Emlékkiállítás Benedek Elekről

Száz évvel Kazinczy után, 1859-ben született az erdélyi Kisbaconban, és nyolcvan évvel ezelőtt hunyt el Benedek Elek. Nemcsak meseíró és -gyűjtő volt, de számos újság, köztük gyermekeknek szánt lapok alapítója és szerkesztője is. Folyamatosan publikált; a Cimbora szerkesztőjeként ő fedezte fel Dsida Jenő tehetségét. Ő honosította meg hazánkban a krónika szépirodalmi jellegű műfaját – amint arról Ignotus is megemlékezett a Nyugatban. A meséken kívül szépirodalmi műveket is alkotott, ifjúsági regényeket is írt – minden korosztályt más nyelvezettel szólított meg. Parlamenti képviselő volt, és tankönyveket is írt, ezenkívül könyvsorozatot szerkesztett, amelyben Jókai, Móricz, Krúdy és Kaffka Margit első kiadású művei is napvilágot láttak. Ő adott ki először önálló kötetet a Grimm fivérek meséiből, s az ezeregy éjszaka történeteinek Benedek Elek-féle fordításai mind a mai napig megjelennek újabb kiadásokban.
A Várnegyed Galériában rendezett emlékkiállítás megnyitóján Nagy Gábor Tamás I. kerületi polgármester elmondta, hogy Benedek Elek munkássága révén honosodtak meg kultúránkban a klasszikus népmesei fordulatok, mint a „Hol volt, hol nem volt, az Óperenciás tengeren is túl, ott, ahol a kurta farkú malac túr…” Rámutatott, hogy minden magyar gyermek ezekkel a fordulatokkal indul útra az életben, ezek által kezdi elsajátítani a nyelvet.
A tárlaton szerepel annak a levélnek a fakszimiléje, amelynek írása közben Elek apót halálos agyvérzés érte. Utolsó leírt sora – „fő, hogy dolgozzanak” – a kisebbségi lét és az erdélyi magyar írók jelmondatává lett, akik közül Tamási Áron és Nyírő József nemzedékét fiainak nevezte, és ők is apjukként tekintettek rá.