Butikszabadság Magyarországon

A forradalom – ahogyan Marxék tanították – nyilván tényleg felfalja gyermekeit (lásd nagy francia forradalom), a véres hatalomátvétel nyomán megvalósított diktatúrát viszont – például a szocializmust – már a potentátok gyermekei, rokonai, csókosai, új generációi kebelezik be, hordják szét, teszik tragikomikussá. Az a temérdek éhes száj, az a temérdek üres bendő, a megannyi kérő, árva tenyér. (Igaz, ez utóbbi jelenséget Marxék idő hiányában már nem térképezhették fel, pedig rájuk fértek volna a tanulságok.)
A Visszaszámlálás című rendszerváltó sorozat az m1-en most épp a nyolcvanas évek magyar butikvilágánál tart. Már a beharangozó is tudtunkra adja, hogy a Burdából vagy olasz divatlapokból többnyire ügyetlenül koppintott, nagyon gyenge minőségű alapanyagból hevenyészve megvarrt divatholmik világa az egyik legsúlyosabb csapást mérte a szocializmusra. A butikholmik varratásához ugyanis ipari mennyiségű olcsó ruhaanyagra volt szükség. S kik tudták ezt a legkönnyebben megoldani a szocialista gyáripar konstellációjában? A káderrokonok, kádergyerekek. Azok is ők voltak, akik a legkönnyebben tudták többé-kevésbé legalizálni magántevékenységüket. (Már a kötőgépes korszak idején is, amelyet Csurka István is megörökített egy novellájában.) S megint csak ők jutottak ki a legkönnyebben nyugatra, hogy némi szabad levegőt szívjanak. Ez a levegő aztán bele is ivódott azokba a butikholmikba, amelyeket koppintottak, gyártottak, eladtak. Mert a színüket engedő, formájukat az első mosás után elvesztő butikholmikkal azt a leheletnyi becsempészett szabad levegőt vettük meg, semmi mást. (Anyukánk kocavarrónő barátnője igazság szerint sokkal szebben varrt, csakhogy azt a kis kócos szabadságot nem tudta sehogy se beleöltögetni nekünk a legcsinosabb ruhadarabba sem.) Később a városi középosztály egy része is nekibátorodott, és kijárt magának valami kis boltocskát, megérezve az új idők új szeleit, nem utolsósorban azt, hogy már a potentátok retyerutyája sem szeretné, ha le kellene húzni a butikrolót. S hát így köszöntött ránk a rendszerváltás.
Az m1 sorozata három jellegzetes figurát mutat be a nyolcvanas évek divatvilágából. Diós Kati modellkarrierje végeztével megjelenésjavító iskolát nyit civileknek, amely máig működik Nők iskolája néven. Gerlóczy Magdolna a szülei tudta nélkül jelentkezik a Miss World Hungaryre, amelyet meg is nyer, s aztán Olaszországban bontakozik ki modellkarrierje. Pataki Ági, akit addig mindenki Fabulon Ágiként ismer a reklámokból, a Váci utcában – nem éppen az elsők közt – butikot nyit a nyolcvanas évek közepén. Az exkluzív kis üzlet, amelyben csupán néhány modell kapható, jól jövedelmez, bár állandók a feljelentések és az ellenőrzések. Teljes üzleti legalitás nem lehetséges, csak a kiskapuzás. A póráznak és a látszatnak ugyanis meg kell maradnia, amíg csak vörös csillag világít a magyar Parlament tornyán.
(Visszaszámlálás, m1, szeptember 14., 22.55.)