Ismét napirenden a német atomvita

Manipulálták az NSZK-ban a nukleáris energiatermelés hulladékának tárolására vonatkozó kutatómunkát. A Helmut Kohl vezette kormány 1983-ban olyan szakvélemény kidolgozására szólította fel a szakértőket, amelynek alapján veszélytelennek minősült egy, mind a mai napig üzemeltetett atomszeméttelep. A Fizikai-Technikai Intézet (PTB) munkatársait határozottan felszólították, elfogadható szintre csökkentsék biztonsági meggondolásaikat.

(Köln)

Az újraegyesített köztársaságban tizenhét atomerőmű működik, a nukleáris hulladékot két helyen tárolják. Az atomenergia használata elleni hagyományos tiltakozás a parlamenti választás közeledtével ugrásszerűen megnövekedett. Berlinben a minap ötvenezren tüntettek az erőművek leállítása, az atomenergiáról való lemondás mellett. A rendezvényt száz környezetvédelmi szervezet támogatta, és utaltak arra, hogy a lakosság többsége elutasítja az atomerőművek hosszú távú üzemeltetését. A Gerhard Schröder vezette szociáldemokrata–Zöldek kormány kötelezte magát arra, hogy 2020-ig bezárják a köztársaság erőműveit. Az Angela Merkel (CDU) vezette nagykoalíció szintén csatlakozott ehhez az ígérethez. Az atomlobbi viszont mindent megtesz annak érdekében, hogy a szeptember 27-i szavazás után remélt kereszténydemokrata–szabad demokrata koalíció eltávolodjék ettől a tervtől.
Az EU vezető ipari országában kampánytéma lett a nukleáris energiáról folyó vita. Az erőművek megkérdőjelezett technikai biztonsága, az esetleges terrortámadásokból adódó veszély, a természeti energiaforrások teljesítőképességének ellentétes megítélése, az atomhulladék tárolásának rizikója széles teret nyújt a két tábor képviselőinek arra, hogy a politikai vita színpadáról az utcára vigyék a kérdést. Az erőművek beszüntetését követelők jogosan utalnak arra, hogy azok üzemeltetői a veszélyes hulladékok problémájának megoldásából nem veszik ki a részüket, hanem azt évtizedek óta a politikai felelősök nyakába varrják. A kísérleti fázis 1965-re nyúlik vissza, az Alsó-Szászországban fekvő Asse-vidék egyik hajdani kősóbányájában a szövetségi állam megbízásából kezdődött meg a radioaktív hulladék tárolása. Hazai és külföldi tudósok véleménye szerint erre a kősó a legmegfelelőbb közeg. Azóta ebben az aknatelepítésben 125 ezer gyenge és 130 ezer közepes erősségű atommaradékot tartalmazó hordót helyeztek el – átmenetileg. Az üregek feltöltése után viszont most a bánya szanálásának feladata került előtérbe, hogy az „átmeneti” időszakot további nyolc-tíz évre meghosszabbítsák. A várható költségek összege négy- és ötmilliárd eurót tenne ki.
További vita tárgya a szintén az Alsó-Szászországhoz tartozó Gorlebenben létesített hulladéktelep. Az Elba-parti település kősóbányáját még a Helmut Kohl vezette kormány szemelte ki végleges tárolónak, amelynek évszázadok során kellene garantálnia az ott elhelyezett hulladékok biztonságát. A most napvilágot látott iratok szerint a szakértők ezt kétségbe vonták, és csak politikai nyomásra korrigálták elutasító véleményüket, amely továbbra is két neuralgikus tényre utal: az aknatelepítés felett futó, olvadásvizet vezető csatornára és a még mindig mozgásban lévő bánya kiszámíthatatlanságára. „Gorleben nem tekinthető végérvényes megoldásnak” – hangoztatja a szociáldemokrata Sigmar Gabriel vezette környezetvédelmi minisztérium.
A hajdani NDK a Szászország-Anhalthoz tartozó Morslebent szemelte ki végleges hulladéktelepként. Környezetvédelmi szervezetek 1998 végén jogi úton tiltatták be annak további üzemeltetését. A bíróság elismerte, Morsleben soha nem felelt meg a nyugati biztonsági előírásoknak. Az atomhulladék végérvényes tárolása továbbra is megoldatlan feladat. Az aggasztó helyzet magyarázata visszahull a politikusokra. Az atomerőművek további üzemeltetése mellett leginkább kardoskodó tartományok közül ugyanis egyik sem hajlandó arra, hogy saját területén geológiai kutatásokat engedélyezzen a nukleáris szemetet tároló telep kijelölésére.