Az úttörőkre ritkán esik fény. Csak a napok hordalékaiból él a magyar. A jelen elbűvöl, a jelen riaszt, és egyre érdektelenebb a tegnap. Ezt látjuk az élet minden területén. Miért volna másképpen a sportban? A kezdetek ritkán kerülnek szóba. Elfogadjuk, ami nem természetes.
Galla Ferenc az esztergomi bencés gimnáziumban kapta az első lökést ereje csillogtatásához. „Össze-összekaptunk a tanórák előtt és után, s ez birkózásba torkollott” – mondta egyszer. Az iskola falai között még csak rebesgették, hogy mi a dzsúdó, beszéltek holmi nagy dobásokról és esésekről. Amikor 1949-ben a Testnevelési Főiskolára került, a cselgáncssportnak híre-hamva sem volt. De mire befejezte a főiskolát, már megrendezték az első bajnokságot, és Galla középsúlyban aranyérmet nyert. Eldőlt az élete. Egészen pontosan azért, mert örömére és meglepetésére kinevezték a főiskolára tanársegédnek (miközben Tatabányát pályázta meg), hogy aztán meg se álljon a tanszékvezetői címig. A TF volt első és utolsó munkahelye. Negyvenhárom évig szolgálta a „vegyesipari tanszéket”, ahogy egymás között az időszaki és küzdősportok tanszékét nevezték. De Galla nem lett szakbarbár: harminc éven keresztül oktatta a sít, tizennyolc évig a vízi sportokat. S bár cselgáncs- és birkózóedzőként is ott állt a felnőtt válogatottak mellett, igazi szerelme a gyermeksport lett. Megértette és országgá kürtölte, hogy az utánpótlás nevelése nélkül sohasem lesz rangos cselgáncsélet Magyarhonban. A dzsúdóban rejlő sok önvédelmi elem plántálta belé a hitet, hogy megismertesse a legkisebbekkel is ezt a sportágat.
Közhelynek is hathat Galla Ferenc ars poeticája: „Meg kell tanulni a gyerekek nyelvén beszélni. A keresztnevükön szólítani őket. Minden esetben kezet fogni velük. Partnernek lenni. S ha előbb nyújtanák a mancsaikat, mint ahogy én üdvözlöm őket, le kell inteni a nebulókat. Az élet több tonna fegyelem.”
Elszomorítónak látja a képet a Testnevelési Egyetemen. Állítja: a felvételi rendszer felpuhult, a jelentkezők pedagógiai készsége hiányos. Valamikor presztízse és maximális elismertsége volt a TF-nek, mára azonban már odaveszett. Ha ránéz egyik-másik hallgatóra, hiheti, hogy általános iskolással találkozott. Vékonykák, kevés rajtuk az izom. Összehúzzák magukat, a tartásuk is csúnya. Ez elképzelhetetlen volt egykoron. Az emberek szemében a TF – fizikai értelemben – szépséget mutatott.
Mit mutat a versenysport ma? A mester szerint elvesztette arcát és báját. Nem azt sugározza, amit görög földön – anno – elképzeltek. A test és a lélek harmóniája csak ábránd. Lépten-nyomon görbe hátú, rendesen járni sem tudó, csoszogó fiatalokba botlunk. A pénz és a dopping évtizedeit éljük. Az örömszerzés helyett a gyötrődést, a szenvedést tapasztaljuk. Devalválódott az erkölcs.
Két szót járunk körül. E két szó: a tegnap és a holnap. „A tegnap a 80 év, amibe észrevétlenül estem bele – mondja. – A holnap meg az, hogy az életnek észrevétlenül vége szakad. Ez a világ rendje.” De milyen életnek! Teljesült az előre meg sem fogalmazott vágya, hogy a sportban alkosson maradandót. A pedagógiában találta meg. Tíznél több könyvet írt, az elsőt 1958-ban. Egy másik művét az 1966-ban repülőkatasztrófát szenvedett cselgáncsválogatottak emlékének ajánlotta.
Úgy lett kilencdanos mester, hogy nem járt soha Japánban. Abban az országban, ahol Kano Dzsigoro az önvédelmi sportok ismeretében új testnevelési rendszert dolgozott ki, és dzsúdónak nevezte azt. De most Kano arcképe díszeleg azon az aranyérmen, amelyet a kilenc dan mellé kapott. Kaminagát, a japánok legendás versenyzőjét Budapesten ölelhette magához, amikor egy küldöttség soraiban itt járt. Emlékezetébe idézi, hogy a tokiói olimpián a holland Geesink az abszolút kategóriában legyőzte Kaminagát, ami a japán dzsúdó-
sport számára lelki trauma, nemzeti tragédia volt.
Galla Ferenc pályája évtizedeket ível át. Kézfogása erős, ősz haja ellenére megnyerő, fiatalos külsővel áldotta meg a Teremtő. Magabiztosan áll a lábán. Jó belenézni a szemébe, nyugalom és erő árad belőle. Az élet kegyes hozzá: nem volt részese nagy csalódásoknak. Azt művelte egész életében, amibe diákként szeretett bele. Boldog ember. Lakásában Rákóczi-korabeli pisztolyokkal, mindenféle tőrökkel és kardokkal veszi körül magát, de adott esetben képtelen lenne meghúzni a ravaszt. A küzdősportok nagyjai szeretetre méltó, lágy szívű emberek.
Több mint tízezer riasztást kaptak a tűzoltók a vihar miatt
