Lassan fél éve már, hogy az Országgyűlés elvi hozzájárulást adott a Paksi Atomerőmű bővítésének előkészületeire. A beruházás ellenzői szerint a képviselők egy biankó engedélyt írtak alá anélkül, hogy a részleteket megismerhették volna. Hol tart most az építkezés előkészítése, készültek-e már konkrét elemzések?
– Először is le kell szögezni, hogy az Országgyűlés nem ad hoc hozott döntést, hiszen a határozat előtt csaknem három évig folyt az úgynevezett Teller-projekt, amely részletes képet rajzolt a beruházásról. Elkészült például a megvalósíthatósági tanulmány, az előzetes környezeti értékelés, és a kiégett fűtőelemek elhelyezéséről szóló szakmai anyag. Több ezer oldalnyi irat és tanulmány összefoglaló anyagát ismerhették meg a képviselők. Számomra is megdöbbentő siker, hogy a jelenlegi politikai helyzetben 95 százalékos támogatás mellett született meg az országgyűlési határozat, de ez nem annak köszönhető, hogy a politikusok nem láttak tisztán, hanem annak, hogy a Teller-projekt eredményeként meggyőződhettek róla: stratégiai jelentőségű lépés Paks bővítése.
– Van-e már arra világos koncepciójuk, hogy miből épüljön ez az új Paks?
– A Teller-projekt lezárult ugyan, de egyúttal elindult egy másik, amelyet Lévai András professzorról, a magyar energetika atyjáról neveztünk el. Ebben nyolc munkacsoport dolgozik, ezek egyike foglalkozik a pénzügyi kérdésekkel. Egy 1000-1200 megawattos új blokk költsége körülbelül 3 milliárd euró. Ha az MVM jelenlegi ereje megmarad, a cégcsoport képes lesz önmaga finanszírozni a beruházást. Fontosnak tartom kihangsúlyozni, hogy a Lévai-projektben az MVM-csoport mintegy 100 belsős embere dolgozik, s külső szakértőt még nem vettünk igénybe. Az MVM ugyanis maga akarja eldönteni, merre induljon. Kulcskérdés, hogy ne a tanácsadók mondják meg, mit csináljunk, hanem mi legyünk képesek megfogalmazni, mit szeretnénk, a tanácsadók dolga pedig csak annyi legyen, hogy ez alapján kitalálják a legoptimálisabb végrehajtási forgatókönyvet.
– Sokan készpénznek veszik, hogy úgyis az oroszok fogják megépíteni az új blokkot. Valóban ennyire fekete-fehér ez a kép?
– Az MVM nem kapkod, a Lévai-projekt kifutása négy év, és ez is jelzi, hogy semmit sem akarunk előre eldönteni. Minden lehetséges beszállítóval tárgyalunk, és köztük óriási verseny várható majd. Francia–német, orosz, amerikai és japán cég is szóba jöhet, s a választásnál döntő szempont lesz, ki mennyi ellentételezést ajánl fel. A Gripen vadászgépek beszerzésénél is fontos szempont volt, hogy a beszállító a kifizetett vételár mekkora részét fekteti be újra Magyarországon, és ez Paks esetében is így célszerű. A magyar gazdaság számára kulcskérdés, hogy hárommilliárd euró ne csak elhagyja az országot, hanem vissza is jöjjön!
– Említette, hogy az MVM akkor lesz képes önmaga finanszírozni ezt a beruházást, ha erős marad. Csakhogy az MVM ereje attól is függ, egyben tartják-e, vagy leválasztják róla a Magyar Villamosenergia-ipari Rendszerirányító (Mavir) Zrt.-t a tulajdonában lévő vezetékhálózattal együtt. Az EU nemrégiben hozta nyilvánosságra harmadik energetikai irányelvét, ami a hálózatok státusával is foglalkozik. Ennek fényében hogyan látja, egyben maradhat a holding?
– Pótcselekvés azt a látszatot kelteni, mely szerint egy adott eszköz tulajdoni viszonyai befolyásolhatják a versenyt, az árakat vagy bármi mást. A harmadik EU- csomag egyébként egy megengedő csomag, és több alternatívát kínál a tagállamoknak. Aki akarja, eladhatja a hálózatát, de akár le is választhatja a rendszerirányítóról – korábban nálunk is így működött a teherelosztó –, a harmadik modell szerint viszont maradhat minden egyben, de szigorúbb együttélési szabályok mellett.
– A rendszerirányító és az MVM most olyan szorosan él együtt, hogy egy székházban is vannak. Az új direktíva tudtommal ezt sem engedi meg például.
– Az MVM és a rendszerirányító két székházban lakik, csak egymás melletti területen. Az MVM-es belépőkártyák nem érvényesek a Mavir-részlegbe, komolyan vesszük a szétválasztást. Egyszerű fundamentális okokból ragaszkodunk a vezetékekhez – akárcsak mondjuk a Mol a maga gázhálózatához. Ezek ugyanis óriási vagyont jelentenek, a vagyon pedig stabilitást ad. Amikor az új erőmű finanszírozásáról beszélünk, egy ilyen vagyonelem megléte kulcskérdés. Amúgy pedig, ha eladnánk a hálózatot egy külföldi vetélytársnak, az semmivel sem jelentene jobb helyzetet a magyar fogyasztók számára. Az energetikai privatizáció óta eltelt 15 év bebizonyította, hogy a tulajdonosváltás nem hoz sem alacsonyabb árakat, sem nagyobb versenyt.
– Beszéljünk most egy kicsit a Mavirról mint gazdasági társaságról. A kormány radikálisan lecsökkentette a rendszerhasználati díjakat, ami, felteszem, a társaság eredményein is meglátszik.
– A Mavir finoman szólva is konszolidálásra szorul, de ez csak átmeneti probléma. Való igaz, hogy az energiahivatal februárban negyven százalékkal lejjebb vitte az átviteli tarifát. Nem kell hozzá közgazdásznak lenni, hogy kitaláljuk, miképpen hat ez egy cégre. Az MVM igazgatósága ennek ellenére úgy döntött, hogy nem fogja vissza a Mavir beruházásait, hanem finanszírozzuk a működést. Első lépésként húszmilliárd forintnyi tulajdonosi kölcsönt adtunk a Mavirnak, a következő években azonban a finanszírozáson mindenképpen változtatni kell. Egyébként apróságról van szó, s ezt jól érzékelteti, hogy amíg ma a lakossági villanyár kilowattóránként negyven forint felett van, ezen belül a Mavir tarifája egy forintról csökkent hatvan fillérre.
– Amikor legutóbb beszélgettünk, azt mondta, nagyon szeretne végre a szakmai munkára koncentrálni, de energiáit az előző vezetés idején hozott döntések körülményeinek feltárására kellett fordítania.
– Rengeteg munka árán ugyan, de megszületett az MVM 2008-as mérlege. Ami nem kis teljesítmény, hiszen a Magyar Telekomnak például két évig nem volt auditált beszámolója a mieinkhez hasonló, ám nagyságrendekkel kisebb problémák miatt. Mérlegünkben 15 milliárd forint körüli céltartalék és rendkívüli leírás szerepel. Ez az az örökség, ami miatt tavasszal rendőrségi feljelentést tett az igazgatóság.
– Pontosan kit jelentettek fel és milyen jogcímeken?
– Ismeretlen tettesek ellen tett feljelentést az igazgatóság a felügyelőbizottság javaslata alapján hűtlen és hanyag kezelés, pénzmosás, illetve sikkasztás gyanújával. A sajtónyilvánosság egyébként meglepő módon sokat segített a követeléskezelésben. Amikor a sajtó rászállt egy-egy ügyre, az offshore cégek együttműködési szándéka látványosan javult. A pénz nagy része ennek ellenére sajnos még nem jött vissza.
– Több, utólag rossznak bizonyult ügylet is az egykori nehézipari miniszter, ma a szocialisták országgyűlési frakciójában helyet foglaló milliárdos, Kapolyi László cégeihez fűződik. Az ő biztatására vásárolt például nagy mennyiségű áramot a Vértesi erőmű, majd amikor Kapolyi az üzlettől elállt, az MVM-nek kellett szembenéznie a hoppon maradt kereskedőkkel. Kiderítették már, hogyan fordulhatott mindez elő?
– Ez a leányvállalat a korábbi vezetése idején elszabadult hajóágyúként viselkedett; az összes létező belső irányítási szabályt megszegve kötötték meg az üzleteket. Ettől még Kapolyi urat szerződés kötelezte az áram átvételére, és mivel ennek nem tett eleget, pereket indítottunk a cége ellen. Sajnálom, hogy a vele folytatott másfél évtizedes, a fogyasztók számára rendkívül előnyös együttműködés így ért véget. Egyébként túl azon, hogy futunk a pénzünk után, sok olyan intézkedést hoztam, amelyek reményeim szerint megakadályozzák a hasonló baklövések megismétlődését. Mindenkitől megvontam például az önálló aláírás jogát, ma már két aláíró kell mindenhez, emellett a belső ellenőrzési osztályt a felügyelőbizottság alá helyeztük. Ezeken kívül minden olyan munkavállalónkat, aki cégjegyzésre jogosult, tanulásra köteleztem. A munkajogról, a büntetőjogról, a munkavállalói felelősségről hallgatnak előadásokat, majd a tananyagból vizsgát tesznek. Azt szeretném, hogy egy nukleáris fizikus vagy egy hálózati mérnök is tisztában legyen azzal, hogy ha valamit aláír, annak nemcsak szakmai, hanem gazdasági, cégjogi és büntetőjogi felelőssége is fennáll. Aki megbukik, attól a cégjegyzési jogosultságot megvonjuk.
– Beszéljünk egy kicsit önről is. Ritkán találkozni olyan nagyvállalati vezetővel, főleg nagy állami vállalat vezetőjével, aki olyan tudatosan használja a bulvármédiát, mint ön. Mindenki láthatta, amikor versenyt úszott Cseh Lászlóval, vagy olvashatta a playboyos nagyinterjút és még sorolhatnám. A bulvárszereplések a személyes alkatából fakadnak, vagy mellékszálai egy szakmai stratégiának?
– Egy nagyvállalat arculatát együtt kell építeni a menedzsment vagy az első számú vezető imidzsével, csak itthon ez még szokatlan. Az MVM mint az ország második legnagyobb vállalata, ezer szállal kötődik a magyar társadalomhoz. Nagyok sok olyan beruházásunk, tervünk van, amelyek mindenkire hatással vannak. Ilyen például a paksi bővítés is. Azt szeretnénk, hogy mire az új erőmű elkészül, minden magyar állampolgár tudja, mit akar az MVM, mi a jelentősége a vállalatcsoportnak és melyek a céljai. És mivel az 1995-ös privatizációval elveszítettük az áramszolgáltatóinkat, vagyis a közvetlen kapcsolatot a fogyasztókkal, kevés más lehetőségünk van a figyelemfelhívásra, mint a médiaszereplés. Tudomásul kellett vennünk, hogy a bulvár sokakat elér. Sokkal egyszerűbb lenne, ha havonta levelezhetnénk a fogyasztókkal, mint az áramszolgáltatók, ám sajnos nem vagyunk velük ilyen közvetlen kapcsolatban. De hidat kell építenünk feléjük, és ezt meg is tesszük.
hitel
PM Orban: Owning a Home No Longer Just a Dream
