Beesve az asztal alá

Mióta 1958-ban Budapesten megrendezték az első asztalitenisz Európa-bajnokságot, mostanáig mindössze egyetlen kontinenstorna akadt, amelyen a magyar versenyzők nem szereztek érmet: az 1962-es nyugat-berlinin, ám ezen nehéz is lett volna dobogóra állniuk, tudniillik erre politikai okok miatt el sem utaztak. Amikor azonban szombaton kora délután a stuttgarti Eb női egyéni negyeddöntőjében Tóth Krisztina elbúcsúzott, végérvényessé vált, hogy most először bizony aktív részvétel mellett is érem nélkül maradtunk. Az eddig huszonhét Eb-n begyűjtött 39 arany, 29 ezüst és 43 bronz után…
Már az is történelmi mélypont volt, hogy a két éve Belgrádban Európa-bajnok, tavaly Szentpéterváron második női csapatunk tizenkettedik lett – korábban a kilencedik hely volt a legrosszabb helyezésünk –, de a férfiak tizenhatodik helyét, ami búcsút jelentett a Bajnoki Divíziótól, ugyancsak nehéz volt megemészteni. Majd pedig az volt felettébb kínos, hogy pénteken este a címvédő Tóth Krisztina, Póta Georgina kettős a negyeddöntőben, tehát már éremért játszva 3:0-s vezetésről 4:3-ra kikapott a német Barthel, Silbereisen duótól. (Amely aztán hajszálpontosan így járt a Bátorfi Csilla által trenírozott olasz Stefanova, Tan Wenling egységgel. Tóthék tavaly a döntőben éppen az itáliaiakat verték, akiknek most is be kellett érniük az ezüsttel, az arany a román Dodean, Szamara kettősé lett.)
Sajnos Tóth Krisztina az egyéni negyeddöntőjében nem tudott komoly ellenállást kifejteni a kínai származású német Wu Jiaduo ellen, akivel amúgy a Bundesligában a bajnok Kroppach együttesében csapattársak. Bár hétszeres Európa-bajnokunk 21. a világranglistán, és öt hellyel megelőzi Wut, utóbbi 4:0 (6, 8, 3, 4)-ra nyert; s a nyolc között ez volt a legegyértelműbb kimenetelű összecsapás. Tóth csak azzal tudta meglepni az ellenfelét, hogy csokoládéval felköszöntötte a 32. születésnapján…

Egy csarnok, két város. A 2011-es asztalitenisz Európa-bajnokság lesz az első olyan világverseny a földkerekségen, amelyre hivatalosan két városban, mégis egy csarnokban kerül sor. Gyaníthatóan ilyen eset máshol nem is állhat elő: Lengyelországban Gdansk és Sopot adminisztrációs határa ugyanis éppen áthalad a sportcsarnokon, a kosárlabdapálya felezővonala.