássorozatot terveznek a szlovák törvény miatt – mondta Németh Zsolt. A fideszes politikus arról tájékoztatott, hogy szeptemberben többpárti magyar delegáció látogat majd kulcsfontosságú európai nagyvárosokba, így Brüsszelbe és Hágába is. „Nem pusztán magyar–szlovák vitáról van szó, mivel a szlovák nyelvtörvény alapvető európai és nemzetközi normákba ütközik. A törvény az Európai Unió közösségi jogát is sérti” – tette hozzá.
Az EU eddigi érdektelensége azért is mellbevágó, mert Magyarország és Szlovákia uniós csatlakozása előtt Brüsszelben elvárták a „jószomszédi” kapcsolatot igazoló kétoldalú alapszerződés aláírását, annak megsértése azonban már hidegen hagyja az uniót. Kovács László uniós biztos úgy véli, a Külügyminisztérium nemzetközi jogászainak kellene megvizsgálnia, értelmeznie az alapszerződésben foglaltakat annak megállapítására, hogy sérti-e a dokumentumot a szlovák nyelvtörvény.
*
Kovács László – aki külügyminiszter volt a szerződés aláírásakor – lapunknak elmondta: a lisszaboni szerződés elfogadása segítene a helyzeten, mivel az tartalmazza az alapvető jogokat. Jelenleg viszont nincs olyan uniós kitétel, amelyet sértene a nyelvtörvény. Mint mondta, az Európai Bizottság tagjaként semmit sem tett az ügyben, de nem is tehetett, hiszen a biztosok nem járhatnak el nemzeti ügyekben. A magyar–szlovák alapszerződést 1995 márciusában írták alá a két ország miniszterelnökei, magyar részről Horn Gyula, szlovákról pedig Vladimír Meciar. A dokumentum egyebek mellett kimondja, hogy a nemzeti kisebbségek védelme a nemzetközi jog, és nem az egyes államok belső jogának körébe tartozik. A dokumentum 15. cikkének g) pontja értelmében „a Magyar Köztársaságban élő szlovák kisebbséghez és a Szlovák Köztársaságban élő magyar kisebbséghez tartozó személyeknek, egyénileg vagy csoportjuk tagjaival közösen, joguk van szóban és írásban, a magán- és közéletben szabadon használni anyanyelvüket. Joguk van továbbá a belső jogrenddel és a két szerződő fél által vállalt nemzetközi kötelezettségekkel megegyezően használni anyanyelvüket a hivatalokkal való kapcsolatokban, beleértve a közigazgatást, és a bírósági eljárásokban anyanyelven feltüntetni azon települések neveit, amelyekben élnek, az utcák és egyéb közterületek neveit, helyrajzi adatokat, feliratokat és közterületi információkat, bejegyezni és használni kereszt- és vezetékneveiket ezen a nyelven, az állami nevelési-oktatási rendszer keretén belül adekvát lehetőségre anyanyelvük oktatására és anyanyelvükön történő oktatásra – a hivatalos nyelv oktatásának vagy az azon való oktatásnak a sérelme nélkül –, ugyanígy joguk van a nyilvános tömegtájékoztatási eszközökhöz való diszkriminációmentes hozzájutásra és saját tömegtájékoztatási eszközökre.”
Mint az a felvidéki Magyar Koalíció Pártjának (MKP) a nyelvtörvényről szóló elemzéséből kiderül, a nyelvtörvény ellentmond az alapszerződés nagyvonalú megfogalmazásainak. Az MKP megállapítása szerint a jogszabályban rögzített államnyelv több mint egyszerű hivatalos nyelv, hisz használata a társadalmi érintkezés szinte minden területén kötelező. A törvény az őshonos kisebbségek nyelvét másodlagosnak deklarálja. A kisebbségiek számára több területen kötelező az államnyelv elsődleges használata. Míg az individuális nyelvi jogok biztosítását csupán a szlovák anyanyelvű személyek számára biztosítja feltétlenül, és e téren kötelezettségekkel nemcsak a hivatalokat, hanem magányszemélyeket, s (magán) jogi személyeket is megterhel, addig a kisebbségi nyelvek vonatkozásában még a hivatalok is csak véletlenszerűen kötelesek a kisebbséghez tartozó személyek egyéni nyelvi jogait biztosítani. A nyelvi charta szellemiségével ellentétes, hogy a többnyelvűséget csak egyirányúan, vagyis a kisebbségiek esetében tartja támogatandónak (sőt számukra kötelezően előírja). Az állami hivatalok számára sem kötelező a kisebbségben élők nyelvét ismerni, holott erről a kisebbségi nyelvek használatáról szóló törvény kimondottan rendelkezik. Az egyenjogúságukat sértő rendelkezés a földrajzi nevek használatának korlátozása, az államnyelv elsőbbségének megkövetelése a helyi rádión való hirdetések esetén ott is, ahol a szlovákok elenyésző kisebbséget alkotnak, az egészségügyben az orvos és a beteg közötti kommunikáció törvényi szintű szabályozása, holott az orvos-beteg viszony egy bizalmi kapcsolatot jelent.
Leonard Orban, a többnyelvűségért felelős európai uniós biztos már június elején, lapunknak adott interjújában lerázta a felelősséget magáról az akkor még elfogadás előtt álló szlovák nyelvtörvény elleni fellépés ügyében. Orban lapunk brüsszeli tudósítójának kérdésére, hogy vajon nem lenne-e kötelessége fellépni a kisebbségek anyanyelv-használatának veszélyeztetése ellen, amikor a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartája ezt előírja, azt felelte: „az Európai Bizottság nincs abban a helyzetben, hogy kiértékelje, felmérje az említett charta előírásainak alkalmazását.” A román biztos arra a kérdésre, hogy akkor ki felelős ezért, úgy felelt: „az Európa Tanács, amely nem uniós intézmény.” Az MTI által az Európai Bizottságnak a már elfogadott szlovákiai államnyelvtörvény jóváhagyott módosítására vonatkozó kérdésére a bizottság azzal felelt, „a testület úgy ítéli meg, hogy a téma nem tartozik az illetékességi körébe”.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.