Érdemeik elismerése

„Eredményesen őrködött a pénzügyi szektor biztonságos, átlátható, tisztességes működése felett.” (Farkas István, volt PSZÁF-vezető a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje kitüntetésének indokolása)„A magyar gazdaság versenyképessége érdekében kifejtett, elkötelezett, több évtizedes munkája elismeréseként.” (Winkler Gyula, a Wallis volt vezére Magyar Gazdaságért díjának indokolása)

A legnagyobb talány az marad, hogy ha Farkas István ennyire lelkiismeretesen szemmel tartotta a hazai pénzintézeteket, akkor miért kellett a kormányfőnek a kitüntetés indokolásában szereplő feladattal mégis egy másik személyt, nevezetesen Farkas Ádámot megbíznia

Kissé nehezen körvonalazható, milyen kiemelkedő szolgálatokat tett a nemzet javára a pénzügyi felügyeleteket öt éven át irányító Farkas István, illetve a Wallis egykori vezetője, Winkler Gyula ahhoz, hogy magas állami kitüntetést nyerhessenek el, de bizonyára méltányos elismerésben részesültek odaadó munkájukért. Ugyanakkor Gergényi tábornok Pro Urbe díjazásának erkölcsi mélypontját követő némi értékzavarra utal az idén júniusban lemondásra kényszerített Farkas, és a Miniszterelnöki Hivatalban tanácsokat osztogató volt hajdú-bétes és wallisos Winkler teljesítményének hivatalos elismerése. Ahhoz képest, hogy a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF) volt vezetőjének tavasszal még azért kellett küzdenie, hogy a felügyeletet harmatgyenge teljesítménye miatt ne olvasszák be a jegybankba, az augusztus 20-i középkereszt kissé ellentmondásosnak tűnik. Winkler esetében a Hajdú-Bét csődjét és a kifizetetlen beszállítók vesszőfutását is felölelő szakmai pályát „versenyképesség növeléseként” értelmezni pedig még ennél is távolabb esik a tények birodalmától. Mindezek ellenére teszünk egy szerény kísérletet annak feltérképezésére, hogy a díjazottak a mindennapi munkájukon felül mely területen és vajon miféle különleges teljesítményt nyújthattak ahhoz, hogy ilyen kitüntető figyelemben részesülhettek.
Miközben az elmúlt évben a pénzügyi vállalkozások egyoldalú feltételrendszerén alapuló kilakoltatásai, a MÁV biztosítójának összeomlása, a kendőzetlen uzsorahitelezés, a bankok egyoldalú szerződésmódosításai és a devizahitelezés kockázatainak eltussolása a pénzügyi felügyeletek felelősségre vonását indokolta volna, a miniszterelnök „a magyar pénzügyi piac biztonságos működése érdekében kifejtett tevékenységéért” jutalmazta meg a PSZÁF volt vezetőjét. Kifürkészhetetlen, mit jelenthet Bajnai Gordon szótárában a biztonságos működés, de ezek szerint az elmúlt évben nagyon nagy volt hazánkban a pénzügyi biztonság, amely háborítatlansága felett Farkas „eredményesesen, átláthatóan és eredményesen őrködött”. A nemrég kitüntetett Farkas István kényszerű lemondása (értsd: ellehetetlenítése) előtt egyébként számos hazai bank besorolásán rontott több nemzetközi hitelminősítő, elsősorban a devizahitelek magas aránya miatt, ők azonban valószínűleg túl távolról szemlélték az eseményeket ahhoz, hogy érezzék a fene nagy biztonságot. A kormányfő szerint valószínűleg az sem veszélyeztette a stabilitást, hogy a hazai bankrendszer saját betétállománya 160 százalékának megfelelő összeget helyezte ki hitelként, főként devizában. A három hónapra felfüggesztett ingatlanalapok befektetői sem érzékeltek sokat a PSZÁF védőernyőjéből: az alapok befagyasztása olyan sokáig tartott, hogy a megtakarítások értéke 40-50 százalékkal zsugorodott, mire a gyanútlan tulajdonosok végre szabadon hozzájuthattak számláikhoz, addig gyakorlatilag ölbe tett kézzel kellett kivárniuk vagyonuk elolvadását. Míg más országokban leváltották vagy felelősségre vonták a bankfelügyeletek azon vezetőit, akik nem figyelmeztettek időben a pénzügyi rendszerben felgyülemlő kockázatokra, addig nálunk középkereszt (polgári tagozat) jár mindezért. A legnagyobb talány azonban mégis az marad, hogy ha Farkas István ennyire lelkiismeretesen szemmel tartotta a hazai pénzintézeteket, akkor miért kellett a kormányfőnek a kitüntetés indokolásában szereplő feladattal mégis egy másik személyt, nevezetesen Farkas Ádámot megbíznia nemrég. Az erélytelenség és az alacsony hatékonyság miatt a jegybankba történő beolvadás veszélyével szembenéző PSZÁF új vezére megválasztásakor ugyanis az eddigi működés gyökeres átalakítását és a fogyasztóvédelmi szempontból biztonságos rendszer kiépítését jelölte meg legfontosabb tennivalójaként, ráadásul az ország pénzügyi sérülékenysége egyik felelősének magát az átalakítandó felügyeletet nevezte meg. Volt elnökük kitüntetéséhez a PSZÁF dolgozói mindenesetre nyílt levélben gratuláltak, „ezúton elismert munkája ugyanis maradandó értéket jelent a felügyelet munkatársai számára”.
Az értékrendválságot mutatja, hogy ma hazánkban Magyar Gazdaságért díjat kaphat olyan személy is, akinek nevéhez többek között a nagy múltú Hajdú-Bét felszámolása is kötődik.
Winkler Gyula, a Wallis volt vezérigazgató-helyettese még a gazdasági tárca miniszteri főtanácsadójaként részesült állami kitüntetésben elkötelezett munkájáért, azóta már a Miniszterelnöki Hivatalba követte egykori kollégáját, Bajnai Gordont. Vélelmezzük, hogy a kitüntetett személyének kiválasztásakor a Wallis nevéhez fűződő, több korábbi ügyletet is kifogásoló Állami Számvevőszék munkájának értékelése is szerepet játszhatott. A jutalmazási rendszer ellentmondásainak másik szép példája Veres János keleti kapcsolatokért felelős kormánybiztos kinevezésének apropója: a hivatalos indokolás ugyanis kiemeli, hogy a volt pénzügyminiszter sokat tett az ország a pénzügyi stabilitásáért és a költségvetés egyensúlyi pozíciójáért. Ennyi elismerés után marad némi hiányérzetünk. Senkit nem tüntettek ki például a „megállított” kormányzati negyed előmunkálataiért, igaz, az ügynek több felelőse is lenne, így nehéz választás elé állítaná az előterjesztőket. Könnyebb lenne a helyzet Draskovics Tibor esetében, akit szinte bármiért el lehetne ismerni, az eddig tízmilliárdba kerülő áfa-visszatérítések visszatartásától a hazai terrorszervezetek felszámolásáig. Kitüntethetnék Szilvásy György volt titokminisztert a lízingeléses-visszabérléses állami ingatlanok ingyenes megszerzési módszerének kidolgozásáért és sikeres működtetéséért. Vértes Andrást az általa vezetett GKI Gazdaságkutató Intézet a pártatlan és a valósághű gazdasági előrejelzéseiért, és a pénzügyi válság begyűrűzése veszélyeinek felismeréséért. Magyar Bálintot, az iskolák digitális forradalmáért, a digitálistábla-csomagok harmincmilliárdos közbeszerzésének tisztaságáért, az uniós képzési pénzek jó hasznosulásáért.
A Nemzeti Fejlesztési Ügynökség vezetőit a brüsszeli források gyors lehívásáért, az uniós támogatásból megvalósuló állami nagyberuházások előkészítésének hatékonyságáért, az ország gazdasági egyenlőtlenségeinek tompításáért, a kiemelt projektek elfogulatlan zsűrizéséért. Tátrai Miklóst, Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. volt vezetőjét az állami ingatlanspekulációk elleni küzdelméért. Az 1924-ben népszövetségi kölcsönből kifejezetten postai központ céljára épült, Moszkva téri postapalota tiszta körülmények között történt értékesítéséért, a bábolnai ménesbirtok és a kerteskői földügyek korrekt intézéséért, összességében a vagyontörvény betartásáért, valamint a vagyonnyilvántartás pontos rendszeréért. A BKV tetszés szerint választott bármelyik elöljáróját a társaság átlátható, szabályszerű, gazdaságos, célszerű, takarékos és eredményes gazdálkodásáért, a hatékonysági szempontok érvényesüléséért. Amíg az elismerések fő szempontja a lojalitás, addig a lista bármeddig bővíthető.