Újra rendőrtiszteket, illetve a fegyveres őrség parancsnokát hallgatta meg a bíróság annak a társaságnak a büntetőperében, akiket az ezredforduló környékén elkövetett százhalombattai olajlopásokkal és az ahhoz kapcsolódó diósdi kettős gyilkossággal vádol az ügyészség. A Pest Megyei Bíróságon tegnap felolvasták azokat a leveleket is, amelyeket a vádlottak írtak egymásnak előzetes letartóztatásuk idején, s azokban a különböző bűncselekményeket taglalják, a bandák tagjait jellemzik. A levelek már korábban is a bizonyítás részét képezték, azonban a terheltek remek konspirációs képességeinek köszönhetően nem tudni, hogy melyiket ki írta, és ki a címzettje.
Szakemberek szerint elképzelhető, hogy a vádlottak, akik a korábbi nyomozás előrehaladtával már tudhatták, hogy bűnszervezet létrehozásával gyanúsítják meg őket, elébe mentek ez eljárásnak, és igyekeztek más, rivális csoportokra irányítani a hatóság figyelmét. A levelekben részletesen felvázolják, miképp kell az olajlopások felügyeletét és a diósdi merényletet a társaság vélt vezetőire, Sz. Istvánra és Sz. Miklósra fogni. Tény, hogy a kettős emberölés után őrizetbe vett terheltek sokáig nem beszéltek a testvérpár szerepéről, és a több mint száz tárgyalási nap alatt egy tanú sem vallott rájuk terhelően. A levelek stílusa, nyelvezete a diósdi gyilkosság vélhető megrendelőjére, Cz. Attilára utal. A szerző részletezi, hogy miképp kell felépíteni a kihallgatásokon azt a történetet, amely szerint az Sz. fivérek irányították az olajüzletet. Hozzáteszi, hogy kiváló rendőrségi és ügyészségi kapcsolatai vannak, ezért csak arra kell ügyelni, hogy a fikció ésszerűnek tűnjön. Az ügyet jól ismerők szerint a levelezés Cz. Attila és P. István között zajlott előzetes letartóztatásuk idején. Figyelemre méltó, hogy az Sz. testvéreket épp Cz. Attila későbbi nyilatkozatai alapján gyanúsították, majd vádolták meg, korábban még tanúként sem szerepeltek az ügyben.
Bartkó Levente tanácsa tegnap meghallgatta azt a nyugalmazott rendőrtisztet is, aki az olajlopások idején a százhalombattai rendőrőrs parancsnoka volt. A tanú a bíró kérdéseire csak homályos válaszokkal szolgált arról, hogy nyomoztak-e az olajos ügyekben, folytattak-e megfigyeléseket a finomító környékén. Korábban felvetődött, hogy a bűnszervezet kiváló rendőrségi kapcsolatokkal rendelkezett. Egy ideig épp azért nem tudták elfogni őket, mert többször is előre értesültek a hatóság szándékáról. A vélhetőleg Cz. Attilától származó levelekben számos helyen utal a szerző a „nagy váll-lap” nevű kapcsolatára, aki „mindent el tud simítani”. A bíróság tegnap újra meghallgatta az olajfinomító őrségének parancsnokát, mert kiderült, hogy az üzemben nemcsak az ő térfigyelő kameráik működtek, hanem a tolvajok is üzemeltettek néhányat. Cz. Attila rendszeresen hozzáfért azokhoz a légi felvételekhez is, amelyeket a Nemzeti Nyomozó Iroda (NNI) helikopterekről készíttetett a nyomozásakor.
A horvát kormányfő óva intett a vámháborútól
