Csak félig tartja be a francia elnök az orvosai által tanácsoltakat, akik viszonylagos pihenésre buzdították azt követően, hogy a hét végén kocogás közben rosszul lett. Nicolas Sarkozy úgy vélte, hogy neki egynapos pihenő elég lesz, lemondta mont-saint-micheli látogatását, és szerdán már részt vett a szokásos kormányülésen. Igaz, ez volt a nyári szünet előtti utolsó párizsi tanácskozás, megkezdődött a francia politikusok háromhetes szabadsága.
Nicolas Sarkozy népszerűségi indexe alig haladja meg a negyven százalékot, ám ezt az eredményt kemény válságidőszakban érte el. Franciaország szomszédai körében, sőt ha kicsit keletebbre nézünk, ez a mutató nem lebecsülendő. Az államfő ráadásul most azon munkálkodik, hogy megváltoztassa a róla kialakult képet; egyre megfontoltabbnak tűnik, a közvélemény szemében diszkrétebb és türelmesebb, mint korábban.
A Carlával való szerelme első hónapjaiban alaposan elvetette a sulykot: 2007–2008 fordulóján a francia média csordultig volt a pár közel-keleti magánutazásának képeivel. Állítólag Sarkozy még haza is telefonált egyik barátjának, azt tudakolva tőle, miként festett a tévében. Ennyit az exhibicionizmusáról. Hazatérve azonban gyorsan megértette, hogy a kevesebb több, ugyanis irtózatosat esett a népszerűsége. Jó másfél éve folyik a „megbékélt” Sarkozy-kép kialakítása.
A több nyugalmat, megfontoltságot, együttérzést sugárzást azonban gátolják az állandó külföldi utazások, amikor szinte csak órákat tölt el egy országban. Ha a közelmúltbeli programját vesszük, járt az Antillákon, Afrikában, a csendes-óceáni szigeteken, New Yorkban, hogy az európai útjait ne is számoljuk. Kívülről bármennyire úgy tűnik, hogy ezek kéjutazások, a valóságban ez embert próbáló feladat. A Le Figaro francia napilap tudósítóját a külföldi látogatásaira mindig elkísérő serpája megjegyezte, túlterheli a hajót. Ám Sarkozy nem lenne Sarkozy, ha nem ezt tenné. Meg is lett az eredménye, a kimerültség következtében bekövetkezett rosszullét.
A belpolitikában viszonylag
vissza tudja fogni magát, erre most kiváló az alkalom, hogy megfontoltan megalapozza második elnökségét. A szocialista ellenzék romokban, nem találja sem egyöntetűen elfogadott vezetőjét, sem a területet, amelyen támadható lenne a kormány. Sarkozy, akinek a szíve ugyan jobbra húz, de a baloldali franciáknak is ő az elnöke, kiélheti béketeremtő hajlamát, folytatva a nyitás politikáját. Ezt különösen díjazza a francia közvélemény, amely többségében egyetért az államfő választásaival. Ilyen Bernard Kouchner meghagyása a külügyminiszteri poszton, vagy Fréderic Mitterrand kulturális miniszterré avanzsálása.
A legújabb jó húzása az volt, hogy két volt kormányfőt, a jobboldali Juppét és a baloldali Rocard-t bízta meg azzal, hogy összegezzék a Sarkozy által felvetett népkölcsön megvalósíthatóságát, céljait, módszereit. Itt is látszik a korábban Sarkozytől tapasztalt sebesség mérséklése: máskor, ha valami jó ötletet hallott, azonnal a megvalósításába kezdett. Most majd ősszel áttekintik a kölcsönre felvetett elképzeléseket, összegzik a társadalmi véleményt, és csak azután vezetik be. A cél egyértelmű: a franciák is vegyenek részt a válság megoldásában, határozhassák meg, milyen utakon fejlődik az ország, és érdekeltté kell tenni őket finanszírozásában is, még ha ez drágább is a francia államkasszának.
A jól értesültek szerint az elnök irányítási módszereiben is érződik a megfontoltság: megszüntette a hozzá közel álló miniszterek külön tanácskozását, távolságtartóbb korábbi közvetlen munkatársaival. Mint az egyik ilyen miniszter a sajtónak elárulta, szerinte „az elnök meg akarja hagyni magának a döntés jogát”.
Keresd a nőt, és mindenre választ kapsz! Vajon tényleg ilyen egyszerű lenne? A Sarkozy-házaspár életének diszkrétebbé tételében ott van Carla egyetértése is. Az is régóta ismert, hogy a feleség szeretné, ha férje mérsékelné külföldi utazásait, hogy többet lehessenek együtt. És végül a párizsi pletykák szerint az sem igaz, hogy Madame Sarkozy kemény diétára fogná hitvesét, csupán azt kérte tőle, hogy figyeljen az étkezésére, és ne majszoljon annyi csokoládét az étkezések között.
Szijjártó Péter: Brüsszel nagyon rossz irányba megy
