Haydn-évad: utolsó harmad

Január elsején a Londoni Filharmonikusok zenekarának és kórusának koncertjével országos programsorozat indult Haydn halálának kétszázadik évfordulója alkalmából. Bár a koncertek nagy része már lezajlott, jócskán maradt program az utolsó harmadra. A nyári szezon lezárásával az évad hangsúlya Fertődről átkerül a fővárosba.

Hangsúlyok. A Haydn-évad december végéig tartó utolsó harmadának kiemelt programjai közé tartozik egy crossover Haydn-koncert, amelyet október 1-jén rendeznek a Művészetek Palotájában (MűPa). A Jánosi Együttes Haydn zenéjének osztrák, magyar és horvát népi gyökereit tárja majd fel, a Mirrorworld pedig a zeneszerző műveit dzsesszátiratban mutatja be. Szintén a MűPa-ban az Osztrák–Magyar Haydn Zenekar ad nagyszabású koncertet október 26-án. Haydn Gasztrobalett címmel Ladányi Andrea állított össze estet, amelyet a Bárka Színház tűz műsorra októberben. Haydnhoz mint újítóhoz közelít a VAM Design Center novemberi programsorozata. Az évad záróakkordja egy kortárs zenés Haydn-dráma ősbemutatója lesz a Bárka Színházban december 18-án, megírására Esterházy Pétert kérték fel.

A fertődi Esterházy-kastélyban Malcolm Bilson keze alatt finoman szaladnak a futamok. A darab közepén összerezzen a terem: akkordnyi forte Joseph Haydn Esz-dúr szonátájában, és éppen leütésre villámlik, mennydörög. Az Alpokalján beszökik az ősz.
Ami az ősznek nyitány, a Joseph Haydn halálának kétszázadik évfordulója alkalmából 2009-re meghirdetett Haydn-évnek és a tizenkettedik Haydn Eszterházán fesztiválnak záróakkord: a két fő helyszín, Budapest és Fertőd-Eszterháza mellett több vidéki városban ünnepelt Haydn-évből már csak az utolsó harmad van hátra. Erdődy Orsolya, az évadot szervező Klassz Zenei Iroda vezetője tájékoztatása szerint az eddigi rendezvényeket nem érintette a válság, a koncertek telt házzal zajlottak. A méltó megünneplésért valójában Haydn életének és munkásságának két központja, Fertőd-Eszterháza és a Fertő tó osztrák oldalán Kismarton verseng, még ha nem is egyenlő (anyagi) eszközökkel. A „magyar Versailles” egykori ura, Esterházy „Fényes” Miklós pompájával aligha lehet versenyezni: operaházat, bábszínházat, pálma- és üvegházat, lovardát és a kastély körül hatalmas parkot hozott létre, olasz és francia balett-táncosokat alkalmazott. Miklós herceg a kastélyba csábította az európai zenetörténet egyik legnagyobb alakját. Haydn huszonnyolc esztendős korában a kor legbefolyásosabb magyar nemesi családja udvari karmestere lett, és az ő szolgálatában állva írta meg életműve zömét. Haydn híd Ausztria és Magyarország között – hangoztatják mindkét oldalon, miközben az utóbbi évtizedek Haydn-életműkutatásai nyomán a zeneszerző itthon is egyre inkább „nemzeti ügy”. Ami legalább ennyire fontos, hogy a neki szentelt folyamatos programoknak köszönhetően az Esterházy-kastély is több mint barokk-rokokó műemlék. Haydn tiszteletére rendszeresen fesztiválokat rendeznek a kastélyban. A hétvégén épp csak befejeződött a tizenkettedik Haydn Eszterházán Fesztivál, a fertődi kastély programja vonósnégyes-fesztivállal folytatódik. Péntektől több mint egy héten át a „vonósnégyes atyja” előtt tisztelegnek európai korhű és modern hangszeres együttesek. Kifejezetten a Haydn-év alkalmából időszakos kiállítás is nyílt a fertődi kastélyban Esterházy „Fényes” Miklós és tündérvilága címmel. Az egyik szobában interaktív teret rendeztek be, amely projektor segítségével az egykori fertődi pompába helyezi a látogatót. A kiállítás 2010. szeptember végéig látogatható.
n
Kismarton. Joseph Haydn halálának kétszázadik évfordulójáról megemlékezve az Esterházy Magánalapítvány a főúri elődök nyomába lépett, Wolfgang Muthspiel dzsesszgitárostól új művet rendelt. Az ősbemutatót pénteken este tartották Kismartonban.
Telt ház a Haydn-teremben. Fülledt levegő idebenn, eső odakinn. A Sala Terrena, a kismartoni kastély hűsölő csarnoka is még látogatókkal tele. A Herbert Lachmayer professzor nevéhez fűződő multimédiás kiállítás, a Haydn Explozív sikere még a rendezők várakozásait is felülmúlta, s Haydn korának szellemes felidézése a gyerekek seregét is magával ragadja. A kiállítás azt a tételt kívánja bizonyítani, hogy Haydn – akit nemcsak a szimfóniák atyjának, hanem a vonósnégyes műfajának valódi megteremtőjeként is szoktak tisztelni – szakított korának konvencióival, az új zenei formák struktúráját kialakító „avantgárd” művésze volt.
A tömeg nem csak a hűsölő csarnokból vagy a városból érkezik a koncertterembe, Bécsből is jönnek jócskán Wolfgang Muthspiel rajongói. Muthspiel ma az egyik legfontosabb „dzsesszexportja” Ausztriának Joe Zawinul halála óta, a legjobb dzsesszgitárosok között tartják számon. Az Esterházy Magánalapítvány az évforduló kapcsán tőle rendelt új, háromnegyed órás kompozíciót vonósnégyesre és dzsesszkvartettre. Kismartonban az Esterházyak zeneszerzőjeként Haydn negyven évet töltött, ebben az időszakban nyolcvanhárom vonósnégyest komponált. Muthspiel Double4tet című szerzeménye a szándék szerint e műveket alapul véve született, bár a programfüzetbe azt is odabiggyesztették, hogy az új kompozíció visszhang és reflexió Haydn művészetére. Az est első részében a Hugo Wolf Quartett a hat Nap-kvartett egyikét, a D-dúr vonósnégyest játssza, amely annyiban érdekes, hogy Haydn szándéka szerint cigányos motívumokat kívánt e műbe belecsempészni, a maga visszafogott módján. Nos, a temperamentumból most igen kevés jön át, az első, lendületes tétel után az eső kopogása az ereszen inkább leköti a figyelmet. De büszkén tekintgethetünk körbe, a terem falképein Szent István, I. András, Szent László – magyar királyok portréja emlékeztet a régi időkre.
Dzsessz és klasszikus ötvözése: némi kétkedés kijár az improvizatív dzsessz és a szigorúbb, kötött formákat követő komolyzene összeházasítási kísérletének. A korábbi példák is igen vegyesek: a hűha-élménytől a liftzenéig. Muthspiel kompozíciója egyik végletet sem éri el. Hol a Muthspiel 4tet játszik, szolid standard dallamoktól indulva, hol a Hugo Wolf Quartett, neoklasszikus, huszadik századi zeneszerzőket idézve, ám nincs szimbiózis. Meglepetés is csak annyiban van, hogy a műben egy kis Haydn-motívum sem hallatszik.
A héttételes mű zárótétele – némi Michael Nyman-beütéssel – meghozza a megvilágosodást, amikor valóban egy remek oktettet, nem pedig egymásnak felelgető két kvartettet hallunk a színpadon: Muthspiel annyit mindenképp tanulhatott Haydntól, hogy az utolsó tételt illik rendesen megkomponálni.