Bizonytalanság övezi az egynyelvűséget

Ötven óriásplakáton hirdeti a szlovákiai magyar közéleti hetilap, a Szabad Újság kiadója, hogy „Az olvasó nemzetisége? Nem akadály, ha megérti, amit olvas!”. Az óriásplakátok szeptember elsején jelentek meg Dél-Szlovákia-szerte, azaz a szlovák államnyelvtörvény életbelépésének napján.

Pozsonyi visszafogottság. Knut Vollebaek pozsonyi látogatása visszafogottá tette a szlovák sajtót és a politikusokat, akik az EBESZ főbiztosának budapesti látogatása után egyértelmű győztesnek érezték magukat a nyelvtörvény körül kialakult vitában. Igaz, Vollebaek Pozsonyban is megismételte, hogy a jogszabály nem ellentétes a nemzetközi joggal, de hozzátette, „attól még nem jó a jogszabály”. S bár elmondta, a törvény bírálói „olykor csúsztattak, és eltúlozták a kritikát”, de azt is hozzátette, „azért szükséges a pontosítása, mert ellenkező esetben ki lehetne használni a kisebbségek ellen, akkor viszont már ellentmondana a szlovák alkotmánynak is”. (N. S.)

(Pozsony)

Varga Péter, a hetilap tulajdonosa nem is titkolja, azért döntött az „egynyelvű plakátok mellett, hogy világossá váljék, mire vonatkozik és mire nem a nyelvtörvény, hogy valóban büntetnek-e, ha valaki a „leglogikusabb lépést teszi meg: a magyar nyelvű lapot, amit nyilván csak magyarok vásárolnak, lehet-e, szabad-e a sajtótermék nyelvén reklámozni”. A lapkiadó igazából nem tudta meg a választ, mert időközben – nemzetközi nyomásra is – visszakozott a szlovák kulturális tárca, s addig nem ró ki száztól ötezer euróig terjedő büntetést senkire, amíg az EBESZ kisebbségi főbiztosa által javasolt módon nem dolgozzák ki „a törvény értelmezését”. Az viszont egyértelműé vált, hogy a hivatalnokok körében komoly bizonytalanságot okozott a törvény és annak értelmezése. A plakátokra felfigyelt az egyik szlovák kereskedelmi televízió, amely a szlovák nyelvtörvény nyilvánvaló megsértéseként kezelve az esetet több központi hivatalt is megkeresett – a kulturális minisztérium mellett a kormány kisebbségi alelnökének hivatalát és a reklám-szakfelügyelőséget is –, hogy megtudja, ilyen esetben kinek a kötelessége intézkedni, illetve milyen büntetésre számíthat januártól az „elkövető, de senki nem tudott válaszolni arra, kinek a feladata figyelmeztetni a lapkiadót a törvénysértésre, és ki az, aki eljárhat ellene.
Varga Péter, a Szabad Újság kiadója lapunknak nyilatkozva elmondta: nem megnyugtató számára, hogy „megúszta a büntetést”, mert az ő esete is csak azt bizonyítja, „gumitörvényről van szó, amelyet mindenki úgy értelmez, ahogy akar, ugyanakkor senkinek nem ad lehetőséget arra, hogy amennyiben rosszindulatúan alkalmazzák ellene, hogyan és hol tud védekezni, miként tudja elkerülni a büntetést”.
A kiadó mindennek fényében döbbenten hallgatja a szlovák politikusokat, „akik hazugsággal, csúsztatással és piszkos kampánynyal vádolják a Magyar Koalíció Pártja politikusait a nyelvtörvény kapcsán, holott az én esetem is azt bizonyítja, a nyelvtörvény rossz, és úgy gondolom, módosítása nélkül nem is lesz úgy alkalmazható, hogy ne sértse a kisebbségi jogokat”.