Újra a lányok húzták a magyar hajót

Magyarország hat arany-, négy ezüst- és két bronzot szerzett a kanadai Dartmouthban tegnap véget ért kajak-kenu világbajnokságon, ezzel Németország és Fehéroroszország mögött a 3. helyen végzett az éremtáblázaton. Az eredményeket érdemes tovább bontani, egyrészt szakágak, másrészt az olimpiai programban is szereplő futamok szerint. De akárhogy is nézzük, azt látjuk, a magyar nők taroltak. Mind a hat első helyet ők hozták, ezek közül Pekingben három, Londonban négy is bajnoki címet ért, illetve érne. Négy arannyal Kovács Katalin kiemelkedett a mezőnyből.

Összességében sikeres szereplés után talán furcsán hangzik, hogy az egyik szemünk mégis sír, s csak a másik nevet. Kezdjük a nehezével, a férfiak szereplésével. A kenusok erejéből csupán egy bronzra (C4 200) és ráadásként váltóban egy ezüstre futotta. Pedig nagy reményekkel érkeztek Kanadába. Vajda Attilánál nem is az volt a kérdés, ezer méteren folytatódik-e a sikersorozata – 2007-ben világ-, 2008-ban olimpiai, idén Európa-bajnoki címet ünnepelhetett –, hanem hogy végre ötszázon is képes lesz-e kiemelkedő eredményre. Ehhez képest a rövidebbik távon be sem jutott a döntőbe, a hosszabbikon pedig csak a 8. helyen ért célba.
– Most ütközött ki, hogy végig- versenyeztem az idényt, így elfáradtam. Mentem, ahogy bírtam, de ma csak ennyi volt bennem. Ötszáz méternél, ahol én szoktam megindulni, faképnél hagytak a többiek. Később vizet is kaptam, küzdöttem az életemért. Ebben az évben nyertem Eb-t, Világkupát, a vb nem jött össze. Nem vagyok gép, hogy mindig csúcsra lehessen járatni. Legalább ezzel az érzéssel is találkoztam, ebből is tanulni kell. Jövőre új célokért, újult erővel kell küzdeni – összegzett Vajda, aki mégsem maradt érem nélkül, mert a váltóval 2. lett.
A Sáfrán testvérek, Mihály és Mátyás, idén a brandenburgi Eb-n robbantak be az élvonalba, a Kozmann, Kolonics párost idéző mozgással nyerték meg az ezer métert. Dartmouthban ők ugyan nem sültek fel a szoros csatában kivívott 5. helyezéssel, de elégedettek sem lehetnek. Temetni persze nem kell a kenusokat, ráadásul nekünk kedvező, hogy az ezer méter maradt fenn az olimpiai műsoron.
Nem úgy a férfi kajakosoknál. A szakág egyetlen (ezüst-) érmét ugyanis a Kammerer Zoltán, Kucsera Gábor kettes nyerte ötszáz méteren. Ötszáz egyesben Molnár Péter nem jutott döntőbe, ezer méteren szólóban Kucsera 7., kettesben Gönczy Gábor és Kökény Roland 4., a négyes pedig 5. lett. Lehet hiányérzetünk, noha Pekinghez képest ez már előrelépés, ott a magyar férfi kajakosoknak nem termett medál.
– Pályafutásunk legjobb ötszázas pályája volt, búcsúsikernek szép ez az ezüst – kezdte keserédesen Kammerer. – 1997-ben K4 ötszázon itt nyertem az első vb-aranyat, azóta azt a számot megszüntették, Londonban már a kettes sem lesz olimpiai szám. Sebaj, jövőre is elindulok, tíz éve nem rendezték meg nélkülem ezt a döntőt.
Kétségtelen, férfi kajakban egyre nehezebb érmet szerezni, hát még nyerni, sőt duplázni. De nem lehetetlen. A német Rauhe egy óra leforgása alatt megnyerte a kétszáz és az ötszáz egyest is, a fehérorosz Pjatrusenka és Mahnyev pedig négy számban (K2 200 és 500, K4 200 és 1000) is győzött.
Kovács Katalin még rajtuk is túltett egy ezüsttel. Egyesben első lett ötszázon és ezren is, továbbá a négyessel ötszázon, kettesben kétszázon Janiccsal, csak a kétszázas négyes kapott ki kevéssel a németektől. E négy győzelemmel Kovács már 27 vb-aranynál tart, amivel befogta Birgit Fischert az örökranglistán. Ő maga a K4 500-as diadalt azért emelte ki, mert ilyen kis különbséggel, négy ezreddel (két centivel) még sohasem nyert. Ez annyira meghatotta a magyar lányokat, hogy a szervezőktől mindannyian kértek egy célfotót, amit, mint mondták, bekeretezve kitesznek a hálószobájuk falára.
Kovács Katalin tíz éve a sportág állócsillaga, csak a temérdek vb-arany mellett érthetetlen kisiklás az egyesben elért 4. hely a pekingi olimpián. Különösen úgy, hogy simán visszavágott a német Wagnernek és az olasz Idemnek, a győztes Oszipenko pedig csak kettesben indult (eredmény nélkül) Kanadában.
– Tavaly Pekingben elizgultam a döntőt. A bemelegítésnél éreztem, hogy nem vagyok megfelelő állapotban, még időre lenne szükségem, de a percek csak fogytak, s én egyre idegesebb lettem. Amikor beértünk, és csak negyedik lettem, azért fohászkodtam, bárcsak még egyszer összecsaphatnánk. Ott erre nem volt lehetőség, de most valamit mégis javítottam – válaszolta Kovács.
Jellemző a magyar lányok motiváltságára, hogy lógott az orruk, miután K4 200-on „csak” másodikak lettek. „Elrontottam, már nem lehet meg az ötből öt. De a négy még igen, a váltóban oda kell tennem magam. Már azért is, mert Hegyi Zomillának még nincs vb-aranya.” – mondta harcosan Janics Natasa. Egyelőre nem is lesz. Éppen azért, mert Hegyi első emberként túl nagy hátrányba került, amit a társak nem tudtak ledolgozni, így a váltó második lett.
Szabó Gabriella és Kozák Danuta viszont Dartmouthban állhatott először vb-dobogó tetejére, utóbbi kétszer is. Pedig egészen eddig a Kovács, Janics, Benedek trió mögött csak a második vonalhoz sorolták őket. Sokáig kérdéses volt, hogy kettesben egyáltalán elindulhatnak-e a vb-n. A hazai válogatót Kovács és Janics nyerte. Kovács szólózása miatt ők nem nevezhettek, de Janicsnak megvolt a lehetősége, hogy új párt válasszon magának. Nem tette meg, amiért különösen Szabó lehet hálás, hiszen társa volt az első számú jelölt. A helyzet persze jövőre is fennállhat.
– Nem sértődnék meg, ha Danuta Natasával indulna. Ahogy ő és mindenki megérti, nekem pedig az a célom, hogy visszakerüljek a négyesbe. Az a lényeg, hogy a válogatás a vízen dőljön el, ne a zöld asztalnál – beszélt határozottan és egyenesen a jövőről Szabó.
S ne feledjük, csak Dartmouthban ünnepelte 23. születésnapját. Kozák még nála is fiatalabb, 22 éves. Az idő tehát nekik dolgozik.
A női kajakosokat Londonban sem kell féltenünk. Várjuk a férfiak felzárkózását.