Titok és együttérzés

Csupán találgathatjuk, mit tudott meg a rendőrség a kislétai gyilkosság hátteréről, indítékairól, tetteseiről. Homály fedi azt is, miként kapcsolható ez az eset a korábbi hasonló gyászos történetekhez: a tiszalöki, a tatárszentgyörgyi és a nagycsécsi bűncselekményhez

Jobb, ha nem tudunk semmit, nem is érdeklődünk, hanem csak együttérzésünket fejezzük ki az elmúlt egy év tragikus eseményei, gyilkosságai miatt. Részvétünk a cigányság sorsa és szenvedése iránt nagyon is aktuális és helyénvaló. Az állam majd mindent megtesz, a tettes kézre kerül. Felmentés, feloldozás nem lehetséges.
Az elmúlt egy hét közéleti eseményeiből nagyjából ez a konklúzió vonható le. Az Országgyűlés rendészeti bizottsága 2027. december 31-ig szolgálati titokká nyilvánította a romák sérelmére elkövetett sorozatgyilkosságról adott főkapitányi és miniszteri tájékoztatást. A kisebbségi ombudsman Sólyom László köztársasági elnöknél tett látogatása után azt mondta: az államfő gondoskodni fog róla, hogy megfelelő lépések történjenek a cigányság és az ország többi lakójának megnyugtatására. A köztársasági elnök ugyancsak múlt hétfőn a miniszterelnökkel is találkozott, majd a részvét, az együttérzés fontosságát hangsúlyozta. Azt közölte: a romák megvédése becsületbeli ügy.
Az eseményeket átgondolva csak találgathatunk, mi történik itt voltaképpen. Az államfő így vélekedett: „Robbanásig feszült a helyzet Magyarországon a romagyilkosságok miatt, a magyar állam minden rendőri és szervezeti segítséget megad a cigányság védelme érdekében.” Mit takar ez a kijelentés? Hogyan értsük azt, hogy a magyar állam minden segítséget megad? A cigányság – és minden más magyarországi lakos védelme – nem eleve a magyar állam feladata? Kinek akar a magyar állam segíteni? Nem a saját, kizárólagos jogát és kötelességét teljesíti, ha a cigányság védelméről is gondoskodik? Nincs idehaza külön, önálló roma közhatalom, hanem államhatalom van, amelynek már eddig is gondoskodnia kellett volna a polgárok és köztük a cigányok biztonságáról. Rendkívüli, brutális bűntények persze akkor is bekövetkezhetnek, ha az állam rendőri és más szervezeti egységei, például a titkosszolgálatok tökéletesen működnek. Az állam funkcióinak ellátását azonban aligha lehet segítségnyújtásként felfogni.
Sólyom László úgy látja: a rendőrség, ahogy eddig, most is rendkívül nagy erőkkel dolgozik a romagyilkosságok felderítésén, a tettesek veszítenek majd. Reméljük, hogy ez így lesz, s hamarosan eredményt könyvelhetünk el. Az Amnesty International nemzetközi jogvédő szervezet legutóbbi állásfoglalásával egyetértve arra számítunk, hogy az elkövetőket rövid időn belül elfogják. A gyilkosságsorozatnak vége szakad.
Valóban szükséges együtt éreznünk az árván maradt gyerekekkel, a megcsonkított családokkal, a cigány közösséggel, nem biztos azonban, hogy az államfő nyilatkozatában megfogalmazott társadalmi nyugalom fenntartásához ez elegendő. Sólyom László ugyanis valamilyen okból semmit sem óhajt megosztani a nyilvánossággal abból, amit a miniszterelnökkel folytatott megbeszélésén megtudott. Sőt, úgy gondolja, „az ügyben a rendőrségi híreknél, nyomozási eredményeknél fontosabb, hogy a romák iránti társadalmi szolidaritásról, együttérzésről essék szó”. Lehet, helyesebb lett volna, ha kereken közli, hol tartunk. Például, a rendőrség nagy erőkkel dolgozik ugyan, de még keveset tud, avagy: nagyon sok bizonyítékot gyűjtött már öszsze, s közel áll a megoldáshoz. Addig is legyünk türelemmel, mert a nyomozás nem nyilvános eljárás, és a siker érdekében semmit sem árulhatnak el. Ez a klasszikus detektívügyekben is így szokás. Az államfő titkolózik, de nem ez a baj, hanem az, hogy nem sejtjük, miért.
Hasonlóképpen cselekedett a parlament rendészeti bizottsága is, amikor szolgálati titokká nyilvánította azokat az információkat, amelyeket a romák sérelmére elkövetett gyilkosságokról közölt a képviselőkkel a rendőrség. Lázár János bizottsági elnök azóta több helyütt úgy nyilatkozott: nem volt indoka a titkos minősítésnek, hiszen néhány adat kivételével semmi olyan közlés nem hangzott el, amelyet ne tudna és ne tudhatna a nyilvánosság. A Fidesz később közölte, ha kormányra kerül, feloldja a titkot. Az egyik roma szervezet Szili Katalin házelnökhöz fordult: vizsgálják felül a döntést, s a valóban szolgálati titoknak minősülő adatok kivételével tegyék közzé, mi hangzott el a zárt ülésen.
Mivel nem lehettünk ott és nem tudósíthattunk a történésekről, egyelőre sötétben tapogatózunk. Csupán találgathatjuk, mit tudott meg a rendőrség a kislétai gyilkosság hátteréről, indítékairól, tetteseiről. Homály fedi azt is, miként kapcsolható ez az eset a korábbi hasonló gyászos történetekhez: a tiszalöki, a tatárszentgyörgyi és a nagycsécsi bűncselekményhez. Bencze József országos főkapitány meglepően bizonytalan előadásmódjából eleve arra következtethetünk, hogy a rendőrség jóformán semmit sem tud. A százmilliós vérdíj, a külföldi és a hazai tanácsadók beiktatása is inkább csak az igyekezetet szimbolizálja. A külföldi titkosszolgálatok esetleges szerepéről tett állítások és cáfolatok pedig még gyanúsabbá teszik az esetet. Márpedig 2027-ig állítólag nem tudhatunk meg semmit.
Amikor az ember egy ilyen dátumról, döntésről értesül, legszívesebben felnevetne. Még hogy 2027. december 31-e! Miért, talán addig folytatják a nyomozást? Arra számítanak, hogy a tettes korábban nem kerül elő, s közben folytatódik a gyilkosságok sorozata? Mindez azért érdekes, mert a nyomozás egyetlen bűnügyben sem nyilvános, a bíróságon azonban közkincscsé válnak az adatok. Az igazságszolgáltatás nyilvánosan tartja tárgyalásait, vagy ha kivételesen mégsem, az ítéletet az érdeklődők füle hallatára hirdeti ki. Talán csak nem azt feltételezi Draskovics Tibor és Bencze József, hogy 2027. december 31-e előtt nem lesz ítélethirdetés a kedélyeket felborzoló gyilkosságok ügyeiben?
Ugyanakkor most nem az a legfontosabb, hogy mit gondolt a 2027-es dátum felvetésekor a szakminiszter és a főkapitány. A fő kérdés az, miért szolgálati titok a bizottsági ülésen elhangzott tájékoztatás. Pontosabban: miért éppen a szolgálati titok kategóriája jutott eszébe a rendészet és az ügyben ugyancsak érintett Nemzetbiztonsági Hivatal illetékeseinek? Ha a bizottsági ülésen csupán az derült ki, hogy valójában semmit sem tudnak, hanem csak találgatnak, elmélkednek, ezt nem lehet 2027-ig szolgálati titokká nyilvánítani. Amenynyiben valami csekély eredményt már sikerült elérniük, nem szolgálati titokká, hanem államtitokká kellett volna nyilvánítani az értesüléseket. Megkockáztatjuk: a tanácskozáson elhangzottak döntő része a nyilvánosságra tartozó közérdekű információ, morzsányi része pedig – amennyiben vannak érdemi adatok – államtitok.
Mintha erre rímelne Sólyom László sajtónyilatkozata is. Eszerint a rendkívüli bűntény nem cigányügy, hanem egész Magyarország stabilitását érintő eset. Emiatt kell az államfő közléseit és a parlamenti bizottság titokvédelmi határozatát fenntartásokkal fogadnunk. Az ország helyzete ugyanis különbözik más, rendes államok, klasszikus demokráciák állapotától. A Medgyessy-, a Gyurcsány- és a Bajnai-kormány teljességgel kisemmizte a cigányságot. Az etnikumot a reménytelenségbe taszította, s most a gyűlöletkampány eszközeként használja. Közben – politikai szerepvállalásai miatt – a rendőrség és a titkosszolgálat elveszítette a bizalmat, a felügyeletüket ellátó kormányzat gyakorlatilag megbukott. Hogyan lehet ilyen körülmények között, az átmeneti kabinet irányításával a társadalmi nyugalom megteremtéséről beszélni?