Királylányok messzi földről

Magyarország és Katalónia kapcsolatainak sok évszázados történetét mutatja be a Magyar Nemzeti Múzeum nagyszabású kiállítása. Budapestet megelőzően a két ország tudósainak együttműködésével létrehozott tárlatot nagy sikerrel rendezték meg Barcelonában. A szintén közösen írt tanulmánykötettel, konferenciával kísért bemutató november végéig várja a látogatókat.

P. Szabó Ernő
2009. 09. 28. 22:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Gyakori az értékes, régi, érzékeny anyagokból készült műtárgyakat bemutató kiállításoknál, hogy a termekben fél-, vagy annál is mélyebb homály uralkodik, s még a megvilágított alkotásoknak is csak néhány luxban mérhető fény jut. Ahol azonban a legnagyobb a sötétség – tűnődhet el a látogató a Királylányok messzi földről című kiállítás első termeiben –, talán ott a legnagyobb a megvilágosodás, rég elfelejtett eseményekre, történelmi hősökre, művészeti, történeti értékekre vetül a fény a tárlat nyomán. S ha a katalánokról van szó, különösen jóleső érzés többet tudni róluk, mint amennyit tudunk, van bennük valami, a magyarokéval rokon vonás – és ahogyan értékeiket védik, gyarapítják, ahogyan városaikat építik, s főként, ahogyan az életet élik, abból sokat tanulhatunk.
Már csak ezért is figyelemre méltó vállalkozás a tárlat, amely mintegy párhuzamos történetekként, egymás mellé helyezve műtárgyakat, dokumentumokat, évszámokat, mutatja be a két ország történetét, létrejöttüktől a középkor végéig, megkeresve azokat a közös pontokat, ahol a két ország históriája találkozott. A négy nagy fejezetre tagolt kiállítás bemutatja, hogyan vált a két ország meghatározó tényezővé a Kr. u. 1000 után megújult keresztény világnak, hogyan találkoztak érdekeik az Európát fenyegető török veszedelem elleni harcban, s hogy milyen szerepet játszottak a XV. században a reneszánsz kultúra, művészetek felvirágoztatásában.
Az első találkozások nem sok jót ígértek, hiszen a IX. században a kalandozó magyarok még katalán területen lévő kolostorokat is felégettek. Maradt azonban oklevél, szent írás elég, adott munkát Aurillaci Gerbertnek, a tudós szerzetesnek, aki három évet töltött Katalóniában – s akitől, a későbbi II. Szilveszter pápától a mi István királyunk az ezredfordulón koronát kapott. A XIII. század végén már rég elfeledte Európa a pogányok nyilait, annál több szó esett az Árpád-ház szentjeiről, a dinasztia erejéről. Kapós lett szövetségesként – szoros, megbízható szövetségessé pedig akkoriban (különösen a közeli rokonok házasságát tiltó egyházi rendelkezések korában) elsősorban az uralkodó dinasztiák gyermekeinek házassága tette az egyes országokat. Ezeknek a kapcsolatoknak, a „messzi földről jött királylányok” sorsának, szerepének a bemutatása képezi a kiállítás gerincét, az ő alakjukat, környezetüket idézik fel elsősorban a bemutatott emlékek, alkotások.
Aragóniai Konstanza közülük az első, aki 1196-ban lett Imre király felesége, s akinek fiától, Lászlótól sógora, II. András ragadta el a trónt, a „rossz emlékű” Gertrudis férje, s annak a Szent Erzsébetnek az apja, akinek kultuszát féltestvére, Árpád-házi Jolánta új hazájában is népszerűsítette, amikor 1235-ben összeházasodott I. Jakabbal. Gyönyörű pár voltak, írták a krónikák, Jolánta mindvégig hű hitves maradt – az már a tanulmánykötetből derül ki, hogy „nem is jött olyan messziről”, a felmenők között szoros rokoni szálak vannak –, ez tette lehetővé számára, hogy „kisakkozza” az uralkodói rend megváltoztatását. S milyen messziről indulva vezetett egymás felé a harmadik királylány és férje útja? Aragóniai Beatrix 1476-ban lett Mátyás király második felesége, Nápolyból érkezett, a királyság akkori székhelyéről, s nemcsak díszes kíséretet hozott magával, de az új ízlést, az itáliai művészet fejlődését meghatározó maniera nuova, a reneszánsz szellemiségét is. Szenvedélyesen gyűjtötte a könyveket, szeme előtt a nápolyi királyi könyvtár gazdagsága lebegett – minderre kiváló példa a kiállításon bemutatott corvinák együttese. A közös történet végét – vagy új, a Habsburgok uralmával jellemezhető szakaszát – jelenti a XVI. század első fele, amikor Bernhardt Strigel (Réti István által lemásolt) festménye megszületett. Gyermekként látjuk rajta II. Lajost, aki Habsburg Máriát vette feleségül. Igazi szerelmi házasság volt ez a két tizenhat éves kamasz között, s Mária férje halála után sosem ment újra férjhez – bár kérője bőven lett volna. Fivére, Ferdinánd előbb magyarországi kormányzójává nevezte ki, majd negyedszázadon át Németalföld helytartója lett. A kiállítás alighanem egészen közel hozza a látogatóhoz e messziről jött királylány alakját is.
(Királylányok messzi földről, Magyar Nemzeti Múzeum, november 29-ig.)

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.