Jön a ritkaföldfémfegyver?

Ha napjaink geopolitikai játszmáiról és a természetes erőforrások kihasználásáról, esetleg fegyverként való felhasználásukról esik szó, a közvélemény automatikusan az energiahordozókra, így a kőolajra és a földgázra gondol. Pedig a jelen és a jövő energiahatékony, illetve megújuló energiaforrásokkal kapcsolatos technológiái is igényelnek olyan nyersanyagokat, amelyek kitermelői élhetnek és visszaélhetnek lehetőségeikkel.

Másfél kilowatt teljesítményű, elfér az ember markában, de sokkal könnyebb, mint azt az ember várná egy villanymotortól. Igaz, nem is akármilyen szerkezetről van szó, hanem olyanról, amely pilóta nélküli repülőgépet hajt meg, ahol minden grammal spórolni kell, hogy minél nagyobb lehessen a hasznos terhelés, például a felderítő kamera. A motorban nem is hagyományos vasmágnes van, hanem neodímiumot tartalmazó ötvözetből készült, amely könnyebb és ráadásul jóval erősebb mágneses erőteret létesít. Ugyanez az 1885-ben felfedezett kémiai elem – amely a periódusos rendszerben a ritkaföldfémek 15-ös csoportjába tartozik – tulajdonságai révén kiemelt jelentőségű korunk zöldtechnológiái számára is. Ott van a hibrid (robbanómotor és villanymotor) hajtású, egyre inkább elterjedő személyautókban, mint a Toyota Prius, a Honda Insight vagy a Ford Focus – egyetlen motor előállításához egy-két kilogramm szükséges ebből az anyagból. Rendszerint „csoporttársai”, a terbium és a diszprózium is helyet kapnak a mágnesek ötvözetében, hogy az magas üzemi hőmérsékleten is megőrizze hasznos tulajdonságait. S ha ez még nem lenne elég, a hibrid kocsik akkumulátoraiban a lantán is nagy mennyiségben (10-15 kg) van jelen, amely szintén ritkaföldfém. Hogy az emberiség menekülő „útvonalai” mennyire ennek a csoportnak az elemeivel vannak kikövezve, arra még egy példát szoktak említeni: ez a gombamód szaporodó szélerőművek turbinája, amelyek előállítása szintén falja a neodímiumot.
Miközben a kereslet rakétaként emelkedik, nevükhöz hűen ezekből az anyagokból meglehetősen korlátozott mennyiség áll rendelkezésre. És itt jön be a képbe a geopolitika, mert az energiahordozókban szegény, de nagyon is energiaéhes Kínában bányásszák a ritkaföldfémek 93, a neodímiumnak több mint 99 százalékát. Konkrétan egy belső-mongóliai bányából kerül ki a világ ritkaföldfémeinek fele, míg a maradék olyan kisebb, sokszor engedély nélkül működő fejtőhelyekről, ahol nem éppen körültekintő savazással és instabil zagytározókkal nyerik ki az értékes elemeket. Lehet, hogy a zöldtechnológiát szolgálják ki, de errefelé még nem nagyon érvényesülnek környezetvédelmi szempontok; Peking csak most, jelentőségének kibontakozásával párhuzamosan kezd szigorúbb normákat rákényszeríteni a szektorra. Pedig Kína dominanciájára ezen a téren a nyilvánosság előtt először még Teng Hsziao-ping pártfőtitkár hívta fel a figyelmet 1992-ben, bár akkor csak kevesen lehettek, akik felfigyeltek szavaira. Például az amerikai légierő és a General Motors tudósai, akik még a 60-70-es években kifejlesztették az első speciális anyagból készült mágneseket, akkor még kifejezetten haditechnikai – rakéták fedélzetén történő – alkalmazásra.
A globális kérdésekben egyre magabiztosabb ázsiai nagyhatalom most arra készül, hogy az eddiginél sokkal nagyobb hasznot húzzon természeti adottságaiból. Ahogy Kínában is fokozódik a ritkaföldfémet igénylő cikkek gyártása – például a szélturbináké –, Peking korlátozásokat vet ki a nyersanyag exportjára, azzal a nyilvánvaló céllal, hogy ne külföldön jelenjen meg a hozzáadott érték, ne külföldiek arassanak profitot. A logika szerint mindez oda vezetne, hogy a speciális anyagokat igénylő cégek rákényszerüljenek: Kínában állítsák elő termékeiket, esetleg kínai beszállítókat, mágnesgyártó alvállalkozókat szerződtessenek.
Mint az arányszámokból is kitűnik, alternatívák alig állnak rendelkezésre. Sokan két ausztráliai bányavállalkozástól remélték a virtuális monopolhelyzet megtörését, de a pénzügyi válság bedöntötte ezeket a kezdeményezéseket. Kínai befektetők – természetesen a kínai állammal a hátuk mögött – azonnal mentőövet dobtak a projektek számára, és könnyen lehet, hogy a forrásdiverzifikálásnak így nem lesz sok értelme, hiszen a majdani kitermelés a helyszíntől függetlenül ugyanabban a kézben összpontosulna.
Szó van egy kanadai bánya megnyitásáról is, amelyben állítólag közvetlenül a Toyota érintett, hiszen nekik van a legtöbb vesztenivalójuk: 2010-től évente akár egymillióra is emelkedhet a Priusok iránti kereslet. Az Egyesült Államokban, Kaliforniában is újranyithatnak egy bányát, bár ennek termelése 2012 előtt nem nagyon változtathatja meg a piaci viszonyokat. Az iparág szakértői most árgus szemmel figyelik a Kínából érkező híreket, hogy milyen lépésekkel szilárdítja meg pozícióját Peking, hiszen a kérdés rövidesen ugyanúgy stratégiai jelentőségre tehet szert, mint az energiahordozóké.