Körbejárta a médiát a hír, mely szerint végre kiderült, ki volt Marian Cozma gyilkosa. Elárulja, ki gyilkolt február 8-án hajnalban?
– Nem kívánom megnevezni, de bizonyítékaink vannak arra vonatkozóan, hogy ki volt az a személy, aki szúrt, jelen pillanatban azonban a nyomozás érdekeire való tekintettel ezt a nevet még nem hozzuk nyilvánosságra.
– Milyen részlet derülhet még ki a nyomozással kapcsoltban, ami miatt nem közlik a gyilkos nevét?
– A nyomozás még nem zárult le, eddig sem tettünk és most sem szeretnénk a konkrét neveket és a bűncselekményeket összekapcsolni.
– Korábban azt nyilatkozták, a nyár végére átadják az ügyet a bíróságnak.
– Igen, de a nyomozás során felmerültek olyan körülmények, kérdések, amelyekre előzetesen nem számítottunk.
– Mint például a „misztikus” kés esete, amit a gyilkosság után hat hónappal kezdtek el keresni?
– A gyilkosság helyszíne adott volt, tartottunk ott helyszíni szemlét, kerestük az elkövetés eszközét, de a bárban és környékén nem találtuk. A nyomozás során derült ki, hogy a gyilkos kés hollétét illetően merre induljunk, hogy milyen irányba menekültek a tettesek – a menekülés útvonalát ők ugyanis nem árulták el, sőt a gyilkosságot is konzekvensen tagadják. Léteznek prioritások egy nyomozás során.
– Miből gondolták, hogy a 8-as főút mentén dobták el a kést? Netán ez csak egy sejtés, ellenőrizendő szál volt?
– Igen.
– Tisztázzuk, miért érkezett az enyingi csapat Veszprémbe. Korábban ugyanis számtalan verzió élt az alvilági hatalomátvételtől a leszámoláson át a szerelemféltés miatti bosszúig.
– Utánajártunk az ön által említett összes feltételezésnek, de a nyomozás adatai egyértelműen azt támasztják alá, hogy a csapat szórakozni jött a városba.
– Vagyis önök szerint egy véletlen baleset következménye Marian Cozma halála.
– Egy teljesen spontán szórakozóhelyi összeszólalkozás végén történt meg a tragédia, ami nem volt előre eltervezve, egyszerűen így alakult. Nem is vett részt a verekedésben a társaság összes tagja, többen a késelés előtt elhagyták a szórakozóhelyet, ez is azt erősíti, hogy nem beszélték meg előre.
– Ellenőrizte a rendőrség azt a szálat, hogy a késelés előtt órákkal már történt egy hasonló garázda inzultus ugyanazon a helyszínen, csak mások sérelmére?
– Igen.
– Tett valaki bejelentést?
– Nem.
– De a helyszínen négy szolgálaton kívüli rendőr is tartózkodott.
– Igen, ki is hallgattuk őket.
– Akkor úgy kérdezem: a civilben szórakozó rendőrök tapasztalták az első inzultust?
– Nem, nem tudtak róla. De ezt nem kell annyira kiemelni, mert nem volt korábbi és későbbi eset, ez egy folyamat volt: odaértek, némelyekben már ekkor feltűnést keltettek viselkedésükkel, több szinten tartózkodtak, járkáltak, közben egy részük elkezdett lökdösődni. Mi az egész éjszakát mint folyamatot vizsgáljuk.
– Nem tartja furcsának, hogy órákkal előbb valakik ugyanolyan garázda tevékenységet folytatnak, mint két órával később? Ez ugyanis erődemonstrációnak tűnik: a szórakozó közönség, a veszprémiek jegyezzék meg az arcukat, terjedjen csak el a hír arról, hogy ott jártak, legyen „rend”. Ez szinte kizárná, hogy a társaság kizárólag szórakozni érkezett a helyszínre.
– Mint az előbb említettem, nem volt korábban „ugyanolyan garázda tevékenység”, a nyomozás adatai erre nem mutatnak.
– Korábban a megyei főkapitány azt nyilatkozta: a helyszíntől távolabb, egy másik szórakozóhelyen jártak járőrök, utóbb azonban kiderült: megjelentek rendőrök a gyilkosság előtt a Patrióta lokálban is.
– A Veszprém Megyei Rendőr-főkapitányság ügyeletére, a sajtóban megjelent hírekkel ellentétben február hetedikén éjszaka, a bűncselekmény elkövetését megelőzően a Patrióta lokálból nem érkezett bejelentés, nem járt ott a bűncselekmény elkövetését megelőzően szolgálatban lévő rendőr, rendőri intézkedés sem történt.
– Jó, akkor rekonstruáljuk, hogy a nyomozás jelenlegi állása szerint mi történt a végzetes éjszakán.
– Miután megérkezett az „enyingi csapat”, lementek az alsó szinten található diszkóba, amely nagyon zsúfolt volt, ezért inkább felmentek a tetőtéri bárba. Némelyikük ivott, volt, aki unatkozott közülük, és hazament, a társaság egy része pedig újra lement a diszkóba; le-föl mászkáltak.
– És akkor összeszólalkoztak a pultos-nővel, akit bántalmaztak. Ekkor érkeztek oda a kézilabdázók.
– Nem, ilyesmi egyáltalán nem történt, a hölgy ezt cáfolta.
– Akkor miért kötöttek bele Cozmába?
– Volt egy négyfős társaság, amely a lenti részen maradt, és konfliktusba keveredett Marian Cozmával, aki a barátnőjével táncolt, szórakozott; nem lökdösődött, nem verekedett. Nekik azonban valamiért nem tetszett a sportoló, talán mert túl magas volt, vagy mert ránéztek, és ő nem sütötte le a szemét, és visszanézett, nem tudjuk pontosan, a lényeg az, hogy rátámadtak.
– Ki volt ez a négy ember?
– N. Győző, P. Gábor, R. Sándor és Sz. Iván.
– N. Győző keveredett konfliktusba először Cozmával? Védője állította: földre kerültek, és üvegcseréptől lett véres a sportoló ruhája. De az is tudható, hogy két szúrás érte Cozmát, és a vese tájéki a diszkóban érte a kézilabdázót.
– Ugyan néhány szakértői vélemény még hiányzik, de a rendelkezésre álló adatok szerint a veseszúrás a diszkóban érte Cozmát.
– De nem N. Győző szúrt...
– Hogy ki szúrt, egyelőre nem kívánjuk közölni.
– És valóban ő verekedett össze a sportolóval?
– A négy gyanúsított szorosan egymás mellett állt, nincs jelentősége, hogy ki ütött először vagy másodszor, mert a verekedés néhány pillanat alatt alakult ki.
– A többi kézilabdázó hol tartózkodott?
– Táncoltak, szórakoztak, mások Cozma védelmére keltek.
– Ivan Pesic és Zsarko Sesum?
– Nem, Pesic és egy másik kézilabdázó, Uros Vilovski, aki szerencsére nem sérült meg.
– Más is védelmezte a játékost?
– Nem.
– Korábban elterjedt, hogy több gyanúsított egyöntetűen azt vallotta, Raffael Sándor szúrt. Most mégis ott tartunk, hogy azt hajtogatják: semmi közük a gyilkossághoz, és egymás ellen sem vallanak.
– Csak ismételni tudom önmagam: sem a tanúk, sem a gyanúsítottak vallomásáról nem adunk tájékoztatást.
– Milyen értékes nyomokat tudtak rögzíteni, ami érdemben előrevitte a nyomozást?
– Rengeteg nyomot rögzítettünk, de erre pontosan csak akkor tudnék válaszolni, ha már minden szakértői vélemény a kezemben lenne.
– A szúrás után elmenekültek a tettesek. Hogyan kerültek a rendőrség látómezejébe?
– A tanúkihallgatások és a belső videofelvételek alapján beazonosítottunk több arcot, némelyikük szerepelt a rendőrségi nyilvántartásban.
– Mennyi idő alatt sikerült összegyűjteniük az összes nevet, aki az enyingi csapattal tartott?
– A huszonöt fő az ország különböző részeiből érkezett Enyingre, így személyük a veszprémi nyomozók előtt ismeretlen volt. Csak ketten élnek közülük Veszprémben, de ők sem tudtak azonosítani mindenkit. Ez a csapat Enyingre kapott meghívót, onnan indultak tovább a városba.
– Tehát mennyi idő alatt sikerült a csapatot összeszedni?
– A nyomozás kezdetétől számítva pár héten belül.
– Távol álljon tőlem, hogy tippet adjak a nyomozóknak, de felmerül a kérdés: miután ismertté váltak a főbb elkövetők, nem lett volna célszerű tanúvallomásra behívni az ismeretségi körüket? Tőlük talán gyorsabban megtudhatták volna azoknak a nevét, akik Enyingről Veszprémbe tartottak.
– Ezek csak feltételezések. Most hívjuk be annak az R. Sándornak, aki Pesten is él, Sárbogárdon is van lakcíme, külföldön is sok időt tölt, az összes ismerősét, rokonát? Talán ez nagyobb munka lett volna, mint amit így elvégeztünk. Egyébként a társaságból sem ismert mindenki mindenkit. Mi más úton, de a huszonöt fős csoport összes tagját azonosítottuk.
– Elterjedt, hogy nem a körözés miatt állították meg Raffalékat, hanem gyorshajtásért. Vagy egy kamera rögzítette az autójukat, netán rutinellenőrzés kapcsán kerültek kézre?
– Örülök, hogy ismét szóba került ez a téma, mert ez a sajtóhírekben nagyon negatív környezetben jelent meg. Én a kollégáimmal együtt a mai napig sikertörténetként élem meg azt, hogy a teljesen ismeretlen elkövetőket ilyen gyorsan sikerült elfognunk. Vasárnap hajnali háromkor volt a gyilkosság, és aznap délután ötkor már kiadtuk az első körözést, vagyis fél nap alatt voltak gyanúsítható személyeink. Minden teljesen szabályosan, a jogszabályoknak megfelelően történt, tökéletes együttműködés volt a rendőrség, az ügyészség és a bíróság között. Az osztrák kollégák az elfogatóparancsok alapján fogták el a menekülő elkövetőket.
– A gyanúsítottak ügyvédei nemegyszer kifogásolták, hogy több alkalommal, indok nélkül elmaradtak a helyszíni kihallgatások. Ennek mi volt az oka?
– Akkor folyamodunk ehhez az eszközhöz, amikor mi azt jónak látjuk. Megvan a sorrend, hogy mit, mikor, miért csinálunk.
– Egyáltalán: volt helyszíni kihallgatás?
– Természetesen, döntő fordulatot ugyan nem hozott, de néhány dolgot tisztázott.
– A nyomozás során vizsgálták az enyingi banda tagjainak gyarapodását, életmódját?
– Amennyiben a nyomozás érdekében szükséges volt, vizsgáltuk.
– Tehát kijelenthető, hogy a gyanúsítottak alapvetően korábban is bűnözésből éltek?
– Vannak ilyen adataink; történtek gyanúsítások más, korábban elkövetett bűncselekmények vonatkozásában is.
– Az egyik védő szerint a Cozma-ügyet már régen le lehetett volna zárni, ha a rendőrség nem azzal lenne elfoglalva, hogy a feltételezett tettesekre más bűncselekményeket is rábizonyítson.
– A rendőrségnek kötelessége eljárni minden olyan bűncselekményben, ami a tudomására jut. Az ismert élet elleni bűncselekmények miatt indított nyomozás során mi nem mentünk el szó nélkül egyetlen jogsértés mellett sem.
– Várható még újabb személy előzetes letartóztatása?
– A nyomozás még nem zárult le.
– Képbe került valaki?
– Folyamatosan érkeznek az információk.
– A kilenc gyanúsítotton kívül a többi tizenöt személyről mit tudhatunk? Hiszen ha ők is bűnöző életmódot folytattak, akkor elképzelhető, hogy most is abból élnek.
– Hogy ki milyen életmódot folytat, az nincs összefüggésben azzal, hogy ebben a bűncselekményben milyen szerepe volt, ha volt egyáltalán, hiszen többen hazamentek, mire a gyilkosság megtörtént. De őket is kihallgattuk.
– Létezik szervezett alvilág Veszprémben, és van-e köze a gyilkossághoz?
– A nyomozás során a csoporttal öszszefüggésben minden szálat megvizsgáltunk, így a Veszprémbe jövetelük lehetséges okait is. A társaságnak mindössze két veszprémi tagja volt, így veszprémi alvilágról ebben ügyben nem kell beszélni.
– Arról a veszprémi vállalkozó testvérpárról beszélünk, akiket a sajtó egy szerelmi bosszú kapcsán emlegetett?
– Igen, B. Csabáról és B. Tamásról van szó.
– Az ő szerepük tisztázódott?
– Ők is tagjai a huszonöt fős társaságnak.
– Talán éppen ők javasolták, hogy Veszprémbe menjen a banda?
– A nyomozás adatai szerint igen.
– A testvérekkel kapcsolatban felmerült szerelmi szállal, ami egy T. Helga nevű hölggyel hozható összefüggésbe, mire jutott a rendőrség?
– Ez a vonal teljesen fals, tisztáztuk.
– Vagyis a hölgy nem járt Cozmával, az ominózus éjszakán nem volt közöttük szóváltás, és nem azért hívták az enyingieket a szórakozóhelyre, hogy Cozmát megleckéztessék? Semmilyen kontaktus nem volt közöttük aznap éjjel?
– Nem.
– Nem is ismerték egymást?
– De igen. Veszprémiek voltak mindketten.
– Év végén valóban át tudják adni a bíróságnak az ügyet?
– Igen, ezt tervezzük. Tudnia kell a közvéleménynek, hogy több mint ötszáz tanút hallgattunk ki, még ma is szembesítéseket végzünk, számos szakértői véleményt várunk. A vallomásokban olykor eltérések, ellentmondások tapasztalhatók, ezeket is mind tisztáznunk kell még. A főkapitányság bűnügyi osztályának teljes létszáma ezen az ügyön dolgozik egyéb munkái mellett. Nem két nap egy nyomozás.
– Az emberek a tévésorozatokban azt látják: a labor eredmények, szakértői vélemények azonnal elkészülnek, ezek alapján azt várják, idehaza is olyan gyorsan oldódjanak meg az ügyek, a Cozma-ügy is, mint a filmben.
– Az a film. Amit való világnak hívunk, és amelynek mi magunk vagyunk a szereplői, legtöbbször más feltételek és más forgatókönyv szerint forog.
Washington
A horvát kormányfő óva intett a vámháborútól
