Lemondás és alapkőletétel után

Mozgalmas hetei voltak a Pannon Filharmonikusok zenekarnak. Az 1811-ben a Pécsi Püspökség keretein belül alkotó Haydn-tanítvány, Lickl György által alapított zenekar Liszt-díjas karnagya és zeneigazgatója, Hamar Zsolt a múlt héten lemondott. A kétszáz éves múlttal bíró szimfonikus pécsi muzsikálásnak első alkalommal kerül „fedél” a feje fölé, hiszen a közelmúltban tették le az Európa kulturális fővárosa program egyik kiemelt projektjének, a konferencia- és koncertközpontnak az alapkövét.

Az esemény kapcsán a hangversenyterembe beköltöző zenekar igazgatóját, Horváth Zsoltot kérdeztük, akit szintén az elmúlt napokban, Pécs város napján tüntettek ki. Hamar Zsolt lemondását milyen érzésekkel fogadta? S hogyan élték meg a zenekari tagok?
– Megdöbbenéssel fogadtuk mindannyian, váratlanul ért minket ez a hirtelen és végleges döntés.
– A karnagy korábban azt mondta, hogy voltak önök között konfliktusok. Milyen jellegűek?
– Természetesen, mint minden munkahelyen, köztünk is voltak konfliktusok. Azonban a Pannon Filharmonikusok, és ezzel együtt természetesen zeneigazgatójuk, Hamar Zsolt előtt is olyan lehetőségek álltak a felmondás pillanatában, melyekhez képest az esetleges nézeteltérések súlya alig mérhető.
– A múlt heti sajtótájékoztatón azt mondta, hogy nem sietnek az új vezető karmester megkeresésével. Milyen szempontokat szeretnének figyelembe venni?
– A Pannon Filharmonikusok több éve vezető együtteseink példáját követve zenekarépítő munkába kezdett. Hamar Zsolt érdemei e területen megkérdőjelezhetetlenek, a zenekar mára jelentős eredményeket ért el művészeti irányítása alatt. Azt a magával ragadóan dinamikus utódot fogjuk megkeresni, aki a zenekart továbbsegíti az autonóm és magas színvonalú művészeti együttessé válás folyamatában.
– Hogyan értékeli, hogy a város napján kitüntették?
– Nagy megtiszteltetésként ért, amikor megtudtam, hogy felterjesztettek a Városháza Emlékérem kitüntetésre, amelyet a város napján kaptam meg. A Bécsi Zeneakadémián töltött egyetemi éveim után nagy reményekkel jöttem Pécsre, és az elmúlt tíz év minden napján Pécs zenei életéért dolgoztam, közben a közgazdasági egyetemen tanulmányokat folytattam. Úgy érzem, hogy Pécs vezetése a díjjal a munkámat, a stratégiámat és az elért eredményeket ismerte el.
– Másnap reggel asztalán volt a karmesteri felmondás. Befolyásolják a történtek utólagosan az érzéseit?
– Természetesen. Hamar Zsolttal „társak” voltunk a munkában, az elért eredményekben. Ahogy mondani szokás, a „megosztott öröm dupla öröm”. A zeneigazgató úr felmondása beárnyékolja az örömöt, de nem kisebbíti a várostól kapott megtiszteltetést.
– Ön is dobott egy lapát betont az alapkőletételnél. Milyen érzés volt?
– Többen is történelmi tettnek minősítették az alapkőletételt. Ezt éreztem én is, megható érzés volt elképzelni, hogy száz év múlva is abba az épületbe jár a közönség, amely felépítésének kezdetekor ott voltam. Megkönnyebbülést is éreztem, hiszen az elmúlt évtizedekben is többször szerettek volna hangversenytermet építeni Pécsett – mindeddig sikertelenül. A beruházás egyet jelent azzal, hogy a városnak és vezetésének célja, hogy a zene a továbbiakban is meghatározó jelentőséggel bírjon Pécs kulturális életében. Ez pedig a zenekar számára a jövőbe vetett hitet jelenti.
– A hangversenyterem tervezésében ön is szerepet vállalt a szakmai program megírásával.
– Igen, a terem szakmai programját én készítettem, amely alapjául szolgált Keller Ferencnek és csapatának a tervezéshez. A kivitelezésben a MűPát is építő Arcadom Zrt. jelenti a garanciát.
– Az EKF-program keretében felépülő nagyberuházások közül a hangversenyterem az egyetlen, amely egy konkrét szervezet, nevezetesen a Pannon Filharmonikusok számára épül.
– A zenekar 2003 óta egy olyan fejlődési szakaszon esett át, amelynek eredményeként európai színvonalú együttes jött létre. Az EKF szellemiségével összhangban a filharmonikusok nem csupán egy művészeti együttes, hanem egy tudatosan és tervszerűen működtetett zenei szolgáltatóvá vált. Úgy vélem, hogy az alkotáson túlmenően a művészeti intézményeknek ma már ugyanúgy kell piackutatással, termékfejlesztéssel és marketinggel foglalkozniuk, mint egy piaci vállalatnak. A zenekar mint állami fenntartású intézmény nem elégedhet meg azzal, hogy a lakosság egy százaléka hallgat komolyzenét. Hiszem, és a gyakorlatunk is ezt mutatja, hogy a kutatásfejlesztéssel, sokszínű programokkal, a közönségre való odafigyeléssel közel lehet kerülni a társadalom szélesebb rétegeihez is. A Pannon Filharmonikusok közgazdásznyelven egy magasan pozicionált termék, muzsikusnyelven egy magas színvonalú alkotóközösség.
– A hangversenyterem új kihívásokat is jelent majd a zenekar életében, hiszen az intézmény fenntarthatósága nagyrészt a benne hallható, látható programokon is múlik.
– Természetesen. Rendkívül motivált vagyok, hiszen a hat éve megkezdett munka egyik gyümölcse érik be a terem megépülésével, és elhárulnak az infrastrukturális akadályok a további fejlődés elől. Hiszem, hogy Pécs zenei centrummá válhat, ennek létrehozása kihívás minden szakembernek.
– Szakmai szempontból a koncertterem körüli huzavona milyen nehézséget okozott?
– A zenekar nyugodt körülmények között készült, a pécsi hangversenyeket az évtizedek óta használatos helyszíneken tartottuk, amelyek azonban nagyon gyenge akusztikai környezetet képviselnek. A pécsi körülmények közt nehéz volt valós visszajelzést kapni a minőségfejlesztő munka eredményeiről, többek közt ezért indítottunk 2005-ben önálló bérletsorozatot a Művészetek Palotájában.