Engedd, hogy csináljam!

Szokatlan módszerekkel képezi a jövő reménybeli döntéshozóit a globális nevelés európai hálózatba tömörült szervezete. A magyarok pénzhiány miatt kimaradhatnak a jóból.

Húszéves, vak, kongói menekült vagyok Franciaországban. Legalábbis a játék szerint. Velem egy sorban, kézen fogva, több- tucatnyi fiatal áll különböző szerepekben. Ha igaz rám, hogy semmilyen jellegű hátrányos megkülönböztetéstől nem kell tartanom a lakóhelyemen, akkor egyet előre léphetek. Én most nem mozdulok. A mellettem lévő lány egy fehér diplomata gyermekét alakítja, és már jó tíz lépéssel előttem jár. Nem jó érzés, amikor el kell engednünk egymás kezét, mert jobb oldali szomszédom roma kisgyerek Kelet-Európában. Később, ebéd közben fél kézzel eszünk, utána fél lábbal közlekedünk. Így hamar ráérez az ember, milyen lehet annak a húszezer sebesültnek az élete, akik évente taposóakna áldozatává válnak szerte a világban. „Mondd el, és elfelejtem, mutasd meg, és megjegyzem, engedd, hogy csináljam, és megértem” – tartja a kínai mondás. Ezt itt komolyan veszik.
A GLEN (Global Education Network of Young Europeans, az Európai Fiatalok Globális Nevelési Hálózata) kétszer egy hetes képzése interaktív módszereivel globális problémákra, összefüggésekre és saját felelősségünkre hívja fel a figyelmet. A GLEN különlegessége a kritikai szemléletmód és a résztvevők aktív szerepe a tréningeken. Minden feladat, kérdés megoldása közös megegyezésen alapul, amit sokszor heves, de konstruktív vita előz meg. A szakértői előadások témái érzékeny pontokat érintenek, provokatív módszereik és a nyugatitól eltérő, gyökeresen új perspektívák felvetése sok embert billent ki az egyensúlyából – legyen szó a szegénységről, az erőforrások egyenlőtlen elosztásáról, a környezetszennyezésről, éghajlatváltozásról, fegyveres viszályokról vagy az emberi jogok helyzetéről. Az egyéves folyamatban az első két szeminárium előkészítő képzés is a három hónapos önkéntes projektmunkára, amelyet a résztvevők Afrikában, Ázsiában vagy Dél-kelet-Európában teljesítenek. A fiatalok párban készülnek és utaznak ki a projektre. A pár két tagja általában különböző nemű, egyikük német, a másik kelet-közép-európai. A képzésen nagy hangsúlyt fektetnek arra, hogy képesek legyenek együttműködni, és konfliktuskezelési módszereket is elsajátítanak. Nem szerencsés, ha valaki a környezetén bosszulja meg a hosszú, kényelmetlen vonatutat a 35 fokban, Tanzániában. A kulturális különbségekre is kitérnek, ami fontos minden olyan ország esetén, ahol nem úgy működnek a dolgok, ahogy megszoktuk.
A tizenegy uniós tagállam (Csehország, Észtország, Franciaország, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Magyarország, Málta, Németország, Szlovákia, Szlovénia) civil szervezeteinek összefogásából 2003-ban létrejött hálózatot elkötelezett fiatalok irányítják. A GLEN azzal a céllal alakult, hogy az új tagországok fiataljai is részt vehessenek fejlesztési és globális nevelési projektekben. Ezáltal erősödik az Európán belüli együttműködés, a résztvevők pedig saját társadalmukat is formálhatják. Magyar részről a Magyar Önkéntesküldő Alapítvány választ és küld ki évente három-négy önkéntest oktatási, környezetvédelmi projektekre főleg olyan országokba, amelyek a magyar fejlesztéspolitika számára fontosak. A visszaérkezők élménybeszámolókat tartanak és globális nevelés projekteket szerveznek. Tavaly hazaérkezett önkénteseink utazó fotókiállítást, előadásokat és foglalkozásokat tartottak általános iskolásoknak. A csehek a futball nemzetközi népszerűségét kihasználva olyan projektet szerveztek, amelyben afrikai nyomornegyedből érkezett tehetséges fiatalok focimeccseket játszottak az ottani gyerekekkel és meséltek saját kultúrájukról, életükről.
A magyar projektek képzés és pénzügyi támogatás hiányában kisebb volumenűek, ráadásul önkénteseink további részvétele is veszélyben forog. Egy önkéntes úgy háromezer euróba „kerül”, de pénz hiányában a magyar fél nehezen tudja finanszírozni a résztvevőket. Ez annál sajnálatosabb, mert a GLEN kiváló eszköz egy tudatosabb, a XXI. századi problémákra felkészültebb társadalom kialakítására, ráadásul a program költségei beleszámolhatók a hazai nemzetközi fejlesztéssel kapcsolatos vállalások (GDP 0,17 százaléka) teljesítésébe. A fiatalok sok tudást és tapasztalatot képesek átadni környezetüknek; nemcsak globális, de olyan belföldi problémák kapcsán is hallatják a hangjukat, mint amilyen a migráció, a kisebbségek helyzete vagy a környezetvédelem. A tapasztalat szerint közülük sokan később aktív tagjai, felelős vezetői lesznek állami és civil szervezeteknek is. Ilyen emberekre itthon egyre nagyobb szükség lenne.