Kalandra fel!

Hazai fiatalok, akik a világ legszegényebb országaiban segítették a rászorulókat és életre szóló élményekkel tértek haza. Egyikük házat épített a Himalájában, a másik kamaszokat tanított Afrikában, a harmadik pedig a Fülöp-szigeteken segített a kistermelőknek és az utcagyerekeknek. A távoli tájakon végzett önkéntes munkához a kalandvágy mellett kell egy jó adag rugalmasság is, de ez az egyik legjobb lehetőség egy más kultúra megismerésére.

Kikhez fordulhatunk?
Néhány külföldi önkéntes munkát kínáló hazai szervezet:
Magyar Önkéntesküldő Alapítvány, www.hvsf.hu; Hello Africa Alaptívány, www.helloafrica.hu; AFS Hungary, www.afs.hu; Útilapu Hálózat, www.utilapu.org.

Mikesy Domonkos hat hónapot töltött egy indiai családnál. Szerinte az önkéntesség az egyik legjobb lehetőség egy idegen kultúra megismerésére.
– Szerettem volna egy másik kultúrát úgy megismerni, hogy a helyiekkel dolgozom. Delhiből húsz óra utazás várt rám, egy faluba kerültem a Himalája déli részére, Uttarkhand államba. Az itteni társadalom alapja a háromgenerációs nagy család. A teraszos hegyoldalakon az emberek rizst termesztenek. Más munkalehetőség alig van, ezt is főleg a nők végzik. Az engem fogadó szervezet egy család volt, amely szegényekkel foglalkozott, házakat és vízvezetékeket építettek nekik. Én egy építkezésen és irodán dolgoztam. A család életritmusát követtem. Hamar beilleszkedtem, pedig csak a családfő beszélt jól angolul. Nagy élmény volt, hogy ott lehettem a tizenöt éves fiú felnőtté avatási szertartásán, ami fontos ünnep. Más önkéntesekkel kisebb-nagyobb kirándulásokat tettünk. A Gangesz forrásvidéke és a hegyek világa számos istenség és mítosz szülőhelye, a Beatles-fiúk hatvanas évekbeli látogatása óta a hindu zarándokok mellett a megvilágosodásra vágyó európaiak is csapatostól érkeznek. A közlekedés elég nehézkes: a hegyvidéket nem hálózzák be vasútvonalak, a kanyargós utakon túlzsúfolt buszok zötykölődnek. Minden más, mint otthon. Az emberek a földön ülve, kézzel esznek. Néhány vallási rituálé pedig elsőre kicsit félelmetes volt. De aki önkéntességre adja a fejét, sosem ragaszkodhat elvárásaihoz. Országunktól keletre ugyanis semmi sem működik menetrendszerűen. Olyanoknak ajánlom, akik rugalmasak, nyitottak és nem ijednek meg a váratlan helyzetektől. Összességében remekül éreztem magam.
Zámbó Edit Ghánában kamaszokat készített fel az életre. Azt mondja, ha sikerül valakit jó irányba terelni, az maga a boldogság.
– Ghána területe és lakossága nagyjából kétszer akkora, mint Magyarországé. Nagyon szívélyes emberek lakják és az egyik legdemokratikusabb ország Afrikában, de sajnos kevesen férnek hozzá az oktatáshoz. Az általános iskoláért is tandíjat kell fizetni, és ez rengeteg szülő számára megfizethetetlen. Ha többen végeznék el az iskolát, akkor szerintem kevesebb szülő adná kisebb összegekért európai és amerikai pedofilok kezébe gyermekét. Talán a tizenéves lányok sem nyugodnának bele, hogy apjuk a család fenntartására hivatkozva prostituáltnak küldi őket, és aztán nem követnének el abortuszt saját magukon, amibe a legtöbben belehalnak. A terhességmegszakítás ugyanis illegális. A tudás a súlyos AIDS-helyzeten is javítana. Én öt iskolában tanítottam 12–17 éves fiatalokat. Klubokat tartottunk, ahol szituációs játékokkal élethelyzeteket elemeztünk. Volt szó az AIDS-ről, a kábítószerekről, de a homoszexualitásról is, amit itt tilt a törvény. Beszélgettünk a fiatalkori terhességről és szociális témákról. A tanításba egy kis történelmet és irodalmat is belevittem: a Rómeó és Júlián keresztül a szeretettel, a 2. világháború apropóján a gyűlölettel foglalkoztunk. Legfőbb célom az volt, hogy diákjaim megtanuljanak önállóan gondolkodni, többet értsenek a világból, és ne akarjanak mindenben környezetüknek megfelelni. Láthattam, miként lesznek toleránsabbak és a szó pozitív értelmében felnőttebbek. Ha tudunk valakinek segíteni abban, hogy jó irányban változzon, akkor már boldogok lehetünk. Én sokszorosan boldog vagyok.
Nagy Fruzsina a Fülöp-szigeteken segített kistermelőknek és utcagyerekeknek. Azóta is visszavágyik.
– Kék ég, hófehér homok, pálmafák és tenger az egyik oldalon. Mértéktelenül szennyezett környezet, szegénység, korrupció, szexturizmus, drog és pedofília a másikon. 2007 augusztusában keresgéltem az interneten és hamar találtam egy felhívást, ahol magyar fiatalokat invitáltak fejlődő országokba, önkéntes munkára. Átestem a kiválasztáson, és két hónappal később már a Manilába tartó repülőn találtam magam. Éjfélkor is fojtogató meleg fogadott. Kíváncsi tekintetek kísértek mindenhová, amit nehéz megszokni. Egy nagyvárosban, a PREDA nevű alapítványnál dolgoztam, amit egy katolikus ír misszionárius vezet 35 éve. Szexuálisan és más módon kihasznált, bántalmazott gyermekeket, fiatalokat és prostituáltakat segítenek, illetve helyi termelőket támogatnak a fair trade, vagyis a méltányos kereskedelem rendszerével. Kötött napirend, szigorú házirend és öltözködési szabályok vártak rám, viszont tiszta szobát kaptam, volt meleg víz és viszonylag kevés egérrel, csótánnyal találkoztam. Napjaim nagy részét a fair trade részlegben töltöttem, létrehoztam egy számítógépes adatbázist az alapítvány termékeinek, látogattam a gazdákat és rendezvényeket. Ottlétem alatt a magyar Fair Trade Center Kft. és a PREDA üzleti kapcsolatra lépett. Hetente egyszer angolt tanítottam utcagyerekeknek és jártam éjszakai ételosztásokra, börtönlátogatásokra. A Fülöp-szigetek mélyen vallásos, katolikus ország, a gyerekeket Isten ajándékainak tekintik, így nem ritkák a tíztagú családok sem. Mégis nagyon gyakori a családon belüli erőszak, és sok otthonról elmenekült gyerek kóborol az utcákon. Ők elkezdenek ragasztót szívni, amit a törvény már 15 éves kortól büntet. Az ifjúsági központként emlegetett intézményekben szörnyű körülmények között élnek. Az alapítvány megpróbálja kihozni őket, átmeneti szállást nyújt és képzést ad nekik. Visszavágyom a Fülöp-szigetekre a csodálatos tájak és a filippínó emberek miatt. Nyitottak, segítőkészek, érzelmesek. Megmutatták, hogy nagy nyomorban is lehet nevetni, embernek maradni.