A szirén és az erőszak

A tel-avivi írónő, Edna Mazya drámáiban (Lázadók, Családi történet) előszeretettel érint kamaszkori kérdéseket. A Kisded játékokat Lőkös Ildikó adaptálta hazai színpadra. Az ősbemutatót a múlt héten tartották a Trafóban.

Pethő Tibor
2009. 09. 16. 22:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Ki a bűnös? Természetesen, aki a bűnt elköveti, mondhatnánk. Az egyszerű válasz mögötti bonyolultabb rétegek kibontására tesz kísérletet a pályakezdő, nagyon tehetséges színész-rendező, Zrinyi Gál Vince. A téma szokványos, a bűnügyi krónikákban egyre gyakrabban szereplő eset egyébként valós történet: tizenéves fiúk megerőszakolnak egy, a középiskolai tanulmányait éppen elkezdő lányt. A történet felváltva idézi az eseményeket, illetve halad időben visszafelé a tárgyalástól a nyomozati szakaszig. A szereplők ugyanazok, mintegy azt az érzetet keltve, hogy az ügymenet alatt a kihallgatók verbálisan újból elkövetik az erőszakot (ezt kissé szájbarágósan ki is mondják). Mindemellett az ügyésznő is egyre erősebb ütésekkel döngöli földbe a síró kisfiúkká változó vagány-süvölvényeket.
Az időben ellentétes mozgású, s ezzel némi feszültséget csiholó jelenetsor gyorsuló tempójú miliőjében a részletek megcsavarják az etikai kérdéseket. A helyszín a külvárosi lakótelep, s a feltehetően rendezetlen körülmények között élő, a nemiség kérdéseivel mindenfajta támogató felnőtt jelenlét nélkül, leginkább a pornográfiából tapasztalatot merítő ifjak a csábítás dramaturgiája szerint alakítják közös délutánjukat a lánnyal, aki a férfi-nő játékba enyhe szellemi visszamaradottsága s naivsága miatt is könnyedén belemegy. A főhősnő így válik egyszerre csábítóvá s a fiúk áldozatává. Hol egy kiszolgáltatott gyermek, hol pedig egy bájaival tudatosan élő, ám kissé retardált kültelki szirén benyomását kelti. Hiába fordulnak el a fiúk, Odüszszeuszt és harcosait idézve, a lány táncától, elég hamar kísértésbe esnek, s ami nem következik be Homérosznál, az megtörténik itt. Tragédia és pusztulás, igaz, elmázolva. Ezen a ponton viszont – az erőszakot szimbolizáló sötétség és az üvöltő gépzene érthetetlenül hoszszúra nyújtott pillanatában – durván megtörik a ritmus. Így válik sajnos teljesen érdektelenné az előadásból hátralévő kis idő. Ez talán a témát túlságosan nem kimélyítő szimpla történetnek is köszönhető, illetve a helyenként megbotló színészi játéknak. Guary Szandra amennyire megfelelő a lány szerepében, épp annyira esetlenül kislányos, mint ügyésznő. A legegyenletesebb s kétségtelenül a legszínvonalasabb játék a lányban is szerelmet keltő Kovács Krisztiáné s részben a jó szándékú, ám kissé sunyi fiú bőrébe bújt Egger Gézáé.
Lezáratlan a vég: egyrészt a probléma nem nyer megoldást. Ugyanakkor hiányzik a szerkezetileg hiteles befejezés is, mintha egy hentesbárd csapott volna le az előadást befejezendő. A közönség zavarából egyébként ezt a rendező nagyon gyorsan lemérhetné, ahogy azt is, hogy érdemesebb lenne a darab szövegét elmélyíteni, átalakítani, jobban megcsavarva az eredeti változatot.
(Edna Mazya: Kisded játékok. Rendező: Zrinyi Gál Vince. KoMa Társulat; Trafó.)

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.