Múlt hét végi hír: az M7-es becsehelyi lehajtójánál egy román rendszámú utánfutós autóbusz eddig tisztázatlan körülmények között letért az autópályáról, majd az útszéli árokba borult. Benne romániai vendégmunkások és családtagjaik utaztak Olaszországba. A negyvenkilenc utas a tetőablakon tudta elhagyni a járművet. Viszonylag enyhe sérülésekkel megúszták, az egyik gépkocsivezető bordatörést szenvedett. Szintén hét végi esemény: a péntekre virradó éjszaka rendőrautóba rohant egy román gépkocsi a 43-as úton, Deszk közelében. A rendőrök épp segélyhívást kaptak, járművükkel meg akartak fordulni, ezért lehúzódtak jobbra, az útpadkára. A mögöttük haladó autó elment mellettük, ám ekkor egy román rendszámú személygépkocsi eddig tisztázatlan okokból letért az útról, és hátulról a rendőrautóba csapódott. Ebben a balesetben – a jelentős anyagi káron túl – nem történt súlyos sérülés.
Mások nem voltak ennyire szerencsések: a nemzeti ünnepen, augusztus huszadikán az M5-ös autópályán meghalt egy román állampolgár, három pedig megsérült; autójuk ismeretlen okból a két forgalmi sávot elválasztó szalagkorlátnak ütközött, megpördült, a hátulról érkező német autó pedig belerohant.
Az egész augusztus gyászos hónappá vált a hazánkba látogató vagy az országon átutazó románok számára. Kilencedikén Grigore Popan szatmárnémeti futballista halt meg balesetben az M5-ösön, a rá következő napon a 46-os úton, Szegedtől nem messze spanyol rendszámú autó rohant bele egy román kamionba, mert elaludt a sofőr. Később kiderült, hogy a személyképkocsiban is románok ültek (köztük egy 13 éves gyermek). Az ütközés erejére jellemző, hogy három csapat tűzoltó kellett ahhoz, hogy kivágják a roncsokból a sérülteket és a halottakat.
Tizenkettedikén egész busznyi román sérült meg az egyik utas hibájából. A Spanyolországból érkező járaton ötvenketten utaztak. Az országhatár fele tartottak a 43-as úton, amikor a busz egyik utasa előreszaladt a sofőrhöz, és elrántotta a kormányt. A vezető megpróbálta az úton tartani a buszt, de nem sikerült, a jármű lecsúszott a több méterrel mélyebben futó szervizútra. Ott nekiütközött egy parkoló kisteherautónak, és az oldalára borult; az utasoknak a vészkijáraton és a kitört szélvédőn kellett kimászniuk. Az MTI információi szerint a helyszínről tizennégy sérültet szállítottak el a mentők, köztük az elsődleges adatok szerint voltak súlyos sérültek is; további néhány személyt a helyszínen láttak el. Tizenharmadikán hajnalban újabb román kisbusz szenvedett súlyos balesetet az M7-esen: Hollád térségében nekiment az elválasztó korlátnak az autópályán. Tízen sérültek meg, közülük hárman súlyosan.
Egymást előzgető román kamionok is ütköztek a múlt hónapban az M7-es autópálya 183-as kilométerszelvényénél. A baleset miatt teljes útlezárást kellett elrendelni, ugyanis mindkét jármű kigyulladt és kiégett. Gasztonynál három román állampolgár halt meg akkor, amikor osztrák rendszámú Audi ütközött olasz rendszámú BMW-vel.
A példátlanul sok karambol Bukarestnek is feltűnt. A román külügyminisztérium aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy egyre több olyan közúti baleset történik Magyarországon, amelyekben román állampolgárok is érintettek. Statisztikáik szerint a balesetek többsége az M1-es, az M5-ös és az M7-es autópályán, valamint a 4-es főúton történik, általában a gépkocsivezetők figyelmetlensége és fáradtsága, gyorshajtás, valamint veszélyes előzés miatt. A román külügyminisztérium azt tanácsolta a Magyarország területén gépkocsit vezető állampolgárainak, hogy tartsák be a kötelező pihenési időt, és ne hajtsanak a megengedettnél gyorsabban az utazás idejének lerövidítése érdekében.
Aki gyakran utazik a magyar autópályákon – különösen az M5-ösön –, az a benzinkutaknál és a pihenőhelyeken gyakran hallhat román szót. Nagyon sokszor a spanyol, francia, német vagy olasz rendszámú autókból is románul beszélő utasok szállnak ki: nyári szabadságra, családlátogatásra utazó vendégmunkások. Keleti szomszédunktól ugyanis több millió (!) munkavállaló rajzott ki Nyugat-Európába dolgozni, és a Romániában csak „eperszedőknek” nevezett migránsok általában közúton látogatnak haza. Jelentősen megszaporodott a turistabuszok száma is: az egyik legnagyobb erdélyi vállalkozás, az Atlassib például több száz autóbuszt üzemeltet, amelyek napi járatként közlekednek az európai nagyvárosok és Románia között. Ezek már modern, technikailag rendben lévő járművek, de a kisebb zugvállalkozások sokszor rossz műszaki állapotban levő, emberekkel és csomagokkal túlterhelt kisbuszokat indítanak el, és ezekkel gyakran történik baleset. A kilencszemélyes mikrobuszokra ráadásul nem is kell hivatásos vezetői jogosítvány, ráadásul ezek a méretükhöz képest bivalyerős járművek, így nagy a kísértés a bravúros előzésre.
A legnagyobb ellenség a fáradtság: a rekkenő melegben ezer kilométernél is többet vezető sofőrök Magyarországra érkezve már nem állnak meg pihenni – hiszen a végcél itt van a szomszédban –, erejük azonban nem tart ki a határig, elalszanak a volánnál. Más a motiváció, de hasonló a végeredmény a kifelé tartó forgalom esetében: a Románia keleti vagy déli részéből érkező sofőr már túl van hat-hétszáz kilométeren, de még sokat kell mennie, ezért nem áll meg nálunk pihenni. Ráadásul itt már autópályán hajthat, így nagy a kísértés, hogy jobban a gázra lépve megpróbálja behozni a szűk, túlzsúfolt otthoni utakon felhalmozott lemaradást. Az meg végképp nem javít a helyzeten, hogy a sofőrök pontosan tudják: ha nem a helyszínen állítják meg őket a rendőrök, hanem videokamera rögzíti a gyorshajtást, akkor nem kell kifizetniük a büntetést, hiszen külföldre nem tudják postázni a csekket.
A balesetet szenvedett románokra egész iparág épült az autópályák mentén – mondja Veress László ügyvéd, akinek megszaporodtak a közlekedési vétség miatt Magyarországon bajba került román állampolgárságú ügyfelei. A nonstop autómentők mellett éjszaka is riasztható tolmácsok, románul is beszélő orvosok, biztosításikár-felmérők várják a hívást, és egyre több a munkájuk.
Sok magyar gépkocsivezető biztosítékát is kicsapták már a román sofőrök által okozott balesetek, általában a vezetési kultúrájuk. A közlekedéssel foglalkozó világhálós fórumokon és blogokon ezrével találunk hozzászólásokat ebben a témában. A Belsőség blogon például Pihentessék a román sofőröket! címmel találtunk olvasói levelet, amelynek szerzője a következőképpen fogalmaz:
„Ennek a levélnek az apropója, hogy ma felborult egy kisbusz az M7-esen. Mondhatnám: megint egy. Most épp az M7-esen, máskor az M3-ason vagy épp az M1-esen, attól függően, hogy a román vendégmunkás Londonból, Madridból vagy csak Milánóból akarta megfutni egy szuszra a távot. Szinte minden héten akad legalább egy román autópálya-baleset. Gyerekek sérülnek, emberek halnak meg nyílegyenes, zárt forgalmú pályán. Veszélyeztetik magukat, másokat, minket. Várjuk meg, míg kihalnak ezek a kamikazepilóták? Tényleg nem lehet tenni semmit védelmük-védelmünk érdekében? Felnyíltak a határon a sorompók, Európa kitágult, de láthatóan nem vagyunk felkészülve az új problémákra. A teherautóknál munka- és vagyonbiztonsági előírás a pihenőidő. A személyautóknál még csak fel sem vetődik a probléma. Legalább beszélni kellene róla, keresni a megoldást! […] Talán már az is eredmény lenne, ha a kóválygó román kisbuszokat bekísérné a rendőr egy pihenőbe. Ha a friss levegőn kinyújtóztatja a lábát a sofőr, az életeket menthet – és mint látjuk, sose egy emberről van szó. Most épp tizenegyen utaztak a kisbuszban.”
Donald Trump döntést hozott a háború utáni Ukrajnáról
