Jelen a létezés folyamatában

Egyszerre látható ezekben a hetekben  a szombathelyi 3. Textilművészeti Triennále és az egri akvarellbiennále. A Szombathelyi Képtárban jelen vannak a szakma hazai legjobbjai, és a triennále tárlatai kitekintési lehetőséget adnak a nemzetközi fejleményekre is.

Olykor a szó szoros értelmében párbeszédet folytatnak egymással az alkotások, például Balogh Edit Jelen a létezés folyamatában és Brigitte Amarger Tűnő jelenlét című alkotása. Mindkettő a 2009-es triennále fő gondolatáról, ha úgy tetszik, mottójáról beszél, a jelenlétről, a létezés minőségéről, s mindkettő más-más anyagokat használ. Abban közösek, hogy a műfaji határokat tágító, az anyaghasználatot gazdagító munka mindkettő, az első fénycső, cérna, nyomott anyag segítségével mondja el, mit is gondol alkotója a textilművészet jelen létéről, a második film, fényvisszaverő anyag alkalmazásával. A harmadik ide köthető munka Annalies Slabbinck alkotása, a Boldogan az idők végezetéig klasszikus keményített gallérok és műfogak kombinálásával mutatja be az alkotó irónia iránti érzékét s felfogását az idő, a jelen lét és a jelenkor fogalmának relatív voltát.
És természetesen mintegy sugallja is a látogatónak a következő kérdést, amely arra irányul, hogy vajon mennyire van jelen a szombathelyi triennále a kortárs magyar művészetben, milyen mértékben reprezentálja a mai magyar textilművészet egészét. Már csak azért is érdemes feltenni a kérdést, mert a tárlat egyébként igen szép kiállítású, adatgazdag katalógusából ezúttal hiányoznak a mélyebb összefüggéseket elemző tanulmányok, csupán néhány, kissé szubjektívvé sikerült mondatba illesztve jelenik meg a tárlat mottója, s az is meglehetősen száraz, tényszerű megállapítás részeként fogalmazódik meg, hogy valamilyen okból a fiatal művészek közül is számosan távol maradtak a kiállításról. A textildesignt bemutató teremben valóban szívesen vettünk volna még néhány kiállító művészt, s különösen az öltözködéskiegészítők számát lehetett volna gyarapítani. Itt érződik a megállapítás igaza, amely szerint az ipari textilnek nincs megrendelője, kivitelezője – az alkotói kreativitás gyöngítéséhez pedig az egyik hiánya is éppen elég lenne.
A kiállított művek kvalitása azonban aligha okozhat hiányérzetet. Különösen érvényes ez a minitextilek nemzetközi kiállítására, hiszen olyan ötletek, szellemes, látványos megoldások, változatos anyaghasználat jellemzi, amely a korábbi bemutatókénál is izgalmasabb összképet eredményez. Ugyancsak sokszínű, jelentős művekben gazdag (Ardai Ildikó, Doromby Mária, E. Szabó Margit, Máder Indira, a fődíjas Nagy Judit, Polgár Csaba) a fal- és tértextil-biennále s a nemzetközi szalag- és zászlótriennále is. Az utóbbi kategóriában szereplő művek között találjuk Kecseti Gabriella selyemből, gyapjúból új nemeztechnikával készült alkotását, amely címével (A víz szalad, a kő marad), de még inkább a fölsejlő piros-fehér-zöld színekkel a Wass Albert műveiben megfogalmazódó hűség gondolatára utal. S persze ezen keresztül a valódi jelen-létre is.
(3. Textilművészeti Triennále, Szombathelyi Képtár, szeptember 13-ig.)