Rekordokkal és igazi indián nyárral ért véget a hatodik CineFest Miskolcon. Meg azzal a bizonyossággal, hogy a város a közhiedelemmel ellentétben igenis élhető. Legalábbis a belváros. A napsütötte, díszburkolatos, napernyős-kávéházas sétálóutca s a Szinva-terasz, amelynek közelében az idei fiatal filmesek nemzetközi filmfesztiválja lezajlott.
Az idei CineFest a rekordok jegyében telt: egy hét helyett tíznaposra bővült a program, a város szállodái a tömeges regisztráció miatt megteltek, a korábbiaknál némileg erősebb mezőnyt pedig tizenkét játékfilm uralta, ami a CineFest életében nagy számnak tűnik. És meglepetéseket is tartogatott a fesztivál: a mezőnyt a Pressburger Imre-nagydíjjal egy olyan film nyerte, ami technikailag igencsak hagy maga után némi kívánnivalót: a ’73-as születésű Miika Soini Thomas című egész estése inkább elnyújtott kisjáték-, mint nagyjátékfilm, ráadásul témáját, eszköztárát tekintve meglehetősen közhelyes. A téma az öregkor és a múlttal, a magánnyal való szembenézés. A felesége elviselhetetlen hiányában tengődő öregúr a napi rutin szerint kislattyog egy parkba, ahol fokozatosan megnyílik egy másik öregúr előtt. Kirajzolódik élete drámája, az öregúr feloldoz, és feloldozást kap, majd kinyitja otthon a gázcsapokat. Soini távolságtartása nem elég a Kaurismäki-szerű gúnyhoz, és kevés az együttérzéshez. Mivel az idei versenyben voltak kifejezetten érdekes darabok is, a Ronald Bergan vezette ítészek valószínűleg a téma alapján döntöttek, a döntést az idős brit zsűrielnök is nyilván erősen befolyásolta. Pedig a mezőny jobb volt, mint valaha. Ott volt például a különleges sci-fi–thriller, a brit Duncan Jones Moon című filmje, amely a klónozás ijesztő lehetőségeit boncolgatja egy, a Holdra kihelyezett gépkarbantartó férfi figuráján keresztül – gondoljunk csak bele, a világot uraló multik milyen olcsó munkaerőhöz jutnak, ha titokban klónozzák beosztottjaikat. A Moon főhőse ráébred: belőle nemcsak egy van, sőt… Jones szerzői sci-fije végül a kritikusi zsűri díját kapta. Érdekes formai megoldásokkal szintén a mezőny egyik legjobbja volt a bolgár Zift, Javor Gardev ironikus film noirja, amely egy börtönből szabadult férfi kálváriáját festi meg fekete-fehérben, femme fatale-lal, tragikomikummal, ahogy kell. Külön öröm, hogy Mátyássi Áron szuggesztív drámája, az Utolsó idők különdíjat érdemelt, míg A jövő reménysége elnevezésű elismerést szintén magyar alkotó, Felméri Cecília kapta erotikus meséjéért, a Kakukkért. A kisjáték- és kísérleti film kategória fődíját Marvin Krennek ítélték a Schautag című kisfilmért. A lengyel Zlota rybka lett a legjobb dokumentumfilm, az animációs blokk fődíját David Lopez Retamero nyerte el.
A CineFest ma Magyarország legsokoldalúbb filmfesztiválja, amely a város életében minimum az operafesztivállal egyenrangú – sajnos a finanszírozás terén az önkormányzat ezt még mindig nem volt képes elismerni.
Egy ember meghalt, egy másik megijedt, ezért elment vásárolgatni, majd a holttestet a bokorba rejtette
