Meglehetősen valószínűtlen, hogy a borostyánkőút mellett alapított római városnak e helyt állott épülete folyamatos használat mellett élte volna túl a népvándorlás éveit, a magyar államalapítás időszakát, a tatárjárást és egyéb viszontagságokat. Az azonban már az írott történeti forrásokkal is igazolható, hogy a rendházat Kálmán győri püspök, Nagy Lajos féltestvére építtette 1360-ban, méghozzá ispotályból.
Ezen a helyen ugyanis, a Gyöngyös-patak közelében, messze a város sűrűn lakott részeitől ispotály állt, ahol fertőző betegeket, többek között leprásokat ápoltak. A kilencvenes évek során feltárt sírok csontjainak vizsgálatai megerősítették a korábbi írásos adatokat: a kórházban ápolt betegek földi maradványai kerültek elő. Az épület legutolsó felújítása során derült ki, hogy számtalan másodlagosan felhasznált római faragványt rejtenek a falak, amelyeket alkalmasint még a kórház és a kissé arrébb emelt templom építéséhez használhattak fel. A régészek szerint a templom feltárásánál előkerült római kori üvegmozaik-töredékek arra utalnak, hogy a Szent András apostol tiszteletére szentelt középkori eklézsia ókeresztény templom maradványaira épült. Vagyis az épületegyüttest római épületelemekből emelték Szombathely Szőkefölde nevű területén, majd amikor a ferencesek Kálmán győri püspök engedélyével és a szombathelyi szenátus hozzájárulásával megkapták a valószínűleg már üresen álló ispotályt, egy itáliai testvér, Sienai János irányítása alatt kolostorrá alakították.
A szombathelyi rendház tudós történetírója, P. Takács Ince szerint az ispotály paradox módon épp az európai történelem egyik legnagyobb járványának, az 1348-ban dühöngő fekete halálnak, vagyis pestisnek esett áldozatul. A középkori ispotályok részben „elfekvők” voltak; azok a betegek kerültek felügyeletük alá, akik leprától szenvedtek, ám e betegség lassú lefolyása miatt akár több évig is éltek szerény ápolás mellett, alamizsnákból. A korabeli „közegészségügyi rendeletek” kényszerítették őket izolációra, megfékezendő a keresztesek által Európába hurcolt betegség gyors terjedését. Csakhogy az 1348-as, rendkívül gyors lefolyású fekete halál, a pestis, amely a földrész kétharmadát kiirtotta, végzett a bélpoklos betegekkel is, így amikor 1360-ban a ferencesek megkapták a hajdani leprakórház épületét, az már tizenkét éve üresen állhatott. A történelem egyébként sokszor ismételte meg az épület betegápolásban betöltött szerepét: legutóbb 1950 után, amikor az államosítást követően halmozottan fogyatékos látássérült emberek számára alakítottak ki a szerzetesi cellákból lakószobákat.
Szerencsére aki ma belép a kolostor épületébe, már évek óta nem a lepusztult szocialista egészségügyi intézmény „romjait” látja: a keresztboltozatos, tágas, barokk folyosók, a felújított szerzetesi cellák, a közösségi terek szinte kivétel nélkül visszanyerték eredeti szépségüket. A refektórium előtt újból látható a legalább száz évvel ezelőtt eltüntetett, levakolt XV–XVI. századi allegorikus freskó, amely Máté evangéliumából azt a részt ábrázolja, amikor Jézus arról beszél: „ahol a szíved, ott a kincsed is”. Az Istenre csak szórakozottan figyelő, imádkozó ember inkább a hétköznapi élet gondjaival van elfoglalva – a képen ezt jelenítik meg az ábrázolt emberek alakjaitól a gondolatok tárgyáig és az előttük látható szívekig húzott vörös vonalak. Egy kivétellel: a kép közepére festett szerzetesi alak ugyanis a feszületre figyel, szíve is ott van.
Jóval később készült az a dombormű, amelyen az alamizsnát osztó Szent Erzsébet látható. A templom és kolostor égi patrónusa ugyanis 1634 óta az Árpád-házi királylány. Az első ferences rendházat még Páduai Szent Antal tiszteletére emelték, de a hitújítás idejében elzavarták a barátokat a városból, s csak nyolcvan év múlva, 1630-ban térhettek vissza Sennyei István győri püspök hívására. Akárcsak az évezred végén, a XVII. században is részben a szombathelyi hívek adományainak volt köszönhető, hogy újraindulhatott a szerzetesi élet. Az újraszentelt templomnak 375 évvel ezelőtt magyar védőszentet választottak, Árpád-házi Szent Erzsébetet, aki maga is Szent Ferenc követője lett.
A XVII. században persze sokkal nagyobb nehézségekkel kellett megküzdeni, mint 1990-ben, hiszen akkor egy csaknem száz éve üresen álló és erősen megrongálódott épület helyrehozatala volt a feladat. Ekkor készült el a korábbi gótikus épületelemek felhasználásával a barokk kolostor. A munka több évtizedig is eltartott, miközben a Rákóczi-szabadságharc idejében a protestáns kurucok többször is elűzték az itt lakó szerzeteseket. De mindig visszatértek, és az építkezést is folytatták. A rendház déli szárnya 1730-ban készült el, s ezzel vált szabályosan zárttá a kolostor.
Az épület mediterrán hangulatú kvadruma a közepén álló kúttal és a rózsalugassal a rendház fénykorát idézi. A hatalmas épület ma nem csupán a szerzetesi közösségnek ad otthont, hanem az Assisi Szent Ferenc Kollégiumnak is. Ez a funkció nem teljesen idegen az épülettől, hiszen 1926-tól az államosításig itt képezték a Szűz Máriáról Nevezett Ferences Rendtartomány kispapjait: itt éltek, itt tanultak azok a szerzetesek, akik a közösségbe kívántak lépni. De a szombathelyi barátok a város iskoláiban is tanítottak a XVIII. században, sőt az első óvoda létrehozása is egy ferencesnek, P. Csepy Dömötörnek köszönhető.
P. Reisz Pál, a kollégium igazgatója elmondja, hogy a rendtartomány kispapképzését Trianon miatt kellett Szombathelyre telepíteni, hiszen a hittudományi főiskola korábban Pozsonyban működött. A szombathelyi klerikát felállításához azonban bővíteni kellett a kolostort, hiszen a fordulat évéig, az itt lakók elhurcolásáig ötven szerzetes és növendék élt a rendházban. A kolostorhoz eredetileg nagy földterület is tartozott, amely a rendháztól egészen a városi víztoronyig tartott. Amikor a klerikát építésébe belekezdtek, eladták a telek végét, és a befolyt összegből finanszírozták a bővítést. Hasonlóan jártak el 1990-ben, amikor visszakerült a rendház a ferencesekhez: mivel a kert megmaradt részét már amúgy is elválasztották négysávos úttal az épülettől, ezzel nem sokat tudtak kezdeni. Ezt a területet vette meg a város 1999-ben, és a „ferences kert” árából sikerült hozzáfogni a meglehetősen rossz állapotba került, minden tekintetben lelakott épület újjáépítéséhez.
– Amikor ugyanis a mariánus rendtartomány visszakérte az épületet – magyarázza Reisz Pál atya –, a hasznosítás céljára a nevelési funkciót jelölték meg, így alakult meg az Assisi Szent Ferenc Kollégium. A városban ez lett volna az első egyházi kollégium a rendszerváltás után, de kétségtelen, hogy mi készültünk el vele utoljára, 2004-re – mondja. Időközben más egyházi kollégiumok is indultak Szombathelyen: a szaléziaké és a püspökségé, amely szállást nyújt a premontrei gimnázium vidéki tanulóinak is. A városban rengeteg fiatal tanul az egyetemen és a gimnáziumokban, sokan érkeznek más településekről, ezért jócskán van szükség kollégiumi szobákra is. – A Szent Ferenc Kollégiumnak száz fő elszállásolására van engedélye – mutat rá Pál atya –, de időközben némi profilváltás is történt, hiszen eleinte főleg középiskolai kollégiumra gondoltunk, később azonban kiderült, hogy ez nem lehetséges, hiszen a gimnazisták elhelyezése másként oldódott meg. Változást jelentett az is, amikor elhatároztuk, hogy a kollégium „üresjárataiban”, a szünidők alatt többnapos lelkigyakorlatokat is tartunk. És az újjáépítés során olyan épületrészeket is kialakítottunk, amelyeknek igényesebb a berendezésük, mint a kollégiumi szobáké.
Hosszú idő telt el a kolostor visszavételének megkezdésétől mostanáig. Az épületet részenként adták vissza a szerzeteseknek, hiszen több intézmény elköltöztetését is meg kellett oldani, és csak 1994-től nyílt lehetőség arra, hogy komolyabb építkezésbe kezdjenek. A felújítás hatalmas munkájához a már nyugdíjas P dr. Sill Aba fogott hozzá, aki a főplébániáról tért vissza a rendházba.
Az ő élete a XX. század minden megpróbáltatása ellenére összefonódott a kolostoréval, hiszen ebben a sok száz éves rendházban kezdte meg szerzetesi pályáját. A második világháború alatt már klerikusként élt az épületben, így annak is tanúja volt, amikor a sűrű bombázások miatt légoltalmi hellyé nyilvánították a kolostort. Szobájában mesél a háború viszontagságairól, arról az időről, amikor P Bognár Kapisztránt légoltalmi parancsnoknak nevezték ki. A kolostornak két jelentős méretű pincéje is van, így különösen alkalmas volt arra, hogy légitámadás esetén menedéket nyújtson. A háború vége felé – mivel az állomás környékét az angolszász bombázók sűrűn támadták – a nyugat felé terelt és a vasút környékén elszállásolt zsidó munkaszolgálatosok élete komoly veszélynek volt kitéve. Mint P Sill Aba elmondja, ebben a nehéz időszakban, az embertelenség közepette is megnyilvánult az emberiesség. A munkaszolgálatosok parancsnoka Bognár Kapisztrán atyához fordult, hogy nyújtsanak nekik biztosabb szállást. Ez meg is történt, ellátásukról, étkeztetésükről, ha szerényen is, de a rendház gondoskodott. Ezekben a hónapokban a kolostorban négyszáz ember volt elhelyezve, ugyanis a második szintet a Szálasi-kormány kultuszminisztériuma foglalta le. A minisztérium nyilas katonai parancsnoka kifogásolta ugyan, hogy a rendház munkaszolgálatos zsidók életét védelmezi, de Bognár Kapisztrán kiállt a befogadottak mellett, és amikor emiatt felelősségre akarták vonni, öntudattal válaszolta: „Vegyék tudomásul, hogy a házban én vagyok a légóparancsnok, itt én rendelkezem arról, kit fogadunk be!”
A kolostorban azonban sokáig nem maradhattak a munkaszolgálatosok, mert Kőszegre vezényelték őket árokásásra, s valószínűleg valamenynyiükkel végeztek.
– A rendházak a középkorban menedékhelyek, azilumok voltak – teszi hozzá P Sill Aba –, és sok esetben 1945-ben is azzá lettek, a lehetőség legszélső határáig védelmezték, menekítették és befogadták a kiszolgáltatott embereket. Ennek és a szerzetesek 1950-es deportálásának állít emléket a rendház Aréna utca felőli bejáratánál látható dombormű.
A szombathelyi zsidósággal egyébként már a XIX. század végétől jó kapcsolatot ápoltak a szerzetesek, ugyanis az ortodox zsidó közösség a ferencesektől bérelte a rendház egyik földszinti helyiségét, ahol a sachter működött. A zsidó mészárszék befogadásának megvolt az a praktikus előnye, hogy a tréflinek minősített húsokat jutányos áron eladták a szerzeteseknek, így kisebb gondot okozott a hatalmas kolostor lakóinak élelmezése.
A hajdani mészárszék helyén ma a szerzetesi közösség konyhája és étkezője található. E helyiségek valószínűleg az épület meglehetősen régi részeihez tartoznak: feltételezések szerint a templom bizonyos falai és a hozzáépült kolostorrész őrizheti a középkori leprakórház maradványait. Az Assisi Szent Ferenc Kollégium nagyobbrészt a hajdani klerikát szobáiban kapott helyet. Az elmúlt években itt is mindent felújítottak, korszerűsítettek, a kollégiumi szobákat berendezték.
A földszinti folyosón még látható a „középkor informatikai rendszere”, a zsolozsmára és egyéb közös összejövetelekre hívó kis harang, a szobákban azonban ott van az ezredvég nélkülözhetetlen eszköze és szimbóluma, az internet is. Tulajdonképpen nincs ebben semmi meglepő, hiszen a sok száz éves kolostor mindig a maga korának technikai színvonalán újult meg. Akkor is, amikor a római maradványokból középkori épület lett; amikor a gótikus épületelemek felhasználásával barokk stílusban alakították újjá; amikor a XX. század elején bevezették az elektromosságot, és a kvadrum kolostorkútjának szerepét átvette a vezetékes víz. A harmadik évezred elején az épület energetikai rendszere is a kor követelményeihez igazodik, hiszen a melegvíz-ellátást a tetőre szerelt napkollektor teszi környezetkímélővé és gazdaságossá.
A változó, fejlődő technikai feltételek – a forma – mellett azonban a lényeg változatlan: a kolostor szerzetesi élete P Orbán Márk házfőnök vezetése mellett az idén nyolcszáz éves ferences regulát követi: a szerzetesek napi munkáját ma is a lelkipásztori teendők és az oktató-nevelő feladatok teszik ki. És a rendház, ha nem is olyan drámai formában, mint a történelem során oly sokszor, ma is azilum, menedék. A kollégium lakóinak menedéke, akik nyugodt körülmények között élhetnek, tanulhatnak, kapcsolódhatnak be a több mint 650 éves templom vallási életébe.
koncert
Az antiszemita Kneecap veszélyesebb, mint Bob Vylan
