Kevés olyan egészségügyi kérdés van, amelyet az emberek az őssejteknél szélsőségesebben ítélnének meg. Egyesek, főként a szövetelhalással járó betegségben szenvedők, az élet forrását látják benne, és az utóbbi évek felfokozott közfigyelme hatására gyakorlatilag az öszszes ismert betegség legyőzésének eszközeként ünneplik. Mások, nem kis részben néhány felháborító botrány hatására, átverésnek hiszik a technológiát. A csaló dél-koreai Huang Vuszuk professzor vagy a mostani magyarországi botrány után valóban nehéz visszanyerni e terület hitelét. Megint mások nem tesznek különbséget az emberi magzatok elpusztításával megszerezhető és a felnőttek szervezetéből nyerhető őssejtek között, és elítélnek minden velük való tevékenységet.
Az ember – és természetesen más élőlények – embrionális és magzati életszakaszában szédítő sebességgel fejlődik, és szervezetében gyökeres változások mennek végbe. Bizonyos sejtjei megőrzik azt a képességüket, hogy belőlük sok különböző, gyakorlatilag bármilyen típusú sejt kialakulhat, ezek az embrionális őssejtek. A születés után, sőt életünk végéig rendelkezünk olyan sejtekkel (szöveti őssejtekkel), amelyek többé-kevésbé megtartják e tulajdonságukat. E sejtek már nem tudnak bármilyen sejtté alakulni, de egyfajta plaszticitással rendelkeznek. A születéskor a köldökzsinórvérből nyerhető őssejtek képességei köztes állapotot képviselnek az embrionális és a szöveti őssejtek között.
Egy sejt állapota (differenciáltsága) azt tükrözi, hogy benne milyen gének szólalnak meg. A fejlődés lényege egyes gének működése és más gének elhallgatása. Meg lehet találni azokat a tényezőket, amelyek fönntartják az őssejtes állapotot. E faktorok elkülönítésével japán kutatók eredményeinek köszönhetően ma már elvi lehetőség van arra, hogy bármilyen kötőszöveti, izom-, bőr- vagy fehérvérsejtünkből úgynevezett indukált őssejtet hozzunk létre, amely remélhetőleg meg fogja oldani az embrionális őssejtek létrehozására és felhasználására vonatkozó komoly etikai dilemmát. Emiatt az új amerikai adminisztrációt is támadások érték, amikor némileg felszabadította az őssejtkutatást.
– A most felszínre került ügy az illegális emberkísérleteken, engedélyezetlen gyógyításon is túlmenő, horrorisztikus vízió. Elfogadhatatlan és etikátlan az, ha egy embriót esetleg azért hoznak létre és azért abortálnak, hogy belőle őssejteket nyerjenek – mondja Falus András akadémikus, egyetemi tanár, a Semmelweis Egyetem Genetikai, Sejt- és Immunbiológiai Intézetének igazgatója. – Amit Barack Obama amerikai elnök most engedélyezett, az semmi más, mint hogy azokból a megtermékenyített, majd a beültetésre várva lefagyasztott embriókból, amelyek a lombikbébi-kezelés közben keletkeztek, de végül nem ültették be őket az anyaméhbe (mert lejárt az erre rendelkezésre álló idő), őssejtvonalakat indíthatnak a kutatók. Ezeket az önfenntartó, gyakorlatilag halhatatlan őssejtvonalakat ezután is csak kutatási célra lehet majd felhasználni.
– Sem Magyarországon, sem az Európai Unió más országában nem engedélyeztek még soha embrionális őssejtekkel folytatott emberi gyógyászati eljárást. Ennek etikai okai vannak, illetve az is komplikációkhoz vezethet, hogy ezek nem az illető saját sejtjei – mondja Édes István egyetemi tanár, a Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtudományi Centruma kardiológiai klinikájának igazgatója. – Ahol az immunrendszer eléri őket, ott általában elpusztulnak. Nagy probléma, hogy az embrionális őssejtek a legkülönbözőbb irányba képesek differenciálódni (alakulni), közöttük daganatos sejtté is. Így gyakran alakul ki rák ilyen esetekben.
Az életképes magzat élete árán gyűjtött embrionális őssejtek megítélése tehát – a közhiedelemmel ellentétben – a felelősen gondolkodó orvos kutatók nagy többsége számára egyértelmű: ezek nem alkalmazhatók és valószínűleg nem is lennének alkalmasak gyógyításra.
– Én abszolút nem bánom, hogy ez a botrány kirobbant. Mindenki tudott erről, és rávilágít, hogy egyesek hihetetlen felelőtlenül viselkednek, és hatalmas pénzért vernek át nyomorult helyzetben lévő embereket, szülőket – mondja Falus András. – Az anekdotákon túl soha semmilyen bizonyíték nem volt arra, hogy ezek a kínai vagy ukrán kezelések valaha eredményesek lettek volna. Nem publikáltak semmit ezzel kapcsolatban, igazi orvosi vizsgálat nem is történt. A kínai hivatalos tudomány képviselői is nagyon sokszor tiltakoztak már a Kínában működő, obskúrus őssejtügyek miatt.
A magyar törvényi szabályozás, bár nem tér ki konkrétan az őssejtekre, nem engedi, hogy szabályozatlanul és felügyelettől mentesen végezzenek orvosi beavatkozásokat. A kutatási célú eljárásokat az Egészségügyi Tudományos Tanácsnak (ETT) kell engedélyeznie.
Az egészségügyről szóló törvény vonatkozik Magyarországon mindenféle egészségügyi beavatkozásra, illetve terápiás eljárásra. Nincs jogi szabályozás speciálisan az őssejtekkel történő gyógyító eljárásokra – mondta lapunknak az ETT egy név nélkül nyilatkozó munkatársa. A törvény szerint vannak úgynevezett befogadott eljárások, amelyeket az ETT javaslatára az Egészségügyi Minisztérium gyógyító eljárásnak nyilvánított, és nem befogadottak, amelyek kutatásnak minősülnek. A gyógyászati kutatásokat az Európai Parlament és az Európai Tanács irányelvei is szabályozzák, amelyek az őssejtkezelést fejlett terápiás gyógyszerkészítményként kezelik. Az ETT munkatársa szerint ez olyan új és fejlett terápiás eljárás, amely kutatási stádiumban van, nem minősül befogadott eljárásnak. Emiatt csak kutatási célból alkalmazhatják Magyarországon. Tehát jelenleg is jogilag szabályozott területről van szó. Nem kell kiemelni ezt a módszert, hiszen egy új gyógyszer vagy más készítmény is ugyanezen a jogszabályi mechanizmuson megy át, és ugyanúgy lehet ártalmas vagy jótékony hatású.
Mire jók tehát ma az őssejtek a gyógyászatban?
Ahogy Édes István, Falus András is kiemeli: a csontvelő-transzplantáció a leukémia gyógyításának igen hatékony, évtizedes múltra visszatekintő módja. A sugárkezelés vagy kemoterápia előtt levett csontvelőt megtisztítják a daganatos sejtektől, majd a kezelés után visszaadják a betegnek. A benne lévő őssejtek újra benövik a csontvelőt, amely ezután jó eséllyel újra ellátja feladatát. Egyelőre azonban gyakorlatilag ez az egyetlen őssejtkezelés, amely kilépett a kutatási fázisból, és ma már rutinszerű eljárásnak számít. Kísérletek folynak ezenkívül az őssejtek alkalmazhatóságáról a rák, a központi idegrendszer sérülése, a szívbetegségek, a vakság, a süketség, a cukorbetegség, a Parkinson-kór és megannyi más betegség gyógyításában.
Az emberi szervezetből jelenleg a csontvelőn kívül a vérből nyerhetők őssejtek. Ezek közül a köldökzsinór vérében találhatók kapták a legnagyobb figyelmet az elmúlt évtizedben. E sejtek is elsősorban a vérképző szervek kialakítására alkalmasak, más szöveti károsodás gyógyításában való hasznosságuk kérdéses. A őssejtbankok részéről egyes nyilatkozók azonban általában meghökkentően nagy számokat szoktak említeni, amikor arról kérdezik őket, hogy hányféle betegség gyógyítására lehetnek alkalmasak a köldökzsinórvérből izolált őssejtek.
– A köldökzsinórból vett őssejtek felhasználása ma már sokkal vitatottabb. Nem bizonyított, hogy a cégek által lefagyasztott saját köldökzsinórvér később felhasználható lenne – tudjuk meg Falus Andrástól. – Ezzel szemben az összegyűjtött és a rászorulók számára adományozott köldökzsinórvért eredményesen használják a vérképzés gyógyítására.
A magáncélú köldökzsinórvér-lefagyasztás megítélése ellentmondásosnak tetszik, ha néhány orvosi szervezet állásfoglalását vesszük alapul. Az Angol Királyi Szülészeti és Nőgyógyászati Kollégium 2006-os állásfoglalása szerint „még mindig nem áll rendelkezésre elegendő bizonyíték ahhoz, hogy a célzott kereskedelmi köldökzsinórvér-gyűjtést és őssejtraktározást ajánlani tudjuk a kevéssé veszélyeztetett családoknak”. Az Amerikai Gyermekgyógyászati Akadémia (AGYA) 2007-es állásfoglalása alapján kiadott sajtóközlemény így fogalmaz: „Az AGYA bátorítja a családokat, hogy újszülöttjeik köldökzsinórvérét […] bankok számára adományozzák, hogy más rászorulók használhassák azt. A köldökzsinórvér magánbankokban saját vagy családon belüli felhasználásra való raktározása (egyfajta általános életbiztosításként) nem javallott.” Az Amerikai Vér- és Csontvelő-transzplantációs Társaság 2007-es állásfoglalása szerint „annak az esélye, hogy valaki a saját köldökzsinórvérét használni fogja az élete első húsz évében, nagyon kicsi. [Ezt az esélyt] nehéz számszerűsíteni, de valószínűleg 0,04 és 0,0005 százalék között van, emiatt a köldökzsinórvér raktározása személyes használatra nem ajánlott.” Az állásfoglalás szerint azonban gyökeresen más a helyzet, ha egy családtagunk beteg: „A köldökzsinórvér összegyűjtése és raktározása egy családtag számára abban az esetben javallott, ha egy testvér olyan betegséggel rendelkezik, amely esetleg gyógyítható mástól származó őssejtekkel.”
Emellett azonban szinte egyik szakmai szervezet állásfoglalása sem mulasztja el megjegyezni, hogy a gyűjtött köldökzsinórvér jövőbeli hasznossága a tudomány fejlődésétől és az új felfedezésektől függ. Elképzelhető tehát, hogy öt–tíz év múlva kifejlesztenek olyan eljárásokat, amelyek segítségével a saját őssejteket felhasználva gyógyíthatóvá válnak olyan betegségek is, amelyek sikeres őssejtes kezelése napjainkban még nem bizonyított. Minthogy a köldökzsinórvér gyűjtése még viszonylag fiatal gyakorlat, elképzelhető tehát, hogy a hasznosságát bizonyító kutatási eredmények csak váratnak magukra. Néhány tanulmány már napvilágot látott az utóbbi években, amely saját köldökzsinórvérből származó őssejtek terápiás célú alkalmazását írja le, bár igen kevés beteg esetében. A floridai egyetem kutatói tizenöt 1-es típusú cukorbetegségben szenvedő betegnek adták saját köldökzsinórvérüket. Eredményeik szerint ezután némileg lassult a beteg gyerekek inzulintermelésének csökkenése. Egy illinois-i kórházban leukémiában szenvedő kislánynak adták vissza a saját köldökzsinórvérét, miután kemoterápiát és sugárkezelést is kapott. Húsz hónappal a kezelés után a lány jól volt, és úgy tűnt, meggyógyult. Mindenképpen megjegyzendő, hogy a gyógyászat e területének gyors fejlődése miatt egyes esetekben már az akár néhány éves állásfoglalások megállapításai is elavultak lehetnek.
Hazánkban is folynak szöveti őssejtekkel kapcsolatos kutatások. Négy évvel ezelőtt Debrecenben Édes István vezetésével végeztek Magyarországon az elsők között klinikai vizsgálat keretében szívinfarktust követő őssejtterápiát hét betegen. A betegeknek saját csontvelejükből származó, tisztított őssejtjeiket adták be.
– A II. Számú Belgyógyászati Klinikán Boda Zoltán professzorral együttműködve két kórképnél, a szívinfarktusnál, illetve a perifériás érbetegségnél vizsgáltuk meg az őssejtbeültetés hatását – mondja Édes. – A vizsgálat klinikai költségeit a Debreceni Egyetem fizette, az őssejtpreparátumot pedig egy cég biztosította ingyenesen. A teljes kezelési költség három–öt millió forintra rúgott betegenként.
A kísérletben hét–tíz nappal az infarktus után adták be a betegeknek szívkatéteren keresztül a saját őssejtjeiket a szívük azon koszorúerébe, amelyben korábban az infarktus történt.
– Abban bíztunk, hogy ezek az őssejtek átalakulnak kapillárisokká (hajszálerekké) és kisebb mértékben szívizomsejtekké. A szív működése szempontjából a kis erek is nagyon fontosak, hiszen ezek biztosítják a szívizom vérellátását – fűzi hozzá Édes István.
A kísérlet azzal az eredménnyel zárult, hogy az őssejtkezelés után enyhe-közepes módon javult a szívizom működése, tehát a szív összehúzódó képessége. A szívizom akkor húzódik össze jól, ha legalább a szívben lévő vér ötven százalékát kilöki. A Debrecenben kezelt betegek szíve a vérnek mindössze harmincöt százalékát lökte ki egy összehúzódás alkalmával a beavatkozás előtt, és ez öt-hat százalékkal javult az őssejtkezelés következtében.
– Kérvényeztük korábban, hogy a magyar hatóságok fogadják be ezt az őssejtkezelést gyógyító eljárásként. Ezt nem tették meg, kevesellték a módszer tudományos megalapozottságát. Tárgyilagosan úgy gondolom, hogy félig-meddig igazuk volt, hiszen ilyen kevés betegből messzemenő következtetéseket nem lehet levonni – mondja Édes. – Az őssejtterápia nagy valószínűséggel óriási jövő előtt áll, de ebben nem az embrionális, hanem a saját csontvelői és más szöveti őssejtek fognak főszerepet játszani.
– Nem az őssejtkutatással van baj, hiszen ez csodálatos lehetőség, újfajta gondolatmenet születik az orvoslásban az őssejtek alkalmazásával. Nem kivágunk valamit, nem gátlunk vagy serkentünk folyamatokat, hanem bizonyos szöveteket újra létrehozunk – ért egyet Falus András. – De ez még hihetetlenül messze van a mindennapos alkalmazástól. Azzal van a baj, amikor egyáltalán nem kutatási, csupán pénzszerzési céllal végeznek illegitim, sőt betiltott őssejt-beültetési beavatkozásokat. Ez nem más, mint köztörvényes bűnözés.
Ukrajna
Vegyi háborúra készül a kijevi rezsim
